A Bully főhőse kiköpött Wayne Rooney, akit ismét megházasodó édesanyja és új mostohaapja egy elit iskolába tuszkol be, minden tiltakozása ellenére. A cél az, hogy kopasz hősünkből példás életű fiatalember válják, de mondanom sem kell, ehhez lesz nekünk is pár szavunk. Persze kibukni nem akarhatunk, de teljes erőnkkel azon lehetünk, hogy felkavarjuk az iskolai élet amúgy sem nyugodt vizeit, hogy minden csínytevést elkövessünk, amit egy bentlakásos középiskolában csak el lehet.
Lesz tehát itt minden. Az iskolaszekrények feltörésén keresztül a nevelőtanárok előli menekülésen át a vizsgakérdések kilopásán keresztül minden. Meglessük a csajokat a koleszukban, feldúljuk az ünnepségeket, tojással dobáljuk meg az utált gazdag sportoló srácok kocsijait. Ahogy haladunk előre a történetben, úgy nyílik ki itt is a világ, hamarosan bemehetünk a városba is, ahol boltok, fura fazonok és igaz barátok is várnak csúzlis rosszarcúnkra.
A GTA szintű szabadságérzettel felruházott suliban mindent megtehetünk, igazából csak arra kell figyelnünk, hogy a napi két iskolaórára beüljünk. Az irodalom, rajz, testnevelés zene stb. órákon apró minijátékokat kell megoldanunk. Az elvégzett feladatoknak köszönhetően különféle képességekre teszünk szert. A kémiatudásunkkal például petárdát készíthetünk, a tesiórán elvégzett gyakorlatok után egyre durvább módon döngölhetjük földbe ellenségeinket, az irodalomórán a csajok befűzését tanulhatjuk ki és így tovább. A különböző klikkek – gazdagok, izomagyúak, menő csajok stb. – közül nekünk alaphangon a lúzerek gyülekezete jutott így azok pátyolgatásával fognak eltelni az első órák, majd miután kinyílik a világ (kiszabadulva az iskolából bebringázhatunk a városba, munkát vállalhatunk stb.) lehetőségünk lesz kitörni, de addigra úgy megszeretjük elesett pajtásainkat, hogy eszünk ágában sem lesz ellenük fordulni.
A különféle küldetések nagyszerű animációkkal és szinkronhangokkal lettek összekötve, amik önmagukban elviszik a vállukon a játékot, ám a külcsín mellett a belbeccsel is minden rendben van. A változatos feladatok addiktívvá teszik a játékot. A felfedezés öröme az egy-két haloványabb feladaton simán átlendíti a játékost, aki legrosszabb esetben, unalmában virágot szed, hogy később a lehető legtöbb csajt megdöntse a suliban (no nem annyira, a csók a maximum – az viszont legalább nem egy visszafogott fajta…). Mert itt ezt is lehet sőt, ha kedvünk tartja egy-két sráccal is csókolózhatunk (az achievement-pontokért mindent bevállalunk!).
főküldetések nagy része telitalálat. A kövér, szemüveges stréber WC-re kísérése (hetek óta nem mert kimozdulni a könyvtárból, mert – okkal – félt hogy megverik), vagy a dadogós nyikhaj, akinek a szerepjátékos karakterlapjait lopták el a nagyok és minket kér, hogy pénzért szerezzük vissza olyannyira telitalálatok, hogy Grath-tel szakadtra röhögtük magunkat a játékon. Mindez csak két példa a számtalan misszióból, amiknek teljesítése közel 30 órára rúg, ami manapság több mint elég. Ehhez társulnak az opcionális mellékküldetések és a szokásos „lőj le 30 patkányt” típusúak, amik még tovább növelik az amúgy sem csekély játékidőt. A missziók mellett a Bullyban lehet tekerni is – bringát –, de deszkára is pattanhatunk, hogy legyűrjük a távolságokat. Hősünk alaphelyzetben fut, később szervál egy deszkát, majd ezután pattanhatunk nyeregbe, hogy gyorsabban küzdjük le a távolságokat és iszkoljunk el a nyomunkban loholó pedellusok elől. Mindezek mellett különféle versenyeken is részt vehetünk, sőt munkát is vállalhatunk. A bringás újságkihordás az igazi klasszikus Paperboy remake!
A Bully tehát a lehetőségek programja. Vicces, sokoldalú, minden elemében profi darab egy dolgot kivéve. Ez pedig a grafika. A némileg feljavított, PS2-n egykor ütős látvány, ma, X360-on azonban csúnyácska. Ráadásul emellett számtalan bug maradt a játékban. Az itt-ott felbukkanó hang és grafikai problémák azonban senkinek se vegyék el a kedvét az év legviccesebb programjáról, ami amellett, hogy szórakoztató még hosszú is. GTA-fanok és iskolakerülők figyelem! Kihagyhatatlan darab!
Lesz tehát itt minden. Az iskolaszekrények feltörésén keresztül a nevelőtanárok előli menekülésen át a vizsgakérdések kilopásán keresztül minden. Meglessük a csajokat a koleszukban, feldúljuk az ünnepségeket, tojással dobáljuk meg az utált gazdag sportoló srácok kocsijait. Ahogy haladunk előre a történetben, úgy nyílik ki itt is a világ, hamarosan bemehetünk a városba is, ahol boltok, fura fazonok és igaz barátok is várnak csúzlis rosszarcúnkra.
Grand Theft Study
A GTA szintű szabadságérzettel felruházott suliban mindent megtehetünk, igazából csak arra kell figyelnünk, hogy a napi két iskolaórára beüljünk. Az irodalom, rajz, testnevelés zene stb. órákon apró minijátékokat kell megoldanunk. Az elvégzett feladatoknak köszönhetően különféle képességekre teszünk szert. A kémiatudásunkkal például petárdát készíthetünk, a tesiórán elvégzett gyakorlatok után egyre durvább módon döngölhetjük földbe ellenségeinket, az irodalomórán a csajok befűzését tanulhatjuk ki és így tovább. A különböző klikkek – gazdagok, izomagyúak, menő csajok stb. – közül nekünk alaphangon a lúzerek gyülekezete jutott így azok pátyolgatásával fognak eltelni az első órák, majd miután kinyílik a világ (kiszabadulva az iskolából bebringázhatunk a városba, munkát vállalhatunk stb.) lehetőségünk lesz kitörni, de addigra úgy megszeretjük elesett pajtásainkat, hogy eszünk ágában sem lesz ellenük fordulni.
A különféle küldetések nagyszerű animációkkal és szinkronhangokkal lettek összekötve, amik önmagukban elviszik a vállukon a játékot, ám a külcsín mellett a belbeccsel is minden rendben van. A változatos feladatok addiktívvá teszik a játékot. A felfedezés öröme az egy-két haloványabb feladaton simán átlendíti a játékost, aki legrosszabb esetben, unalmában virágot szed, hogy később a lehető legtöbb csajt megdöntse a suliban (no nem annyira, a csók a maximum – az viszont legalább nem egy visszafogott fajta…). Mert itt ezt is lehet sőt, ha kedvünk tartja egy-két sráccal is csókolózhatunk (az achievement-pontokért mindent bevállalunk!).
Az élet iskolája
főküldetések nagy része telitalálat. A kövér, szemüveges stréber WC-re kísérése (hetek óta nem mert kimozdulni a könyvtárból, mert – okkal – félt hogy megverik), vagy a dadogós nyikhaj, akinek a szerepjátékos karakterlapjait lopták el a nagyok és minket kér, hogy pénzért szerezzük vissza olyannyira telitalálatok, hogy Grath-tel szakadtra röhögtük magunkat a játékon. Mindez csak két példa a számtalan misszióból, amiknek teljesítése közel 30 órára rúg, ami manapság több mint elég. Ehhez társulnak az opcionális mellékküldetések és a szokásos „lőj le 30 patkányt” típusúak, amik még tovább növelik az amúgy sem csekély játékidőt. A missziók mellett a Bullyban lehet tekerni is – bringát –, de deszkára is pattanhatunk, hogy legyűrjük a távolságokat. Hősünk alaphelyzetben fut, később szervál egy deszkát, majd ezután pattanhatunk nyeregbe, hogy gyorsabban küzdjük le a távolságokat és iszkoljunk el a nyomunkban loholó pedellusok elől. Mindezek mellett különféle versenyeken is részt vehetünk, sőt munkát is vállalhatunk. A bringás újságkihordás az igazi klasszikus Paperboy remake!
A Bully tehát a lehetőségek programja. Vicces, sokoldalú, minden elemében profi darab egy dolgot kivéve. Ez pedig a grafika. A némileg feljavított, PS2-n egykor ütős látvány, ma, X360-on azonban csúnyácska. Ráadásul emellett számtalan bug maradt a játékban. Az itt-ott felbukkanó hang és grafikai problémák azonban senkinek se vegyék el a kedvét az év legviccesebb programjáról, ami amellett, hogy szórakoztató még hosszú is. GTA-fanok és iskolakerülők figyelem! Kihagyhatatlan darab!
