Még nekem sem egyszerű elmagyaráznom olyasvalakinek, aki nincs oda a városépítős játékokért, hogy mi a jó egy virtuális Budapest vagy Kőbánya-City felépítésében. Megértetni vele, hogy milyen felemelő érzés azt látni, amikor beindul a reggeli csúcsforgalom a főutcában, vagy felépül az első felhőkarcolónk a városközpont szívében – ezt csak mi, virtuális polgármesterek érezzük át. A hosszan, gondos aprólékossággal felépített városunk előbb-utóbb olyan lesz nekünk, mint valami dédelgetett autócsoda, aminek minden karcát jól ismerjük. Tudjuk, hogy mikor raktuk a parkba azt a bokrot és fát, hol volt az első utcánk, és miért vezet hatsávos út a kikötőbe. Hosszú, pepecselős munkával felépített városunkat viszont előbb-utóbb megunjuk. Ilyenkor bekapcsol bennünk valami gonosz robot, és rádobunk három aszteroidát, két tornádót és egy erdőtüzet, majd az egészet elsöpörjük egy cunamival. Miért? Azért, mert megtehetjük.

A természet rendje

A Cities: Skylines Natural Disasters című, nemrég megjelent kiegészítője pontosan azt a pusztító erőt adja a kezünkbe, amit már az alapjáték megjelenésekor is hiányoltunk, és amivel alapköveire bonthatjuk kedvenc lakónegyedeinket. Kapunk gombnyomásra bevethető tornádót, erdőtüzet, földrengést, hatalmas cunamit és személyes kedvencemet, az aszteroidát, ami olyan szépen gyalulja le kedvenc városrészeimet, hogy azt öröm nézni.  Bár azt hihetnénk, hogy a Natural Disasters DLC voltaképpen csak annyit nyújt, mint amit a címe sugall, azért nem csak pusztítást hoz. A természeti katasztrófákat ugyanis nemcsak manuálisan, hanem véletlenszerűen is ütemezhetjük magunknak, gyakoriságukat egy csúszkával módosíthatjuk. Ilyenkor a normál játékmenetbe beépül a Natural Disasters modul, aminek köszönhetően a játék időközönként valami rusnyaságot enged rá városunkra, vagy annak környékére. Bár a pusztítás minden esetben elkerülhetetlen, védekezni azért valamelyest tudunk ellene, amihez jó néhány hasznos épületet is kaptunk a DLC-vel.

Felhúzhatunk például egy katasztrófaközpontot, ahonnan a mentéseket irányíthatják szakembereink, vagy egy helikopteres tűzoltóközpontot, ahonnan az erdőtüzek terjedését akadályozhatják meg bátor tűzoltóink. Emellett lerakhatunk kis- és nagy óvóhelyeket, ahova a lakosokat menekíthetjük, valamint különféle megfigyelő állomásokat is, melyek abban segítenek, hogy időben észrevegyünk egy-egy érkező vihart, cunamit, földrengést vagy épp víznyelőt. Bár az új épületek és azok fenntartási költségei többnyire magasak, megéri beruházni legalább egy-két ilyenbe, ugyanis egy komolyabb katasztrófa után jelentősen megcsappanhat a lakosság száma, amit csak hosszú évek alatt fogunk tudni helyrehozni, közben pedig simán bekövetkezhet pár hasonló eset. Az új épületeken és a katasztrófákon kívül ingyenes csomagként, a kiegészítő megjelenésével párhuzamosan befutott a Scenario szerkesztő is, amivel különféle eseményeket hozhatunk létre saját tervezésű városainkhoz. Ezek megadott kondíciók szerint aktiválódhatnak, beállíthatjuk például, hogy ha elérjük a 10 000 fős populációt, akkor okozzon földrengést a játék, vagy üssön ki egy tűz az erőmű környékén.

A sokk után

Megmagyarázhatatlan, hogy miért nem tudjuk levenni a szemünket arról, amikor egy 200 km/h-s sebességű vihar lecsap a városunkra, és ide-oda repkednek az autók a sugárút felett. Vagy amikor felemészti a bulinegyedet egy tűzvész, és sikongatva menekülnek az emberek az utcákon. Kéjes mosollyal az arcunkon figyeljük a pusztítást, ami tönkreteszi több órányi munkánkat, de voltaképpen minden városépítős játék alapkelléke az, hogy megtehessük ezt. Hogy ne csak alkothassunk, hanem pusztíthassunk is, ha úgy támad kedvünk. Végtére ez egy olyan hely, ahol végre istenek lehetünk. Jó hír, hogy most már a Cities: Skylinesban is megtehetjük ezt. Nagy kár viszont, hogy ehhez viszonylag mélyre kell nyúlnunk a pénztárcánkba, ugyanis a DLC árazása egy kicsit borsos: 15 euró, azaz csaknem 4500 forint. Ez az előző DLC-k árát ismerve nem meglepő, de azért mégis felcsattanunk rajta. Viszont istennek lenni nem olcsó mulatság, igaz?