A Sony igen nagyot megy az utóbbi időben, hiszen hatalmas siker lett a Horizon Zero Dawn, a Marvel’s Spider-Man, a God of War, a Detroit: Become Human, és bár mi kevésbé szerettük, de a Days Gone is elég szépen fogyott. Ám hiába a pénztárcákat kifosztó, kasszasiker címek, a japán cég továbbra sem hajlandó letenni az új innovációs ötletekről és formabontó megoldásokról, ezért vezetői ugyanúgy kellő figyelmet fordítanak a kisebb fejlesztőstúdiók ígéretes projektjeire, mint akár egy új Naughty Dog-játékra. Felhozhatjuk ezzel kapcsolatban a Dreamst, amiről korábban már írtunk a magazinban, de jó példa rá a jelen tárgyalt Concrete Genie is, ami ugyanannyira kiemelten támogatja a PSVR-t, mint a DualShock 4 mozgásérzékelőjét, a PS4-exkluzív címek között pedig egy újabb gyöngyszem.

Picasso elbújhat!

Főszereplőnk Ash, egy kivételesen kreatív fantáziával megáldott fiatal srác, aki Denska városában tengeti unalmas mindennapjait. Denska fénykorában még maga volt a földi paradicsom, barátságos emberekkel, nyüzsgő utcákkal és telis-tele vidámsággal. Mára elnéptelenedett, a gyerekzsivaj elhallgatott, a várost pedig különös fekete-lila indák kezdték ellepni, amik igen nagy eséllyel felelősek a rossz hangulat és kietlen, sivár utcák sokaságáért. Ash saját fantáziavilágába menekül a szürke monotonitás elől, és kedvenc rajzfüzetébe sorra firkálja bele az újabb és újabb kitalált lényeket. Aztán egy napon a helyi rosszgyerek-bagázs (a játék is csak „zaklatóknak” nevezi őket) ismét betalálja Asht, elveszik a füzetét, kitépdesik a rajzokat és a fiút belökik a helyi világítótoronyba vezető csillébe, hogy odafenn hadd találkozzon össze a világítótorony szellemével. Viszont Ash nem holmi áttetsző kísértetbe botlik, hanem az egyik kitépett lapra a füzetéből, melyből kisvártatva életre kel az első kitalált barátja: Luna. A vidám teremtmény elvezeti a srácot egy mágikus ecsethez, melynek segítségével Ash könnyedén képes a falakra festeni, méghozzá nemcsak különféle színeket és alakzatokat, de komplett lényeket is, akiket aztán életre hívhat.

A sztori – és maga a vizuális körítés – leginkább a Laika filmstúdió (Coraline és a titkos ajtó, ParaNorman, Doboztrollok, Kubo és a varázshúrok) munkáira emlékeztet, az animációs stílust néha rajzfilmes átvezetőkkel dobják fel, amikben nemcsak Ash, de a zaklatók sanyarú múltjáról is többet megtudhatunk. Utóbbiak persze nem önszántukból lettek rosszak, mindegyikük múltjában akad valamiféle trauma (válás, családi perpatvar stb.), amik miatt megváltozott az életük és a gonoszkodásban találtak kiutat. Tetszett, hogy ezekkel a flashback-jelenetekkel mélyítik a történetet, és nem csupa egydimenziós karaktert állítanak elénk.

Festés, mázolás, és ami mögötte van

Fő feladatunk Denska régi, mesebeli állapotának visszaállítása, amit úgy tudunk elérni, hogy a zónákra osztott városban minél több fényt kapcsolunk fel ecsetünkkel. Egy-egy városrész eleve több zónára van bontva, ezért érdemes alaposan körbejárni minden helyszínt, és ahol égőket látunk, ott előkapnunk az ecsetet és felfesteni valamiféle mintát a falra. Ezzel nemcsak magát a helyet tesszük barátságosabbá, de a továbbjutáshoz is elengedhetetlen, hogy minden izzót felkapcsoljunk, kvázi újra elhozva a reményt adó világosságot a sötétség helyére. Igen ám, de a már említett fekete-lila indákat nem tudjuk csak úgy egyszerűen eltűntetni, hozzájuk már Speciális Festék kell. Itt jönnek a képbe a megalkotható lények, akik ellátnak minket ezzel a speciális adalékanyaggal, feltéve, ha teljesítjük kéréseiket, melyek mindig arra irányulnak, hogy fessünk nekik valami olyasmit, amit épp szeretnének (lehet magasabb fű, virágok, hópelyhek stb.), sőt néhány esetben játszanunk is kell velük.

Maga a festés roppant egyszerű: az R2 megnyomásával léphetünk be az Alkotás-módba, ahol egy lenyíló menüből kiválaszthatjuk, hogy milyen mintát akarunk megrajzolni, és utána már csak a gomb folyamatos nyomva tartásával, illetve a DualShock 4 ide-oda mozgatásával kell falra kennünk a kívánt alakzatot. A lények hasznosak, hiszen egy-egy akadályt (pl. elektromossággal lezárt kaput vagy eltorlaszolt ajtót) csak ők tudnak nekünk kinyitni. A kék színűek szelet fújnak, a sárgák az áramot vezetik, míg a pirosak komplett torlaszokat gyújthatnak fel nekünk, és akadnak feladványok, ahol egyszerre több lény segítségére is szükségünk lesz. Főhősünket külső nézetben irányíthatjuk, szaladhatunk, mászhatunk és ugrálhatunk kedvünkre, akár a háztetőkön is, de nem árt óvatosnak lenni, ugyanis a zaklatók ott ólálkodnak a környéken, és folyton valami rosszban sántikálnak! Őket elcsalhatjuk egy-egy jól irányzott beszólással, de akkor sincs nagy tragédia, ha elkapnak, hiszen csak ecsetünket veszik el, amit utána könnyedén visszaszerezhetünk, ha már odébbálltak és tiszta a terep.

Tényleges Game Over nincs a játékban, ha sokat bénázunk a csínytevők előtt, akkor egyszerűen csak bedobnak egy bűzös konténerbe, és onnan folytathatjuk tovább utunkat némi szégyenérzettel a zsebünkben. A Concrete Genie az utolsó harmadában is tartogat meglepetéseket, ekkor bővül ki ugyanis a játékmenet, itt tanulunk meg harcolni, sőt ecsetünket amolyan légdeszkaszerűen magunk alá kapva még szélsebesen száguldozhatunk is! Apróság ugyan, de minimális kellemetlenséget talán csak az okozhat, ha egy-egy zónában véletlenül nem az összes égőt kapcsoljuk fel, majd továbbhaladva egyszerűen nem jövünk rá, hogy mit hagytunk ki, miért nem enged tovább a játék? Ilyenkor érdemes rápillantani a térképre, ami a környéken szerencsére igen aprólékosan jelzi nekünk a felvillanyozandó izzókat. Gyűjtögethetünk színes vázlatokat is, amik összevissza repkednek a zónákban, de legalább jóval könnyebb elkapni őket, mint az Assassin’s Creed 4: Black Flag különös röppályákat leíró kottáit. Ezeken a lapokon újabb megalkotható rajzokat találunk, ezért érdemes útközben mindet összeszedegetnünk. Itt jegyezném meg, hogy a Concrete Genie jó Sony-exkluzívhoz méltón teljeskörű, igényes magyar felirattal érkezett, és a minőségre szerencsére ezúttal sem lehet panasz!

Freskó az utókornak

A látványvilág egészen szép, noha az igazi esszenciáját egyértelműen a festhető dolgok teszik ki. Gyönyörű szép színekben pompázó, neonfényes mintázatokat alkothatunk, még én magam is többször rácsodálkoztam a megvalósításra, mikor egy újabb szörnyecskét megfestve az hirtelen életre kelt, és az utcában lévő pocsolyában tükröződve állt neki szaladgálni körülöttem. A művészlelkűek igazán elemükben érezhetik magukat a Concrete Genie előtt ülve, hiszen kellő alapossággal igazi mesterműveket hozhatunk létre – én speciel 10-15 perceket is eltöltöttem az alkotással, amire egyébként a főmenüből a Szabadfestés opció is invitál. Jópofa, hogy életre keltett entitásaink nem csupán szolga módon követnek bennünket, de interakcióba is lépnek a felfestett képekkel, ezért senki ne lepődjön meg, ha mondjuk egy pacsmagolt vihar alá fát rajzolva kicsiny lényünk behúzódik az eső elől, esetleg leeszi az almákat a fáról. A játék egyértelműen a fiatalabb korosztályt célozza, de a Sony-exkluzívokra jellemző alaposággal nyakon öntve, amihez külön ingyenes bónusztartalomként csatlakozik egy letölthető concept art galéria és a digitális soundtrack, ha pedig tulajdonunkban van egy PSVR és két Move kontroller, akkor érdemes végigjátszani a rövid, ám külön erre a célra tervezett bónusz missziót is (bővebben: lásd keretes írásunkat).

Az őszi szezonra mindenképp remek választás lehet a Concrete Genie, kicsiknek és nagyoknak egyaránt, hiszen a megkapóan szép vizuális koncepció mögött egy rettentő élvezetes puzzle-platformer lapul, ami a maga durván 6-7 órás játékidejével egyáltalán nem nagy falat, persze a gyűjtögetni vágyók itt is megtalálhatják számításaikat, ugyanis a sztori befejezése után lehetőség nyílik visszatérni a városba, és összeszedni minden hiányzó vázlatot. Őszintén szólva még a legutolsó vázlat hajkurászásába sem untam bele, mert a játékmenet egyszerű, de nagyszerű, a megvalósítás pedig odaszegez a tévé elé. Ismét egy maradandó kalanddal lettünk tehát gazdagabbak, amit érdemes kipróbálnia mindenkinek, aki nyitott egy egészen varázslatos új élményre!