Nem véletlenül emlegetek klasszikust a cikk bevezetőjében: a 2000-ben megálmodott Carcassonne egy igazi gyöngyszeme az európai (egészen pontosan német) játékfejlesztésnek, legyen szó táblás asztali mókákról vagy videojátékokról. A programból mindenféle virtuális verzió is készült. Például az X360-as konzolos kiadás már Xbox One-on is játszható, hála a visszafelé kompatibilitásnak, de Steamen és a mobilos boltokban is van egy aktuálisan elérhető változat a Carcassonne-ból. Az Asmodee most ezt a kiadást cipelte át Switchre, a forma pedig többé-kevésbé változatlan maradt.

Területfoglalás, birodalomépítés

Miről is szól a Carcassonne? Úgy kell elképzelni a játékmenetet, hogy minden játékos húz egy lapot a bekevert területlap-pakliból, majd ezeket kell elhelyeznünk egymás mellé, megadott logika mentén, hogy egyre hosszabb utat, egyre nagyobb várost, egyre masszívabb réteket építsünk. Természetesen a terepek elfoglalása nem magától értetődő: a zónák ledobása után elhelyezett Meeple emberkékkel tudunk várost foglalni, utakat elállni, katedrálist vagy füves mezőt foglalni. A Meeple számunk limitált, így előre is kell gondolkoznunk, és további megfontolások is fűszerezik a játékmenetet. A befejezetlen terepek, lezáratlan utak kvázi körbeépítése is fontos lesz majd a nagy hódításunk során, ráadásul vannak olyan finomságok, mint például a Meeple visszanyerő lépések, a kártyák mintáiból fakadó apró trükkök, a sarokba szorító taktikák, amivel a többiek orra alá váratlanul is borsot törhetünk.

A Switch-változat hozza a többi verzió látványát, szimpla és kézreálló kezelhetőségét, de nagy szerencsétlenségünkre hiányzik belőle egy olyan tisztességes tutorial, ami elvárható lenne egy ilyen stratégiai alapokon nyugvó, és olykor durva mélységeket felvillantó játékhoz. Persze az egyszeri noob hamar belerázódik az alapokba, de sok időbe telhet, amíg a különböző fokozaton játszogató gép elleni tréning során megedződünk. Így leginkább intuitív módon fogjuk megtanulni a dolgok menetét, amit pl. egy jól felépített betanító opcióban is be lehetett volna mutatni. Ez azért nem egy olyan nagy varázslat: a legjobb sakkprogramokban már évtizedek óta standardnak mondható ez a lehetőség. Mindezek mellett hiányzik egy adott esetben sztorira, vagy minimális ösztönzőrendszerre felhúzott kampány, vagy valami komplexebb challenge jellegű kihíváscsomag, ami igazolná a játék 20 eurós árát.

Egyszerű, de nagyszerű?

Mert bár a játékmenet tényleg az eredeti, remekbeszabott szabályrendszert követi, sőt a kiegészítők egy része (The River, The Abbey) is benne van a Switch-változatban, azért a mobilos kiadáshoz képest még így is alsó hangon négyszer költségesebb móka Switchen Carcassonne-ozni. Szerencsére van helyi multi, ami nagyban segíti a játék élettartamának kitolását, de például az online lehetőség már hiányzik, ami megint csak egy érdekes fogyaték.

Necces belegondolni abba, hogy egy relatíve egyszerű, minimális produkciós költségekkel elkészült táblás játék átirata miért lehet ennyire fapados. A Switch technikai alkalmazása is leginkább abban nyilvánul meg, hogy egy mobilos kijelzőhöz képest még mindig jobban átlátható a terep, ugyanakkor le kellett kapcsolnom a gyári menüből a rezgést, a játék olyan bután és erőszakosan rázza a Joy-Conokat. Hogy ennyi nyűggel együtt megéri-e a Carcassonne a befektetést? Legfeljebb akkor, ha a Switch jelenti a nappali elsődleges játékközpontját.