Szerintem nagyon sokan úgy nőttünk fel, hogy még mindig ott cseng a fülünkben az „Én vagyok a bosszú. Én vagyok az éjszaka. Én vagyok Batman” szállóige, és ha te is olyan megszállottan szeretted Batmant gyerekkorodban, mint én, akkor a LEGO Batman: Legacy of the Dark Knight biztosan egy különleges élményként marad majd meg benned. A TT Games által fejlesztett és a Warner Bros. Games által kiadott játék egészen elképesztően hat az eddigi LEGO címekhez képest, és már rögtön az elején bele lehet szeretni azzal, hogy végigkísérhetjük Bruce Wayne felemelkedését. Szép lassan a maszkos önbíráskodóból Gotham legendás védelmezőjévé válik, és ez idő alatt az elmúlt évtizedek képregényeiből, filmjeiből, sorozataiból és játékaiból is ihletet merít.
Már az első pillanattól kezdve nyilvánvaló volt, hogy ez nem csupán egy újabb LEGO-játék, hanem egy igazi szerelmes levél a Batman-rajongóknak. Csurig van pakolva DC-lore-ral, klasszikus gonosztevőkkel és olyan utalásokkal, amelyek a megrögzött rajongókat végig a képernyő elé szegezik. Külön piros pont, mert ahelyett, hogy egyetlen Batman-történetre fókuszálna, a LEGO Batman: Legacy of the Dark Knight a Sötét Lovag teljes történelmét a szemünk elé tárja. Egyetlen hatalmas LEGO-kalandba mossa össze a képregények, filmek, sorozatok és játékok ikonikus pillanatait, karaktereit és történetszálait. A sztori Bruce Wayne gyermekkorától indul, és végigköveti az utazását az Árnyak Ligájánál töltött időszaktól kezdve egészen addig, amíg azzá a legendává nem válik, akit ma mindannyian ismerünk.
Az út során fokozatosan építheted fel a Bat-családot olyan ismerős arcokkal, mint Gordon, Robin, Nightwing és Batgirl. Kellemes meglepetés volt, hogy az írók milyen jól egyensúlyoznak a komoly pillanatok a klasszikus LEGO-humor között anélkül, hogy elrontanák a játék alaphangulatát. Megrögzött rajongóként látni, ahogy az olyan legendás gonosztevők, mint Joker, Poison Ivy, Bane és Ra’s al Ghul ilyen természetesen lesznek részei egy ilyen nagy szabású sztorinak, egyszerűen azt érte el, hogy szinte nem is bírtam letenni a kontrollert.
Szintén kellemes csalódás volt, hogy a játékmenet mennyivel mélyebb a régebbi LEGO-címekhez képest. A képességfa valódi okot ad a fejlődésre és a különböző karakterekkel való kísérletezésre, ahelyett, hogy csak gondolkodás nélkül rohannál végig a pályákon. A kaland során folyamatosan új képességeket oldhatsz fel, és fokozatosan építheted fel Batmant a játékban, ami kifejezetten kifizetődő érzés – különösen, amikor egy-egy fejlesztés teljesen megváltoztatja bizonyos összecsapások kimenetelét. Ráadásul minden játszható karakter kapott néhány extra skillt vagy eszközt is, amit szintén fel lehet tuningolni alaposan. A fejlődési rendszer egy pillanatig sem nevezhető bonyolultnak, vagy megterhelőnek, így az új kütyük és harci fejlesztések feloldása valódi élvezetet nyújtanak. A játékmenet számomra ott csúcsosodott ki, mikor bunyózni lehet Batmannel és a társaival, mert ezt a rendszert kvázi egy az egyben átemelték a méltán sikeres Arkham-szériából. Annyira flottul megy minden, és olyan jó kombókat lehet összehozni, hogy egyszerűen nem lehet abbahagyni. A sikló mechanika volt a másik hatalmas kedvencem, különösen, amikor Gotham háztetői között suhantam árnyként, de a járművekkel való száguldozást is kiemelném. Rendkívül gördülékenynek és szinte filmszerűnek érződik ez a része a játéknak, így Gotham felfedezése inkább volt élvezetes szórakozás, mintsem unalmas időtöltés. A rejtvényekkel, a gyűjtögethető tárgyakkal és a rajongók folyamatos kiszolgálásával kombinálva a játékmenet már a kezdetektől fogva beszippantott.
A LEGO Batman: Legacy of the Dark Knight PC-n játszva kifejezetten letisztultnak tűnt az irányítás szempontjából. Minden azonnal kézre állt, és rendkívül precíznek érződik mind a harc, mind a közlekedés, szóval én egy másodpercre sem unatkoztam soha – bár azt azért hozzá kell tennem, hogy a legtöbb területen egy idő után unalmassá válik ugyanazokat a feladatokat elvégezni, ha az ember ki akarja maxolni a játékot. A repkedés, a kütyük használata, a támadások összefűzése és a karakterek közötti váltás mind szupersima volt. Ami leginkább szemet szúrt, az a harcrendszer, hiszen egyértelműen a Batman: Arkham-sorozatból merítettek ihletet a fejlesztők, ami nem baj, sőt, kicsit mintha tovább is tudták volna fejleszteni, mert annyira zökkenőmentesen, és élvezetesen zajlanak a legnagyobb csetepaték is. Sokkal izgalmasabbá tette a pofozkodást, mint vártam volna, miközben mégis megőrizte azt az egyszerű, bárki által könnyen játszható stílust, amiről a LEGO-játékok ismertek. A térképen bóklászva egyébként lehetőségünk van:
- Felfedezni a nyílt világú Gothamet
- Mellékküldetéseket teljesíteni
- Detektív rejtvényeket megoldani
- Lopakodni
- Ruhákat és kütyüket feloldani
- Különböző Batmobilokat és repülő járműveket megvásárolni in-game valutából, és vezetni
Látványvilágát tekintve a játék tökéletesen hozza a sötétebb Gotham-hangulatot, miközben megtartja azt a fényes, színes bájt is, amiről a LEGO-címek híresek – és összességében fantasztikusan néz ki a játék. Gotham hatalmasnak és részletgazdagnak tűnik: a neonfényekkel megvilágított, esőtől áztatott sikátoroktól kezdve a toronyházakon lévő feliratokig minden olyan elemekből áll, amiket már láttunk korábban, mégis frissnek hatnak. Egyszerre sötét, és komor az atmoszféra, miközben a gonosztevők, a kütyük és a LEGO-effektek révén, mégsem válik túlságosan depresszívvé a hangulat. Batman-rajongóként néhány terület pontosan ugyanazt az érzést váltotta ki belőlem, mint amikor Gothamet fedeztem fel az Arkham-szériában, csak éppen rá volt húzva a klasszikus LEGO-személyiség. Ez tökéletesen illett az élményhez, mert egyszerre érződött ridegnek és hősiesnek, anélkül, hogy elfelejtette volna a stúdió, hogya játék lényege a szórakozás. A régebbi LEGO-címekkel ellentétben, amelyek erősen a rövid pályákra fókuszáltak, ez a játék sokkal nagyobb hangsúlyt fektet a felfedezésre és a szabadságra. Gotham City egy hatalmas központi világként (hubként) funkcionál, amely roskadásig van pakolva melléktevékenységekkel, gyűjtögethető tárgyakkal, versenyekkel és rejtett titkokkal.
A hangzás tette teljessé a teljes élményt, különösen a zseniális soundtracknek és a szinkronszínészeknek köszönhetően. A zene folyamatosan megteremtette a sötétebb Batman-atmoszférát, miközben fenntartotta a LEGO-játékokra jellemző szórakoztató energiát is; sok számot egyértelműen az Arkham-széria és a klasszikus Batman-témák ihlettek. Harc közben a zene felpörög, ami intenzívebbé teszi a csatajeleneteket, és ez nagyon működik. A továbbfejlesztett a harcrendszer az alábbiakat jelenti:
- Gyorsabb kombótámadások
- Ellentámadási (counter) mechanikák
- Kütyükre épülő harc
- Lopakodós játékmenet
- Filmszerű boss-harcok
- Változatosabb ellenfelek
Amit még mindenképpen érdemes kiemelni, azok a szinkronhangok, mert a karaktereknek valódi személyiséget és energiát adtak, ahelyett, hogy csak kötelező szövegelésnek tűntek volna a missziók között. Különösen Batman hozta azt a komoly Arkham-tónust, miközben a többi karakter humorosabb és könnyedebb pillanatokat csempészett a játékba, ami tökéletes egyensúlyt teremtett. Összességében a hangok hibátlanul kiegészítették a látványt.
A LEGO Batman: Legacy of the Dark Knight olyan, mintha egy tökéletes rajongói Batman játék lenne, LEGO-köntösbe bújtatva. A TT Games-nek valahogy sikerült megragadnia mindent, ami Batmant ilyen ikonikus karakterré tette az elmúlt évtizedekben: a sötétebb Gotham-hangulattól és az Arkham-ihlette harctól kezdve egészen a humorig, a kütyükig és a játék minden építőelemébe bezsúfolt elképesztő mennyiségű utalásig. Ha valaki Batman fanatikusként nőtt fel, akkor ezt az alkotást nem szabad kihagynia, hiszen ez egy abszolút tökéletes tisztelgés a Sötét Lovag teljes öröksége előtt.
Borítókép: Steam
