Éppen az utolsó lyukat készültünk betömni – mármint labdánkkal –, hogy aztán magunkhoz ölelhessük megérdemelt trófeánkat, amikor a baljósan gyülekező viharfelhők közül váratlanul egy villám csapott az ütőnkbe a sorsdöntő lendítéskor, a gyors lefolyású halál pedig sajnos diszkvalifikált minket a bajnokságból. Ez persze nem történetünk vége, hanem pont, hogy a kezdete, ugyanis angyalok vagy démonok ölelése helyett a Golf Purgatóriumban térünk magunkhoz aprócska hősünkkel, ahol mint kiderül, szerencsére még nincs minden veszve. Lehetőségünk van ugyanis visszajutni az élők sorába, hogy bajnokká avassanak, ehhez azonban előbb át kell verekednünk magunkat a Golf Purgatórium túlvilági kihívásokkal teli pályáin, ami bizony nem sétagalopp.

Túlvilági golftúra

A Curse to Golf egy látványra roppant aranyos, de a cuki külső alatt már kevésbé barátságos koktél, ami a természetfeletti golfozgatást roguelike elemekkel és pakliépítéssel vegyíti. Az alapok persze nem változnak, vagyis továbbra is minél kevesebb ütésből kell labdánkat az aktuális lyukba juttatni, viszont a nehezítés nem merül ki pár homokcsapdában és tóban, ahogy rossz teljesítményünknek sem ússzuk meg csupán a tömeg fújolásával. Esetünkben ugyanis, ha nem sikerül a rendelkezésünkre álló számú ütésből teljesíteni egy pályát, akkor bizony örökre a Golf Purgatóriumban ragadunk, ami a gyakorlatban annyit tesz, hogy kezdhetünk mindent elölről, bármeddig is jutottunk. 

Egy gyorstalpalót követően golfkocsinkba pattanva magunk választhatjuk meg, hogy az adott régió főellenfeléhez vezető szerteágazó – és minden nekifutással változó – úton merre szeretnénk indulni, a mezőkön pedig pénzt, kártyapaklikat, boltot és kifejezetten elátkozott pályákat is találhatunk. Az ütőfajták mellett különleges kártyákból is válogathatunk lendítés előtt, melyek többek között egy próbaütést biztosíthatnak, három felé robbanthatják labdánkat, plusz iránymódosítást tehetnek lehetővé, vagy akár növelhetik az említett ütési limitünket is, amit egyébként kis szobrok széttörésével is fokozhatunk. A kártyák azonban felhasználásukat követően elvesznek, így érdemes megfontoltan bánni velük, és minden lehetőséget megragadni a pótlásukra, számuk növelésére a mezőkön található és boltban megvásárolható csomagokkal.

Visszalendítés az életbe

A pályák természetesen hemzsegnek a szokatlan elemektől, a TNT-s ládáktól és ventilátoroktól kezdve a labdánkat elragadó sírhelyeken át, egészen a portálokig és tüskés vermekig, ráadásul többnyire rendkívül hosszúak is, így egyáltalán nincs könnyű dolgunk, még úgy se, hogy célként alapvetően több lyukból is válogathatunk. A pályák felépítése egyébként sok esetben ötletes, azonban többnyire feleslegesen kusza és hosszú, ami érthető módon a nehézséget hivatott tükrözni, viszont gyakran a szakaszosan elhelyezett törhető szobrok sem biztosítanak elég plusz ütést teljesítésükhöz. A helyzeten persze javít valamelyest, ha kellően el vagyunk látva kártyákkal, de ezek típusa és száma szintén véletlenszerű, valamint útvonalunktól és beosztásuk tekintetében ügyességünktől is függ. Ha ez nem lenne elég, néha az is előfordul, hogy egyes elemek rosszul vannak elhelyezve, amivel gyakorlatilag elzárnak bizonyos útvonalakat – és láthatóan nem szándékosan. Emellett olyan meccsfordító mechanikák, mint például a labda elütés utáni pörgetése, valamiért csak a sokadik nekifutáskor válnak elérhetővé.

A Cursed to Golf egy igazán érdekes összeállításnak mondható, ami a szimulátorok helyett humorosabb hangvételű alkotásra vágyó golfrajongóknak, valamint a roguelike műfajt kedvelőknek is ajánlott, amennyiben egy kicsit lassabb tempójú, tervezést igénylő címet keresnek. A természetfeletti golftúra persze jellege, nehézsége, néhol kiegyensúlyozatlansága, szükségtelenül hosszú pályái és más apróságai miatt azonban alaposan próbára is teszi mindenki türelmét. Aki viszont túl tud lépni ezeken és ráérez az ízére, az garantáltan jól elszórakozhat ezzel az egyedi kis gyöngyszemmel.