Harminc éve nagyjából mindenki tudta, mit jelent a Marvel név egy verekedős játék címében, a Marvel vs. Capcom esetében mindenkit magával ragadtak az őrült kombók, az elszabadult szuperhősök, a háromfős csapatok és a képernyőn megjelenő káosz, amit nézni is külön sport volt. Most viszont valaki átvette a stafétát a Capcomtól, méghozzá nem is akárki, az Arc System Works, a Guilty Gear és számos más legendás bunyós játék fejlesztője. A Marvel Tōkon: Fighting Souls pedig nem egyszerűen megpróbálja lemásolni a jól ismert receptet, hanem sikerült továbbfejlesztenie azt. Négyfős csapatokat, elképesztően látványos harcokat, brutális mennyiségű tartalmat és egy egészen sajátos Marvel-stílust hoz magával. A kérdés már csak az volt, hogy mindez együtt tényleg működik-e.
Most egy új korszak kezdődik?
A Marvel és a verekedős játékok kapcsolata szinte történelmi jelentőségű, így amikor kiderült, hogy az új csapat alapú fightert nem a Capcom, hanem az Arc System Works készíti, sokan meglepődtek. Ez ráadásul sokak szemében már eleve bukásra volt itélve, aztán a korábbi zárt béta első benyomásai alapján még több olyan játékos akadt, akikben maradt némi hiányérzet. A későbbi nyílt béta azonban sokat javított a megítélésen, és a teljes verzió végül igencsak meggyőző csomaggá állt össze. A legelső dolog, ami konkrétan arcon csapja az embert, az a látvány. A Marvel Tōkon egészen egyszerűen gyönyörű. A karakterek részletesek, a kézzel rajzolt, képregényszerű stílus pedig úgy fest, mintha egy Marvel-képregény elevenedne meg közvetlenül a képernyőn. Közben minden mozdulat folyamatos és látványos marad anélkül, hogy a játék az irányíthatóság rovására menne. Az Arc System Works keze munkája persze azonnal felismerhető a hősök, anti hősök és gonosztevők esetében is. Ennek ellenére a legtöbb karakter felismerhető és hű marad az eredeti képregényes megjelenéséhez, mégis kapott egy kis Arc Sys-féle csavart. Iron Man például különösen kitűnik a felhozatalból, hiszen a kissé Gundamokat idéző dizájn elsőre talán merésznek tűnik, de a játék világába tökéletesen beleillik, úgyhogy nagyon jól sikerült elkapni a stílust.
Nem csak a karakterek néznek ki jól
Ami viszont igazán lenyűgöző, az a játék teljes vizuális identitása. Nézzétek csak meg a képeket! Nem csak maga a bunyó néz ki jól, hanem gyakorlatilag minden menüpont. A képregényes skiccek, grafikai jelölések, vágási és nyomdai elemek, apró figyelmeztetések olyan érzést keltenek, mintha egy képregénystúdió műhelyében járnánk. A karakterválasztó pedig különösen zseniális. Amikor összeállítjuk a csapatunkat, a rendszer gyakorlatilag menet közben megrajzolja a saját képregényünk borítóját, még vonalkódot is kapunk a végére. Ez az a fajta apró figyelmesség, amitől egy játék nem pusztán szép, hanem stílusos is lesz. Még a főmenü is reagál arra, hogy milyen csapatot állítottunk össze, ami egy apróság ugyan, de kellemesen személyessé teszi az egészet. A hangulatot a narrátor és a karakterhangok is erősítik, és akadnak ismerős hangok: Deadpool például ismét Nolan North hangján szólal meg. A zene már kevésbé forradalmi. Nem sikerül letaszítania trónjáról a Marvel vs. Capcom 2 legendás soundtrackjét, de azért vannak nagyon erős témák. A Spider-Manhez és Black Pantherhez társított zenék különösen jól sikerültek, és még egy kedves apróság is akad, a galériában a számok hallgatása közben Baby Groot táncolhat nekünk.
Négy karakter, egy életerő, rengeteg káosz
A játék valódi lelke természetesen a legfontosabb, vagyis maga a harcrendszer, és itt jön a Tōkon egyik legnagyobb újítása. Négyfős csapatokat kapunk, ami a műfajban újdonságnak számít. A Marvel vs. Capcom hagyományosan három karakterrel dolgozott, itt viszont egy negyedik hős is csatlakozik az őrülethez. A nagyobb csapat elsőre ijesztőnek tűnhet, de az Arc System Works ügyesen oldotta meg a problémát: a négy karakter közös életerősávon osztozik. Így nem feltétlenül kell mindenkivel aktívan játszanunk. Lehet például egy kedvenc karakterünk, a többieket pedig főleg assistként használhatjuk.
És az assist itt nem valami mellékes extra. A játék egyik legfontosabb mechanikájáról van szó. A csapatban elfoglalt sorrend számít, ugyanis az egyes pozíciók más-más típusú segítséget biztosítanak. Az egyik slot például lő, ha segítségül hívjuk, a másik légvédelmi támadást intéz, a harmadik pedig karakterfüggő képességet jelent. Ez azt is jelenti, hogy ugyanaz a karakter teljesen más szerepet tölthet be attól függően, hová rakjuk a csapatban. A taktikázás tehát már a mérkőzés előtt megkezdődik. A harcrendszer alapjai elsőre komolyabbnak tűnhetnek, de valójában meglepően könnyen tanulhatók. A játék támogat egy Quick, vagyis modernebb irányítási sémát, amely leegyszerűsíti a speciális mozdulatokat és kombókat. A klasszikus Motion inputok természetesen megmaradtak, és ezek használatáért cserébe több sebzést és gyorsabb erőforrás-feltöltést kaphatunk. Ez remek kompromisszum, mivel így a kezdők gyorsan belevághatnak a látványos bunyóba, a veteránok pedig megkapják azt a mélységet, amiért érdemes órákon át gyakorolni.
Tartalommal sem fukarkodik
A Marvel Tōkon nem az a fajta verekedős játék, ahol a klasszikus meccseken kívül nagyjából két menüpont árválkodik. Van benne azért ezen kívül is tartalom. Az online oldalon ott van a Ranked, a Casual, a helyi multiplayer és egy Open Lobby is. Utóbbi különösen jó ötlet, hiszen egy virtuális térben mozoghatunk, arcade gépekhez ülhetünk, és gyorsan kereshetünk ellenfelet. A rollback netcode miatt maga a hálózati játékélmény is meggyőző. Több különböző módon is elsajátíthatjuk a játékot. A Startup Battle az alapokat mutatja be, a Battle Guide részletesen elmagyarázza a mechanikákat, a karakterleckék pedig konkrét kombókon, feladatokon és gyakorló küldetéseken keresztül segítenek elsajátítani az egyes hősöket. A Quick Training pedig különösen praktikus, mert egy gombnyomással visszakerülhetünk a gyakorlópályára.
Egy rendes történet is került bele
A szóló játékosok számára az Episode Mode lehet az egyik legérdekesebb rész. A játék öt epizódból álló történetet kínál, amelyet sok filmes jelenet és képregényszerű átvezető mesél el. A történet középpontjában a különböző csapatok és frakciók állnak, amelyek megpróbálnak szembeszállni a főellenséggel, The Championnel, valamint segítőjével, a Promoterrel. Ez fontos különbség a szokásos bunyós történetekhez képest, mert itt érezhetően nagyobb hangsúlyt kap maga a narratíva. Aki csak a meccsek miatt ül le, természetesen átugorhatja a jeleneteket, de aki szereti a Marvel-lore-t, annak bőven lesz mit néznie. Az Arcadia Rumble már inkább egy különleges, pontgyűjtős kihívás. Csapatot állítunk össze, kiválasztunk egy úgynevezett Fighter Soult, majd egyfajta felfedezős pályán keresztül kell erősítéseket gyűjteni. Ezután jöhetnek a klasszikus harcok, és az egészből egy folyamatos pontverseny alakul ki. Az All Star Arena pedig közelebb áll a klasszikus verekedős játékok világához. Van Arena mód, valamint Survival, ahol meccsről meccsre próbálunk életben maradni. A karakterek fejlődnek, erősödnek, és a rendszer Fighter Soulokkal is segít változatosabbá tenni a túlélésért folytatott harcot. Kicsit amolyan roguelike beütése van ennek a módnak.
A 20 fős kezdő-roster sem rossz
A megjelenéskor 20 játszható karaktert kapunk, köztük olyan óriási neveket, mint Iron Man, Spider-Man, Captain America, Hulk és Black Panther. Emellett néhány kevésbé ismert szereplő is bekerült, például Danger és Magik. Sőt, nem árulom el a titkot, de van egy feloldható harcos is a sztori módnak köszönhetően. A karakterek különböző csapatokba és frakciókba tömörülnek, amelyek a történeti módokban fontos szerepet kapnak. Van például Fighting Avengers és Knights of Doom is, a saját összeállításaink pedig automatikusan vicces vagy éppen teljesen abszurd csapatneveket is kaphatnak. Az Iron Manből, Spider-Manből, Blade-ből és Wolverine-ből összeállított csapat például a „Genius Geniuses” nevet kapta.
Marvel-rajongóknak külön kis aranybánya
A Gallery Mode már önmagában is megmutatja, mennyire komolyan vették a Marvel-univerzumot. Artworkök, zenék, karakterleírások, helyszínek, képességek, csapatok és részletesebb háttérinformációk is bekerültek. Különösen érdekes a Relationship Tree, amely a karakterek közötti kapcsolatokat mutatja be. Ide betévedve egy hardcore Marvel-rajongó hajlamos órákra elfelejteni, hogy valójában egy verekedős játékot indított el.
A Capcom után sem maradt üresen a trón
A Marvel Tōkon: Fighting Souls egyik legnagyobb erőssége, hogy nem egyszerű Marvel vs. Capcom-utánzat. Egyértelműen tiszteli azt az örökséget, amelyre épít, ugyanakkor az Arc System Works saját játéktervezési szemléletét is beleviszi. Gyönyörű, könnyen hozzáférhető, mégis meglepően mély, rengeteg tartalommal rendelkezik, és a négyfős csapatrendszer egy új csavart ad a jól ismert tag fighter recepthez. A klasszikus arcade létra hiánya ugyan fájó lehet azoknak, akik a régi iskola szerint szeretnek játszani, de a többi mód ezt nagyrészt ellensúlyozza.
A Marvel Tōkon koncepciója eleinte túl merésznek tűnt, ám az Arc System Works képes volt méltó módon továbbvinni a Marvel tag fighter hagyományát, miközben valami sajátot is letett az asztalra. És ha valaki azt hitte, hogy a Marvel vs. Capcom után már nem lehet új életet lehelni ebbe a műfajba, nos… úgy tűnik, Doctor Doomnak is lenne egy-két szava ehhez!
Borítókép: Steam
