Cook, Serve, Delicious! előző része egy kövér leárazás képében jött felém a közelmúltban, és mivel az Overcooked könnyed, arcade vonalat erősítő epizódjai után valami nehezebbre vágytam, így nyakig elmerültem ebben a fura szakács-szimulátorban. A második rész „sztorija” szerint a CSD felhőkarcolóban a szinteket és a különböző éttermeket megnyitva lehetett haladni a sztárséffé válás rögös útján, de igazából nem érződött úgy, mintha bármilyen háttértörténet lett volna mellé. A hangsúly végig az ételek elkészítésén és az új éttermek megszerzésén volt, opcionális dekorálással és e-mailek olvasgatásával. A harmadik etapra ez mondhatni, egy elég éles váltással, futurisztikus androidokra és egymással bandaháborút vívó streetfood kocsikra lett lecserélve.

Az elkészíthető ételek száma hatalmas, legalábbis a második rész konkrét pályarendszeréhez képest, ahol az ételkiosztás fix volt, ezúttal tetszés szerint variálható az adott menü – feltéve, ha a megszabott pontozási rendszer szerint (a harapnivalók elkészítésének bonyolultsága) elegendő finomság kerül a menüsorba. Az elkészítendő kulináris alkotásokat pénzért kell megnyitni, majd Amerika különböző államain áthaladva kielégíteni az étkezni vágyók igényeit. A pályák száma több száz, ami tetemes mennyiség, azonban a játék sémájából adódóan, idővel, némi egyhangúság is megjelenik. Eleve több óra sütés-főzés, mire eljutunk például az előzetesben mutogatott lövöldözős vagy autós üldözéses részekig. Egy nap fix megállókból áll, így lelkileg már kiválasztásuk előtt felkészülhetünk rájuk, illetve különféle jutalmak kedvéért rommá nehezíthetjük a dolgunkat a bonyolultabb ennivalók hozzáadásával.

Kóla, puska, sültkrumpli

A rendszerben apróbb változtatásokat eszközöltek: finomítottak dolgokon, egyszerűbbé tettek elemeket, valamint szájbarágósabb tutorialt mellékeltek. Ez utóbbi rendkívül hasznos, ugyanis kezdő játékosként a második részben sok minden nem volt egyértelmű, ha pedig nagyobb kihagyás után ült le játszani az ember, könnyen belezavarodhatott a gombkombinációk rengetegébe. Itt azonban már nem kell karbantartós feladatokkal vesződni, budit pucolni, csapdákat kihelyezni, szemetet a kukába taposni, sőt érthetően megjeleníthető, hogy mennyi rendelésre lehet számítani az adott megállóknál, és így kényelmesen lehet előre tervezni. A kész rendeléseket egy karpöccintéssel azonnal el lehet intézni, míg a második részben úgy kellett csetleni-botlani az előre megfőzhető burkolnivalók és a kért termékek között, mintha kétnapos ébrenlét után állnánk be egy gyorsétterem konyhájára tizenkétórázni. 

A grafikában nem láttam túl sok változást, de az előző részben sem volt hiányérzetem, az ennivalók ugyanis igényesen és részletesen lettek megrajzolva – emiatt éhgyomorra nem is ajánlott nekiülni a játéknak! A hangsúly úgyis ismét a játékmenetre és a folyamatos rusholásra lett kihegyezve. A program támogatja az offline kétjátékos módot, ami merőben megkönnyíti a teendőket, de a hibátlan, 100%-os menet így is okozhat nehézségeket. Ahogy haladunk előre, úgy kapunk képességpontokat és válthatjuk be ezeket különféle extrákra, plusz ételeket is tárolhatunk így az előkészítőben, illetve több ügyfelet tudunk kiszolgálni (hamarabb lesz kész az adott játszma, de egyszerre több mindennel is kell foglalkoznunk). Ezek éppen úgy ki-be kapcsolhatóak, ahogy a büfékocsin a megvásárolt dekorációk.

A Cook, Serve, Delicious! 3?! 9sszességében jóval könnyebb lett, mint az előző rész, így a szériával most ismerkedőknek ideális belépő lehet, ha már ráuntak az Overcooked világára, és valami új ízre vágynak!