Elég kevés játék van, amit kedvem, időm és mindent lebíró akaratom is volt kimaxolni, ezek egyike az eredeti CQ, ami bár kimondottan kazuár játék, azért a vége felé akadnak trükkösebb pillanatai. De nagyjából onnantól kezdve, ahogy egy videóban megláttam, ahogy macska hősünk mentés és életerőfeltöltés céljából egyszerűen az oldalára borul aludni, tudtam, hogy végig fogom vinni.

Pedig a játék látszólag annyira egyszerű volt, hogy sokan Flash címnek nézték. Hősünkkel sétáltunk a rajzfilmszerű 2,5D világban, időnként párszor megcsapkodtuk a szembejövő ellenfeleket, és beszélgettünk a többi macskával. Aztán ezt megbonyolították a mini küldetéssorok, megszerezhető páncélok és fegyverek, megtanulható varázslatok, kipucolható barlangok. Szép lassan némi történet is kialakult, kötelezően hatalmas fordulatokkal és rejtélyekkel. Kellemes szórakozás volt 1-2 délutánra – vagy esetemben közel 30 órára.

Cat város regénye

A folytatástól legtöbben nem vártunk sokat, csak legyen több. Több küldetés, felszerelés, ellenfél és fárasztó szóvicc, meg popkulturális utalás. Emellett sokan kalandoztak volna az első részben éppen csak feltűnő Kutyabirodalomban is. Meg is kapjuk a kutyák területét, és a macskáké is megmarad, kissé átalakítva, de szerencsére a The Gentlebros nem érte be ennyivel. Így aztán hősünk egy társat is kapott, ráadásul a diverzitás jegyében egy kutyát. Az első résztől szinte teljesen független, pár generációval később játszódó CQ2 elején a két birodalom egykori uralkodóit idézi meg Kirry, a fura és minden lében kanál segítőnk, hogy legyőzzék a jelenlegi zsarnokokat és elhozzák a békét mindkét népnek.

Ez egyben azt jelenti, hogy kanapés co-opban is játszhatjuk a CQ2-t (online sajnos nem, bár a Steam dolgozik valamilyen megoldáson), egyszemélyes módban pedig gombnyomással válthatunk a szereplők között. Cserébe a szörnyek több sebzést bírnak, és nagyobb pofonokat osztanak, mint az első részben, ezért az első pár szinten érdemes odafigyelni az életerőnkre, és minden adandó alkalommal feltölteni azt a kis szobroknál – ezzel egyúttal a mentést is elvégezzük.

A csapatmunka érdekesebbé tételére bekerült a játékba a távolsági harc: karaktereinket varázsbotokkal felszerelve már nem muszáj testközelből csapkodnunk az ellent, így jobb eséllyel gurulhatunk félre a támadásaik elől. A menekülve lövöldözést egyedül az nehezíti, hogy ezzel sok helyen újabb ellenfeleket bosszantunk fel, vagy éppen csapdákba futunk. Ja, és az, hogy a távolsági fegyverek használata megfelezi az életerőnket, mert ugye a nagy hatalommal nagy szívás jár.

Mellesleg, míg a sima fejbeverésre alig 1-2 lény immunis, a tűz, jég és egyéb sebzéseket adó botokat elég gyakran kell váltogatni, hogy ne csak töredéksebzést adjanak. Mivel ez többjátékos módban különösen idegesítő, a fejlesztők megígértek, hogy a folyamatosabb játékélményért egy kissé átalakítják a rendszert.

Kitty Gud!

Bár a harc állandó eleme maradt a támadások előli kigurulás, azért nálam sokkal bátrabban túlzó kollégák sem mernék mondjuk a macskajátékok netán cukiságok Dark Soulsának nevezni a CQ2-t. A legtöbb csata ugyanis elég könnyű, még akkor is ha az egyik játékos kezdő, kiskorú, vagy az AI. Feltéve persze, hogy nem kötünk bele nálunk lényegesen magasabb szintű lényekbe. Egyes főellenfelekkel már kicsit jobban meggyűlhet a bajunk, de inkább csak azért, mert jó sokáig kell őket csépelnünk. A történet befejezése után megnyíló extra barlangok és romok némelyike pedig még akkor is tartogathat némi kihívást, ha a legerősebb varázslatokkal, és az adott ellenfélre szabott felszereléssel felvértezve próbálkozunk velük.

Igaz, a megjelenés óta már kaptunk egy javító-egyensúlyozó foltot, és még várhatóak további finomhangolások is. No meg az előző részben megszokott New Game+ mód, ahol talán könnyebb lesz felszerelésünk fejlesztése, valamint idővel beeshet a Mew Game is, extra kihívásokkal és acsikkal.

Vaulódi gyöngyszem

Talán az eddigiekből egyértelmű, hogy imádom a játékot, és alig várom a bővítést, valamint a beharangozott harmadik részt. Ráadásul van benne a nevemet viselő karakter is, szóval 10/10, lehet szépen indulni érte a boltba. Kicsit objektívebben azért, bár sokat fejlődött, a menükezelés még kissé döcögős, a nehézségi görbe helyenként kusza, a felszerelés fejlesztése egyelőre szinte értelmetlen, és akad pár karakter, aki nem süt el elég szóviccet. Másrészt a CQ2 8-10 órányi remek családi vagy páros szórakozást nyújt, 15 euróért (és az Apple Arcade része), már jelen állapotában is. Ráadásul közelednek az ünnepi leértékelések, amikor pláne megéri majd vetni rá egy pillantást.