Érdekes, hogy a legjobb indie cuccokat általában nagyon kicsi csapatok készítik. Esetünkben mindössze két fickóról van szó, akik úgy gondolták: készítenek egy sötét hangulatú, viszonylag egyszerű szerepjátékot. Projektjük hamar sikert aratott a Kickstarteren, a játék pedig hónapokon keresztül, egészen január 19-ig korai hozzáférés keretében volt elérhető. Mostanra viszont végleges formát öltött, mi pedig nem győztünk betelni vele.

Dungeon Crawler, kicsit másképp

A Darkest Dungeon elsősorban egy szerepjáték, amiben hősöket toborozhatunk, akikkel aztán megindulhatunk kipucolni valamilyen dungeont. Egyszerre négy kalandort vihetünk magunkkal, akik hagyományos RPG-s karakterek lehetnek: akad köztük páncélos lovag, gyógyfüves, szerzetes, tolvaj, barbár és így tovább. Hőseinket egy oldalnézetes képernyőn állíthatjuk csatasorba, majd a kurzormozgató nyilakkal meglódíthatjuk a bandát az egyik irányba. Mindig csak oldalirányba mozoghatunk, viszont egy térképen kijelölhetjük, hogy az adott katakomba melyik szobájába akarunk eljutni. Utazásaink során szörnyekkel, csapdákkal, kincses ládákkal és egyéb huncutságokkal futunk össze, amiket leküzdve vagy összeszedve sok értékes cuccot, tapasztalati pontot szerezhetünk. Ha kipucolunk egy katakombát, visszatérhetünk a városba megpihenni, vásárolhatunk új képességeket és toborozhatunk hősöket, akikre egyébként nagy szükség lesz, ugyanis a DD piszok nehéz. Már az elején közli velünk, hogy itt bizony hőseink meg fognak halni, és ehhez jobb, ha hozzászokunk, ugyanis elkerülhetetlen a vég. Trükközni nem lehet, mert olyan auto-mentés funkció került a programba, ami szinte másodpercenként ment, de ez nem is baj, hiszen pont ez adja meg a játék zamatát. A harcrendszer körökre osztott, többek közt számba kell venni a szereplők helyzetét a csatasorban, hogy ki milyen fegyverrel támad, milyen képességeket használ, valamint azt, hogy ha leölünk egy szörnyet, holtteste jó ideig blokkolni fogja közelharcos karaktereinket abban, hogy megközelítsék a hátsó sorban lévő lövészeket. Nem túl bonyolult, mégis sok kihívást és taktikázást rejt, hosszan lehetne beszélni arról, hogy melyik stratégiát mikor és hol érdemes használni.

Under pressure

A program hangulata rendkívül komor, gyakran még a játékos számára is hátborzongató, ez pedig a játékmenetben is alakot ölt. Itt ugyanis hőseink nem csupán robotként követik utasításainkat, hanem a külső körülmények is hatással vannak rájuk: minden szereplőnknek van egy stressz-szintje, ami attól függően alakul, hogy mi történik körülötte. Ha például egy csontváz megtámadja a karakterünket, hőseink stressz-szintje növekszik. Viszont ha leverünk egy szörnyet, akkor csökkenthetjük a nyomást. Jó pár képesség is módosíthatja a stresszt: akadnak olyan szörnyek, amik egyetlen kiáltásukkal pokoli félelmet keltenek, de nekünk is lehet egy vadászkutyánk, hogy üvöltésével elűzze az ártó gondolatokat. Ügyelnünk kell arra is, hogy mindig világosban maradjunk, rengeteg fáklyát kell majd vennünk és égetnünk. Ha pedig túlcsordul a stresszmutató, a harcosunk használhatatlanná válik, ezért aztán miután kipucoltunk egy katakombát, hőseinkkel a városba visszatérve stressz-levezetést kell tartani, amihez a helyi kocsma és a templom lesz segítségünkre. A Darkest Dungeon tehát egy rendkívül sok kihívást, és remek ötleteket rejtő kis játék, amit csupán kicsit magas ára (7000 forint a Steamen) miatt nem tudunk teljes szívvel javasolni bárkinek. Viszont, ha sikerül kifognotok egy leárazást, mindenképp zsákoljátok be, mert hihetetlen addiktív és hangulatos.