Sok nagyszerű videojáték készült már az elmúlt évtizedekben, amikre szívesen emlékszem vissza, amiket bármikor elővennék újra, ezzel áldozva a nosztalgia oltárán. De szívemnek mind közül a Castlevania az egyik legkedvesebb. A gótikus, középkori, szörnyekkel teli világ, melyben a Belmont-família küzd a legyőzhetetlennek tűnő Draculával és csatlósaival (Halál, Medúza, Frankenstein szörnye és az óriási denevér… csak hogy párat említsek) már önmagában is megkapó, de a Konami kasszasikere nem elégedett meg ennyivel. Ott volt a fantasztikus zene, a ragyogó pályadizájn, az egyszerűségében is hihetetlenül színvonalas art stílus, és akkor még nem is kerültek szóba a harmadik epizóddal érkező extra elemek, mint a helyszín megválasztása, az eltérő karakterek speciális képességei vagy éppen a Symphonyval csúcsra járatott titokkeresgélés, aminél a teljes kastély egy hatalmas átalakuláson esett át. Aztán az új évezredben a LoS új irányba terelte a szériát, méghozzá történet szintjén egy zseniális csavarral, játékmenet szempontjából pedig azokból a slágercímekből építkezve, melyek maguk a Castlevania-szériától tanulták mesterségük, hogy a folytatás porig rombolja a felépített mítoszt. A remény elveszett, ahogy a Konami is, azonban a régi epizódokról még könnyen le lehetett rántani egy bőrt. Azt előző számban bemutatott Arcade Collection után most pontosan ez történt, méghozzá a népszerű sorozat nem teljes, de annál izgalmasabb összeállításával.
MINDENÜTT A HALÁL
Az Anniversary Collection összesen 8 játékot tartalmaz, 1986-tól 1994-ig. Konkretizálva ez az első három klasszikus epizódot tartalmazza (NES), a Super Castlevania 4-et (SNES), a Bloodlinest (SMD), a két GB-kalandot és egy igazi különlegességet, a csak Japánban kiadott Kid Draculát (NES), ami egy fura, de kedves kis spinoff. Nem mondom, hogy nem lehetett volna bővíteni a repertoárt, hiszen a GBA-ra kiadott játékok eleve a sorozat legjobbjai közé tartoztak, de még így is elég masszív a kínálat. Ráadásul nem egy olyan akad, aminek ez a változata igazi öröm. A játékok nagyon szépen futnak, csak néha találkoztam technikai problémával, emellett állíthatjuk a felbontást, a keretet, sőt bármikor menthetünk, vagy betölthetjük utolsó állásunkat. Nem utolsósorban meg ott van a nagy extra ezúttal is, az e-book, aminél képeket nézegethetünk, kedvenc játékunk különböző verzióiról olvashatunk, illetve még interjúkat is találunk a sorozat alkotóival. Már csak emiatt megéri beruházni a kollekcióra, miközben a Castlevania az a széria, amely igen jelentős rajongói táborral büszkélkedhet. Őszintén remélem, hogy ezzel a gyűjteménnyel sikerül elérni a fiatalabb játékosokat is. A Belmontok és más hősök harca ugyanis manapság is nagyon élvezetes a többnyire balról jobbra haladó akció-platformerek során, a hangulat és a zene pedig éppen úgy üt, mint nagyjából 30 éve.
JÖHETNEK AZ IDEGENEK!
Igazi történelmi kincsesbánya ez a kiadvány, ami akár egy fizikai verziót is megérne (talán majd a többivel együtt), érdemes elveszni benne. A GB-játékok monokróm egyszerűségétől a szimplább részeken át egészen a SNES Mode 7 speciális jellemzőéig, illetve a 3. rész továbbfejlesztett játékmenetéig rengeteg minden benne van ebben a nyolc címben, ami méltó emléket állít a sorozatnak. Személy szerint nem tudok szívből jövő nosztalgia nélkül mesélni róla, de remélem, sikerült valamit átadni a lelkesedésből, ami a mai napig rávesz arra, hogy akár önmagukban is meghallgassam a programokhoz tartozó zenéket, nézegessem az artworköket. Innen pedig már csak egy lépés a Probotector, avagy a Contra, ami egy hasonló gyűjteménnyel érkezik hamarosan. Természetesen arról is szót fogunk ejteni.
