Három év és megszámlálhatatlan mennyiségű voxel – ennyibe került megépíteni az Ion Lands csapatának Nivalis neonfényben úszó, lélegzetelállító városát, mely a névadó, nem mindig legális szállítmányozással foglalkozó Cloudpunk cégnek otthont ad. És immáron nekünk is, mert karakterünk, Rania, az adóssága elől vidékről a nagyvárosba menekül. Mondhatnánk azt is, hogy csöbörből vödörbe, ráadásul egyetlen éjszaka leforgása alatt fenekestül felfordul nemcsak az ő, hanem a megavárost lakó számolatlan ember élete is.

A szárnyas szállító

Ha rövidre akarnám fogni, akkor letudhatnám annyival, hogy a Cloudpunk egy cyberpunk köntösbe bújtatott sétaszimulátor, fetch questekkel (menj/vigyél valamit A-ból B-be) megspékelve. Ha akcióra, lövöldözésre vagy adrenalinra vágysz, akkor bizony el kell keserítselek, mert bár a környezet ezt sejteti, ilyesmire nem kerül sor. Szerzett zsetonjainkból pedig vehetünk cuccokat a járgányra, hogy gyorsabb legyen, kikupáljuk a sérüléseit, megtankoljuk, illetve kis lakásunkat csinosítgatjuk. Most, hogy a bekezdés végére pedig valószínűleg el is vesztettem olvasóink felét, talán ideje rátérni, hogy mégis miért varázsolt el a játék.

Amellett, hogy lélegzetelállító a város, és nagyon nyugis synthwave stílusú zenei aláfestés teremti meg a hangulatot, nagyon okos és alaposan kidolgozott világot építettek fel a bot egyszerű játékmenet vázára. A történet és maga a vliág a fő vonzerő, melyet forradalminak nem neveznék, de apránként csepegtetve, egyetlen, roppant eseménydús éjszaka történéseinek sorában elszórva igazán magával ragadó élmény volt. A számos küldetés teljesítése és a rengeteg dialógus során pedig a Cloudpunk nemcsak elfilozofálgat az androidok emberi jogain, hanem számos szinten (görbe)tükröt is tart jelen társadalmunk elé. És nem fél nyílt véleményt formálni a dolgok helyességéről vagy helytelenségéről, legyen szó vallásról, rabszolgaságról, szabad akaratról. Olykor lesz lehetőségünk nekünk választani abban hogy mit és kit hova viszünk vagy éppen nem viszünk, ami a későbbiek során kihatással lesz a történetre is – hol jobban, hol kevésbé. Ez ha egy újrajátszásra nem is ösztönöz, de ezáltal a történetet jobban magunkénak érezhetjük.

Defektes Disztópia

Persze ettől még nem hiábtlan a játék és számos téren lenne vagy inkább lett volna hova fejlődnie. A legfájdalasabb, hogy a város java része csak díszlet  egy nagyon szép díszlet, de mégiscsak az és semmi több. Nem tudunk bárhol leszállni, körülnézni vagy más módon interakcióba lépni semmivel, tennivalóinkat csak előre megépített csomópontokban fogjuk intézni. Hiába, hogy néha gyalog is útra kelünk, az is inkább csak elnyújtja a játékélményt, semmint értelemmel tölti meg. Gyűjtögethető cuccokat szedegethetünk fel és néhány, a történések szempontjából lényegtelen NPC-vel is trécselhetünk, akiknek olykor küldetéseket is vállalhatunk, de ezek sem lépnek túl a vidd el  hozd el dimenzióján.

Ha pedig már karakterek: némelyikük kifejezetten idegesítőre sikerült, a szinkronmunka minősége hullámzó, melyet csak az androidok és egyéb automaták esetén lehet elnézni. A párbeszédeket jelenleg csak gyalogosan közlekedve lehet gyorsítani, ami még nem is lenne akkora gond, de a HOVA-ban csücsülve, egy közel öt perces monológot meghallgatni úgy, hogy csak egyhelyben lebegsz mert nem kapsz közben feladatot, kifejezetten unalmas és irritáló.

Technikai oldalról nézve a Cloudpunk komoly megterhelést ró a rendszerre, ez az ajánlott gépigényen is megátszik, de még azon is tud kisebb reccenéseket okozni. A grafikai beállítások pedig épp a cikk leadásának napján kaptak némi kibővítést, de még így sem nevezhető részletesen beállíthatónak vagy testreszabhatónak, csupán előre meghatározott csomagok közül lehet választani. Mondjuk ez is több, mint a semmi, ami előtte volt...

(Cyber)Punks not Dead

Mindent összevetve tehát, stílusából fakadóan nem mindenkinek való játék a Cloudpunk, stresszmentes kikapcsolódásnak azonban tökéletes, Aki pedig egy cyberpunk világban szeretne elmerülni és gyönyörködni a neonfényben úszó látványban, miközben szárnyas fejvadásznak képzeli magát, az kifejezetten élvezni fogja. Reméljük, legközelebb az Ion Lands él a kihagyott lehetőségekkel is, mert azt már bizonyították, hogy világot építeni és hangulatot teremteni tudnak  most már csak egy “igazi” játékot kell felhúzni erre. Mindenesetre fél szemimplantátumunkat rajtuk tartjuk a jövőben.