Condemned 2: Bloodshot

És hogy milyen a második rész? Talán nem meglepő, de rendkívül hasonlít az elsőre… A környezet, a hangulat például ugyanolyan. A világ leglepusztultabb városában járunk – sikátorokban tévelygünk, elhagyatott iskolát derítünk fel, droglaborokkal megtűzdelt szállodát tisztítunk meg. Mindenhol mocsok, kosz, összeroncsolt tárgyak, és emberi roncsok, akármerre nézünk. Az első rész óta hősünk kilépett a zsaruktól, az idejét pedig főleg ivással és hallucinálással tölti. Aztán jön a hír, az akkor elkapott sorozatgyilkos, SKX megint feltűnt, ráadásul a város szegényei megint megőrülnek, és megint tombolnak.


Innen indul a kaland, melynek során ugyan túl sok minden nem derül ki (oké, fény derül egy titkos, végtelenül gonosz társaságra, de hogy pontosan ki és főleg miért szemétkedik a néppel, az nem tisztázódik). 11 pálya vár ránk, melyből három-négy fantasztikus élmény (a múzeum, a vidéki fogadó vagy a fényvesztéssel operáló mágus erősen Bioshock-hangulatú birodalma), ugyanennyi viszont minimum felejthető, de inkább teljesen anti-condemnedes. Vannak olyan szintek, ahol végig gépfegyverrel fogunk hentelni, és van olyan pálya is, amiben semmi horror-elem nem tűnik fel – ilyenkor olyan a játék, mint egy közepes tucat-FPS.

Amikor viszont működik, akkor lehengerlő: végtelenül óvatosan megyünk előre, hisz bármelyik sarok mögül előugorhat valaki. A közelharcon fejlesztettek, immár lehet kombózni, védekezni, hajigálni, de lényegesen jobb nem lett a rendszer. Ütögettem, néha kombózni is tudtam, egy csomó új eszközt élvezettel használtam (baseball-ütő, tekegolyó), de valahogy nem éreztem úgy, hogy teljesen profin irányítok mindent…


A nyomozás is remek lett – nagy kár, hogy klasszikus értelemben vett nyomozás, bizonyíték-gyűjtés csak egyetlen egy van a játék elején, utána már csak egy-egy dolgot kell felfedezni. Most mindenesetre már nem elég rákattintani a dolgokra, hanem négy-öt lehetséges variáció közül nekünk kell kiválasztani, hogy mit látunk, vagy abból mire következtetünk. Meg kell mondanunk, hogy egy sebet mi okozhatott, be kell azonosítanunk egy áldozatot, vérnyomokat kell követnünk és analizálnunk. Szóval remek móka, csak a játék 90%-ában nem, vagy nem erre fogjuk használni.

A grafika fényévekkel lett szebb – a képeken nem feltétlenül jön át, hisz minimum tíz effekt „szennyezi” a látványt. A hangok megint a frászt hozzák az emberre, a hangulat pedig főleg ennek köszönhetően horror a négyzeten. Aki kibírja például a babagyáras helyszínt összerezzenés nélkül, az nem ember, hanem robot. Mindent összevetve nem lett rossz a Bloodshot, de nekem kis csalódás lett, valahogy többet vártam. Jobb sztorit, jobb harcot, még több helyszínt, és sokkal kevesebb lövöldözést (ráadásul végigjátszás után megnyílt a végtelen lőszeres játékmód – hát kösz!). Persze akinek bejött az első rész, érdemes beruháznia rá, hisz rosszabb semmiképpen sem lett!