De hát próbálkozni ér, és kell is. Ez még akár a Crash-trilógia mottója is lehetne, mivel az old school platformer újra részese lett a nappalinknak, sőt most már a dolgozószobánk sem tabu a számára. Egy évvel a felújított Crash megjelenése után három új platformon landolt a 3 játékot tartalmazó csomag: Nintendo Switchen, Xbox One-on és persze PC-n. Minket elsősorban az utóbbi érdekelt, de a konzolos változatok mellett sem mehetünk el pár keresetlen szó nélkül.

Kezdjük az alapoknál!

A ’90-es évek közepén a játékipart két dolog dominálta: az oldalnézetes platformer játékok és a különböző kabala figurák. A Nintendónak ott volt Mario, a Segának Sonic, ám a Sony e tekintetben alulmaradt a versenyben, ezért felkérte a Naughty Dogot, hogy oldják meg a gondjukat.

A Naughty Dog 1996-ban elkészítette a Crash Bandicoot című platformert. A technológia fejlődésének és a fejlesztőknek szilárd talajt biztosító PlayStationnek hála a Crash képes volt kiemelkedni az ipart uraló ügyességi játékok közül, mivel egyike volt az első 3D-s platformereknek. Ráadásul ebben az esetben nemcsak a modellek váltottak dimenziót, de az oldalnézetet is lecserélték egy a karakter mögött elhelyezett kamerára. A Naughty Dog nem csak megszerettette Crasht a játékosokkal, de okos megoldásaiknak köszönhetően technikai csodát tett le az asztalra, mindezt úgy, hogy nem volt olyan etalon, amiből ihletet meríthettek volna.

Egy tucat játékkal és 20 évvel később tömegesen akadtak olyanok, akik várták Crash visszatérését. Az ő kérő szavukat hallgatta meg az Activision, akik felkérték a Vicarious Visionst, hogy élesszék újra az eredeti trilógiát. Az N. Sane Trilogy teljesen újraépítve jelent meg PS4 konzolokra 2017 közepén, és óriási siker lett.

Toldva és foltozva

A most megjelent három új változat összetételét tekintve megegyezik az első kiadással: ugyanúgy tartalmazza mind a három playstationös Crash-játékot és a Stormy Ascent nevű plusz pályát. Ez az eredeti játékban is szerepelt volna, azonban a fejlesztők megváltak tőle, mivel túl nehéznek találták. Valamint a multiplatform megjelenésre való tekintettel a Future Tense-szel, azaz még egy különleges területtel gyarapították a kollekciót, aminek teljesítése legalább akkora kihívás, mint a korábban említett Stormy Ascenté. A szóban forgó bónusz térképet a másodlagos megjelenés napján a PlayStation példányok tulajai is megkapták.

Az extra mellé egy új patch is érkezett. Habár az N. Sane Trilogy még mindig nem fut 60 fps-sel, mint ahogy azt a trailerek alapján vártuk tőle, viszont a foltozásnak köszönhetően kapott HDR támogatást. Ezenfelül a motion blur mértékét is csökkentették, így futás vagy pörgés közben Crash már nem tűnik egy furcsán elmosott pacának. A legjobb változás azonban a töltéseket érinti. Sokan támadták az N. Sane Trilogyt, amiért sokszor és sokáig tölt, a foltozás azonban sikeresen javított ezen. Még most is több alkalommal fogjuk látni a „Loading” feliratot, mint amihez 2018-ban hozzászoktunk, de a töltés ideje alaposan lecsökkent. A megszokott akár fél percnél is hosszabb várakozás 3-4 másodpercre mérsékelődött, azaz most már olyan hamar vége szakad a folyamatnak, hogy nem lesz időnk gondosan átolvasni a képernyőn megjelenő tippeket.

Második rajt

Az ideiglenes exkluzivitás végével nem csupán az Xbox tulajok próbálhatják ki, milyen az igazi Crashsel játszani (egyezzünk meg abban, hogy a Crash: Mind over Mutantről és társairól nem beszélünk), de Nintendo Switchen is elérhetővé vált a remake. Egyrészről aki a ’90-es években volt gyerek az fokozottan átérzi ennek a mondatnak a súlyát, másrészről pedig ez azért is nagy szó, mert mint az köztudott a Switch nem éppen egy erőmű. Gondoljunk csak bele: adott egy játék, amit mind a PS4 Prón, mind pedig az Xbox One X-en le van korlátozva 30 fps-re, mégis akadnak olyan bátor lelkek, akik a nyakukba veszik annak a terhét, hogy átírják azt egy lényegesen gyengébb eszközre. Tehát egészen kivételes teljesítményről tesz tanúbizonyságot, hogy az N. Sane Trilogy portolásra került a Nintendo kézi konzoljára.

Az eredmény cseppet felemás lett, ám semmiképpen sem mondhatjuk sikertelennek. Az N. Sane Trilogy switches verziójában a pályák összetettsége csorbult. A dzsungelben játszódó részek növényzete, a középkori táj talajmenti világa, vagy éppen a közel-keleti architektúra inspirálta építmények részletei, illetve a textúrák általánosságban mind a kárát látják a hardver hiányosságainak. A jó hír azonban, hogy a fent felsorolt elemek csak akkor lesznek feltűnők, ha  például egymás mellé tesszük a switches verziót egy másik konzolos változattal. A játék mesés kinézetének köszönhetően a részletek csökkentése az élmény szempontjából nem okoz nagy veszteséget, főleg mivel a képkocka-frissítési ráta megegyezik a PS4 és az Xbox One-os verziókéval.

De ha már a Microsoft konzoljánál járunk, beszéljünk erről is egy keveset. Az N. Sane Trilogy Xbox One-os változatai lényegében ugyanazt tudják, mint a PlayStation 4-es verziók, azonban némileg eltérnek azoktól. A világ legerősebb konzoljaként jellemzett Xbox One X-en a vizuális effektek tisztábbak és részletesebbek, a játék tökéletesen és stabilan fut, azonban ahogy arról korábban már említést tettünk a 60 fps itt is csak álom marad.

A legjobb kiadás

Végezetül egyetlen kiadás maradt, amiről még nem ejtettünk szót, ez pedig a PC-s változat. Ha nagy szavakkal akarjuk illetni, akkor mondhatjuk, hogy a PC-s Crash a játék definitív kiadása, vagyis ha választanunk kell bármely konzolos és a PC-s verzió között, akkor szemrebbenés nélkül az utóbbit ajánlanánk. Kezdjük az összegzést a negatívumokkal, mert abból csak kevés van. Az N. Sane Trilogy semmilyen PC-s extrát nem kapott, és még mindig hiányoznak belőle olyan apróságok, amik a kényelmet biztosítanák. Például a korábbi mentéseket nem érhetjük el a pályákon belül, ezért az újratöltéshez ki kell lépnünk az aktuális játék HUB világába. A PC-s Final Fantasy XV után az Options menü eléggé sivár, és a testreszabhatóság nagyjából kimerül a különféle effektek ki- és bekapcsolásában, a grafika részletességének általános beállításaiban és a felbontás kiválasztásában. Apropó felbontás, azok, akik 21:9-es képarányú monitort használnak, hátrányban vannak, mivel az N. Sane Trilogy nem támogat semmilyen 16:9-nél magasabb arányt.

Minden más remek. De tényleg. Panaszra semmi okunk. A textúrák, a Crash testét borító szőr és a post-processing effektek mind PC-n festenek a legjobban. Sőt a játék gond nélkül képes stabil maradni. Még a közepes teljesítményű masinákon, maximális beállítások mellett is sikeresen hozza a 60 fps-es határt, ezzel pedig egyedivé válik az összes változat között. Az képkocka frissítési arány itt is limitálva van, de persze az .ini fájlok értékeinek állítgatásával ez is feloldható, szóval, ha erős a vas, és 120 Hz-es a monitor, ez sem lehet akadály.

A PC-s változathoz PC-s irányítás is dukál, ami meglepően jól szuperál. Crasht WASD-vel vagy a nyilakkal koordinálhatjuk, a Space-szel ugrunk, és az egér bal és jobb gombjával támadni és csúszkálni tudunk. A klaviatúra nyomásérzékelésének segítségével precízebb mozgásra leszünk képesek, mintha a kontrollert fognánk a kezünkbe, azonban aki nem szokott hozzá az efféle navigáláshoz, annak nem lesz egyszerű átszoknia az egér és billentyűzet kombinációra.