A CM motorja, és ezzel együtt a pályán mutatott játék is fejlődött, a játékosok sokkal jobban „figyelnek” egymásra a mérkőzések során, gyakran kényszerítőznek, kisegítik egymást a védelemben, vagy éppen a védőket elvonva csinálnak helyet a támadótársnak. A mérkőzések vizuális megjelenésén szintúgy pofoztak a fejlesztők, több kameraszögből élvezhetjük az akciót, és lehetőségünk van csupán az ordítóan nagy helyzetek és a gólok megtekintésére a highlight gomb bekacsolásával. A 2007-es verzióban már feltűnt, és mostanra tökéletesre csiszolt ProZone Post Match Analysis funkció elképesztően nagy segítségére lesz a feltörekvő menedzsereknek, ugyanis itt a lejátszott mérkőzéseink minden egyes apró részletéről ábrákba, táblázatokba, statisztikákba, visszajátszásokba foglalt adatok útján kaphatunk teljes képet csapatunk teljesítményéről. Minden upgrade és új feature ellenére a CM legnagyobb erénye továbbra is gyorsaságában és egyszerű kezelhetőségében rejlik. Az egyes jól megszokott funkciók villámgyorsan érhetők el a játék bármely ablakából, a kezelőfelület letisztult, átlátható és elegáns. A fókusz továbbra is az akcióra helyeződik, menedzseri teendőink a játékosvásárlás, a tréningek és a kezdő tizenegy összeállítása, a taktika kiötlése, illetőleg a mérkőzések lejátszása körül forognak, így akár egy húzósabb egynapos etapban magunk mögött tudhatunk egy egész évadot. Semmi fakszni, csak vegytiszta szórakozás. Azonban a játék legnagyobb hátulütője, amiben mindenképpen fejlődnie kell, ha az FM babérjaira kíván törni (márpedig kíván), az a sok esetben irreális játékmenet, és a kihívás szemet szúró hiánya. Egy nagy presztízsű klubot felvéve (Barcelona, Manchester stb.), pár sztárfutballista leigazolását követően mindenfajta nehézség nélkül produkálhatunk hibátlan szezonokat, az ilyen mérvű egyeduralom pedig maximum két szezon erejéig tarthat számot egy ambiciózus menedzser érdeklődésére.
