She's Leaving

She's Leaving teszt – Szolgálunk és félünk

A She's Leaving tavaly óta a kívánságlistámon volt, de csak most jutott el abba az árkategóriába, ahol már érdemesnek láttam beszerezni és végigjátszani.

Manapság ritkán veszek meg első nap játékokat, de az is egyre gyakrabban fordul elő, hogy inkább hónapokat várok a beszerzéssel. Ennyi idő alatt a bugok nagyobb részét kigyomlálják és a közösség visszajelzései alapján finomítgatják a játékmenetet is. A She's Leaving egy indie-horror, ami tavaly óta a kívánságlistámon volt, viszont csak a napokban figyeltem fel rá megint, ugyanis a PlayStation nagy tavaszi leárazása alkalmával ez is olcsóbb lett. Kaptam az alkalmon tehát és beszereztem, azóta pedig már végig is játszottam. A She's Leaving első pillantásra egy klasszikus indie-horrorjátéknak tűnhet, ám néhány perc után világossá válik, hogy itt nem pusztán túlélni kell – hanem megérteni azt is, ami történik. A Blue Hat Studio alkotása egy olyan sötét, pszichológiai thriller, amely a nyomozás, a túlélés és a történetmesélés határán egyensúlyoz, és közben meglepően jópofa ötletekkel dolgozik egy kis költségvetésű projekthez képest.

A Haywood-ház falai között

A játék középpontjában a Leon S. Kennedyre már-már gyanúsan hajazó Charles Dalton áll, egy vérnyom-elemzésre specializálódott igazságügyi szakértő, aki eltűnések sorozatát próbálja felgöngyölíteni a hóval borított Haywood régióban. Az ügy azonban gyorsan személyessé válik, amikor Dalton egy elhagyatott Tudor-stílusú kúriába, a Haywood-ház falai közé lép – egy helyre, ahol minden felforgatott szoba, minden berendezési tárgy és minden settenkedő árnyék történetet mesél. A She's Leaving eleje olyan, mint a Resident Evil Village olcsóbb változatát pörgetné az ember, hiszen a behavazott táj és maga a birtok is ismerős lehet a Capcom klasszikusából. Az igazán érdekes rész akkor következik, amikor belépünk a Haywood-házba és nekiállunk ténylegesen nyomozni.

A She's Leaving különlegessége nem csupán a hangulatában rejlik, hanem abban is, ahogyan a játékmenetet felépíti. A klasszikus túlélőhorror-elemek – szűk terek, korlátozott erőforrások, folyamatos fenyegetettség – itt egyfajta CSI – A helyszínelőkből ellesett nyomozással egészülnek ki. Ez a mechanika ritkán látott mélységet ad a műfajnak, és egyben lassabb, megfontoltabb tempót diktál – bár annyira nem komplex, mint a Condemned: Criminal Origins esetében volt annak idején. Charlesszal inkább a játék első felében kell vérnyomok után kutatni, de később inkább érvényesül a „klasszikus” biztosíték- és fogaskerék-keresgélés, ami a túlélőhorror műfaj egyik legsablonosabb jellemzője.

A túlélés azonban így sem válik másodlagossá. Dalton egyetlen valódi „fegyvere” egy sokkoló-pisztoly, amely inkább időnyerésre alkalmas, mintsem valódi harcra. Hamar kiderül, hogy nem vagyunk egyedül odabenn. A folyosókat egy magában motyogó, erősen zavarodott elmeállapotú pasas járja, aki instant képes megölni minket, amint elkap. A sokkolóval ideiglenesen ki lehet ütni pár másodpercre, de utána feltápászkodik és ismét a nyomunkba ered. A She's Leaving nem engedi meg, hogy a játékos dominálja a helyzetet, hanem inkább folyamatos bizonytalanságban tartja, ahol minden zaj, minden árnyék potenciális fenyegetést jelent. A kérdés állandó: menekülsz, vagy szembenézel azzal, ami rád vadászik?

A sokkolóhoz töltényeket elszórva lehet találni, viszont ezeknek a száma korlátozott és számolni kell azzal is, hogy egyes ajtók kinyitásához ugyancsak ezekkel kell meglőni kapcsolószekrényeket – úgyhogy érdemes spórolni! A hangulatépítés a játék egyik legerősebb fegyvere. A ködbe burkolózó kikötő, a nyikorgó padlódeszkák, a félhomályba vesző folyosók mind-mind azt a célt szolgálják, hogy a játékos soha ne érezze magát biztonságban. A környezet nem pusztán díszlet, hanem aktív része egy meglehetősen borús, nyomasztó történetnek, ami évszázadokig nyúlik vissza a múltba. A gondosan megtervezett helyszínek – a kúria szobáitól a külvilág rideg tájaiig – apró részleteken keresztül mesélnek, és folyamatosan arra ösztönzik a játékost, hogy kutasson, vajon mi történhetett itt?

A backtracking átka

A legnagyobb negatívum számomra a She's Leaving esetében pont a backtracking volt, ami speciel a Resident Evil játékoknál sokkal jobban el tudok viselni. Ez azt jelenti, hogy a játék folyamatosan visszarángat előző helyszínekre, hogy valamiféle friss információ tudatában újabb ajtókat nyithassunk ki, vagy megtalálhassunk valamit, ami korábban nem volt ott. A She's Leaving ezt egyértelműen időhúzásként használja. Mikor a második emeletről (ami már a végjáték) visszazavart majdhogynem a kezdő ponthoz, hogy egy farmon és egy kikötőben keresgéljek olyan tárgyakat, amik addig meg sem jelentek ott, akkor már egy kicsit felment bennem a pumpa. Nem egy hosszú játékról beszélünk, pár óra alatt ki lehet pörgetni, viszont ez az időhúzás rendesen ki tudott akasztani. Érdekes módon a She's Leaving nemcsak egy, hanem többféle élményt is kínál.

A Detective Mode például teljesen kiiktatja a fenyegetést, így a játékos kizárólag a nyomozásra és a történetre koncentrálhat. Ezzel szemben a Danger Mode a hardcore játékosoknak szól: végleges halállal és mentési lehetőség nélkül minden döntés súlyt kap. Ez a kettősség jól mutatja, hogy a fejlesztők tudatosan próbálták szélesebb közönség számára is befogadhatóvá tenni az alapvetően feszült, nyomasztó élményt. A Normal Mode biztosít a Resident Evilből ismert „nyugi-szobákat”, ahová betérve tudunk menteni (bármennyit), viszont aki nem akar azon bosszankodni, hogy egy sorozatgyilkos elől is bujkálnia kell az alapvetően roppant szűk folyosókon, az nyugodtan választhatja a feszültségmentes Detective Mode-ot.

A kritikai fogadtatása alapján a She's Leaving nem hibátlan, de egyértelműen figyelemre méltó darab. Több értékelés is kiemeli az erős atmoszférát és az egyedi alapötletet, ugyanakkor megjegyzik, hogy a játék azért messze nem éri el a műfaj csúcsát – inkább egy ígéretes irányt mutat, amelyben bőven van még potenciál egy folytatáshoz is. Szerintem ez egy KORREKT indie-horror lett. A sztori kifejezetten érdekes, az pedig ad némi pluszt hozzá, hogy a felvehető feljegyzések a múltban történt tragédiákról is tudósítanak, így jobban el lehet merülni a nyomozásban. Itt-ott persze érződik, hogy kisebb csapat játéka, de az is, hogy a lelkesedésük határtalan volt a fejlesztés alatt. Aki szeretne elmerülni egy felettébb érdekes – és hátborzongató – kalandban, annak jó választás lehet a She's Leaving, ami PC mellett Xboxra és persze PlayStation 5-re is elérhető.

A képek forrása: Steam