A kívülállókból összeverődött Scavengers társaság tagjai egész nemzeteket bábként mozgató kapzsi cégekkel hadakoznak a háttérben, ha pedig ez nem lenne elég, egy nap újabb fenyegetés szakad a nyakukba, mikor öntudatra ébred az ördögi mesterséges intelligencia (A.I.O.N.E.), és átveszi az irányítást a cyberpunk város futurisztikus felhőkarcolóinak erdeje, no és a bennük nyüzsgő pusztító gépseregek felett. Fémhulladék-gyártásra fel! 

Kalandunk a Scavengers leginkább egy tágas garázsra emlékeztető, de egyébként otthonos főhadiszállásán veszi kezdetét. Miután kiválasztottuk a számunkra szimpatikus hőst, gyorsan átroboghatunk az alapokon, majd kezdő fegyverünket kiválasztva akár egy rögtönzött lőgyakorlatot is tarthatunk még az éles akció előtt. A karakterek a változatosság jegyében nemcsak kinézetben térnek el, de képességek és felszerelés tekintetében is, bár ennek alapvetően csak a játék kezdetén van jelentősége. Egyrészt, mert a hadakozás közepette rengeteg lehetőségünk van bővíteni arzenálunkat, másrészt pedig, mivel ha sikeresen átverekedjük magunkat az első főellenfélen, akkor a bázisra visszatérve már kedvünk szerint válogathatunk a feloldott képességek, kütyük és mordályok repertoárjából.

Ha összegyűjtöttük a bátorságunkat az előttünk álló kihívásokhoz, akkor motorunkra pattanva indulhatunk el megmérettetésünk első helyszínére. A hatszögletű mezőkből összeállított pályák minden felhőkarcolóban más-más stílusú mintázattal, berendezéssel, illetve a szokásoson felül pár egyedi ellenféllel várnak, a feladatunk viszont ugyanaz marad: ócskavas-halmokkal a nyomunkban megmászni az emeleteket, és elpusztítani az épületek csúcsán lévő gépet, majd az azt őrző főellenfelet. A szinteket több különböző útvonalon keresztül mászhatjuk meg a kisebb-nagyobb zónákon át, amik más-más típusúak lehetnek. A szokványos „lőj darabokra minden ellenfelet” zónák mellett előfordulnak elit ellenfelekkel – kicsit nagyobb és vaskosabb életerejű variációk – megerősítettek, de olyanok is, ahol egy gépet feltörve kell visszavernünk a támadókat a folyamat befejeztéig.

Szerencsére a hadjáratunk elején felmarkolt golyószóró és a zsebünkben lapuló bumfordi penge nem az egyetlen fegyverünk. A pályaszerte elszórt ládákból pompás pusztító eszközöket, plusz képességeket adó kütyüket, vagy akár épp kiürülni készülő tárunk helyére egy kis lőszerutánpótlást is nyerhetünk. Hősünk tarsolyában késén kívül viszont mindössze két fegyver fér el, így ehhez mérten kell mérlegelnünk, hogy a következő szintre lecseréljük-e mondjuk rakétavetőnket, teszem azt, egy frissen talált serpenyőre. A játék másik fontos eleme a fémhulladék, ami kvázi a játékbeli valutának felel meg, és nem csak az ellenfelek legyőzésével, de a tereptárgyak szétverésével is szerezhetünk belőle. Ugyan kizárólag a bázison van lehetőségünk craftolni és saját kézzel összeállítani felszerelésünket, de szerencsére egyes szinteken belefuthatunk boltmezőkbe is. 

Ezeken nemcsak elveszített életerőnk egy részét vásárolhatjuk vissza, de rengeteg képességet és kütyüt is, az átmeneti láthatatlanságtól kezdve a drónokon át egészen a körülöttünk keringő körfűrészekig. A fegyverekkel ellentétben a kiegészítő kütyük terén már nincs szigorú korlátozás, így gyakran azon kaptam magam, hogy karakteremet hatalmas glóriaként közrefogó drónseregem anélkül söpri el az ellenfeleket, hogy meghúznám a ravaszt. No, persze, ha elhasalunk, akkor hiába a gondosan összeállított arzenál, kezdhetünk mindent újra a nulláról.

A Danger Scavenger alapvetően egy jópofa kis cyberpunk témájú roguelike dungeon crawler, de igazság szerint semmi újdonságot nem mutat fel, és több tekintetben is inkább egy korai hozzáférésű változat hatását kelti. A játék jelenleg csupán 5 felhőkarcolója a kezdeti elhalálozások után, ha sikerül elkapni a ritmust, egész hamar megmászható, ráadásul ezek is inkább csak apróbb látványelemekben és pár új ellenfélben térnek el. Emellett technikai oldalon is vannak még gyermekbetegségek, így többek között véletlenszerű és érthetetlen szaggatások, egymásra generált tereptárgyak, vagy épp furcsa animációk. Szerencsére csak egy alkalommal, de egy olyan hibába is belefutottam, hogy hiába tisztítottam meg a zónát az ellenfelektől, a játék egyszerűen nem engedett tovább, úgyhogy kezdhettem elölről. Egy másik kellemetlen probléma a tereptárgyak elhelyezése a gyakran szűk szakaszokon, amit még az elpusztításukkal sem tudunk kiküszöbölni, mert a törmelékük ezután is ott marad, így sokszor a pálya peremén táncolva kell megkerülnünk őket – rosszabb esetben az ellenfelek kereszttüzében. Mindezek ellenére összességében egy gyors és szórakoztató akciójátékról van szó, szóval, ha kedveled a műfajt, és netán szeretnél egy falat cyberpunk lövöldözéstt a CD Projekt RED következő nagyágyújának érkezéséig, akkor érdemes adnod neki egy esélyt, mert a fejlesztők ígérete szerint ennél már csak több és jobb lesz a tartalom és az élmény.