A Swery65 által fejlesztett, 2010-ben megjelent Deadly Premonition egy igazán különleges darabja a videojátékos világnak. Még mai szemmel is élvezetes pillanatokat képes felmutatni, pedig 10 esztendővel ezelőtt is elmaradottnak számított, ám csoda, hogy egyáltalán megjelenhetett, annyi problémával kellett szembenézni a munkálatok során. Mindez persze soha, semmire nem mentség, így a York ügynök főszereplésével készült misztikus horror-kaland-thriller sztori saját jellemzőinek hála juthatott kultstátuszba. A Twin Peaksre emlékeztető atmoszféra, a rengeteg nagyszerű ötlet és a részletekben rejlő számos apróság miatt okkal maradt az ínyencek figyelmében, noha talán senki nem gondolta komolyan, hogy ennek a nyitott világú nyomozásnak és akciónak egyszer folytatása születik. Aztán tavaly a Nintendo lehajította a bombát, miszerint nemcsak egy Switch-port születik az eredeti műből, de bizony érkezik a második epizód, amire már nem is kellett sokat várni. A kérdés csak, hogy ezt a keveset is megérte-e?

“There is a house…”

Némi kis modern kitérő után (melyben nyomozók szeretnének többet megtudni egy régi, lezártnak tűnt ügyről, amihez súlyosan beteg alanyukat hallgatják ki) hosszú éveket utazunk vissza az időben, hogy ismét York, az FBI-ügynök felett vegyük át az irányítást. A Zach nevű alteregójával állandó diskurzust folytató, meglehetősen fura figura azért érkezik New Orleans egy apró városkájába, Le Carréba, hogy ott a végére járjon egy titokzatos gyilkossági ügynek. A helyi kiskirályok, a Clarksonok egyikének lányát ugyanis feldarabolták, a szálak pedig alaposan összekuszálódtak a mágiával és aligátorokkal teli környéken. York tehát összefog a helyi seriffel és egy kislánnyal, hogy a dolog végére járjon, az elején pedig még maga sem sejti, hogy megint mekkora kulimászba mászott.

Mert Le Carré számos titkot rejt, emellett az idegeneket sem mindenki látja szívesen. York az első pillanattól gyalogszerrel vagy éppen gördeszkán kénytelen bejárni a várost, felfedezve minden helyszínt és karaktert, ami és aki fontos lehet a nyomozás során. Néha kérdezősködünk, nyomokat keresünk, szívességeket teszünk, közben szabadon bejárva a területet, máskor pedig harcolunk vagy mellékes missziókat teljesítünk, esetleg köveket dobálunk, célpontokra lövöldözünk.

Merthogy van akció, ráadásul az időnk is telik, ami magával hozza az éjszakai lények megjelenését, akikkel alaposan meggyűlhet a bajunk. Egy-egy történetileg fontos ponton pedig különleges képességeinket is bevethetjük, hogy így rekonstruáljuk a történteket, amik bizony, a túlvilági erőkkel is kapcsolatosak. Misztikum és némi horror emiatt felfedezhető a játékban, ráadásul a párbeszédek sokszor rendkívül szórakoztatóak, legyen szó a Zach felé intézett megjegyzésekről (York állandóan kommentálja számára az eseményeket), vagy arról, ahogy hősünk mindenre filmes utalásokat tesz. Ez utóbbiakat a mozi szerelmesei nagyon fogják értékelni.

Éppen úgy, ahogy az alapvető cselekményt, a fő történeti szálat, illetve a számos visszatérő ötletet, ami miatt az első epizód is kultstátuszba emelkedett. Merthogy a második rész teljesen ugyanolyan, mint előzménye, ha szigorúan nézzük az összetevőket. Kell enni és inni, aludni, elhasznált ruhánkat tisztítóba küldhetjük, kapunk mindenféle mellékfoglalkozást, szóval ismét rengeteg időt eltölthetünk a kisvárosban, hiába nem olyan hatalmas annak alapterülete. A történetnek is számos kimagasló pontja van, nagyon jók az időbeli ugrások, ahogy próbáljuk felgöngyölíteni az ügyet, a karakterek pedig általánosságban olyan elvont és őrült alakok, amilyenekre a cím alapján számíthatunk. De nem szeretném, ha ömlengésbe csapna át a teszt, hiszen pozitív jellemzői ellenére a Deadly Premonition második részét igazából senkinek nem merném nyugodt szívvel ajánlani, maximum csak az előzmény legnagyobb rajóngóinak.     

Ott ragadtunk a múltban

Merthogy minden pozitívuma ellenére a Deadly Premonition 2: A Blessing in Disguise pontosan ugyanolyan hibákkal küzd, mint az első rész. Az fps elképesztő, időnként csak amiatt szünetet kellett tartanom, mert már bántotta a szemem a képfrissítés. Ráadásul egy kihalt, egyszerűen felépített városról beszélünk, ahol forgalom szinte egyáltalán nincs, viszont 2010 és inkább az azt megelőző évek összes hibája felbukkan. A popuptól kezdve a beragadó és rángatózó karakterekig. Mesterséges intelligencia nincs, a túlvilági lények, vadállatok, mókusok gondolkodás nélkül, borzalmas animációk mellett támadnak hősünkre. Volt, hogy egy párbeszéd során megduplázódott a karakterek és hangok száma, így visszhanggal hallottam és duplán láttam mindent, máskor egyszerűen lefagyott a játék, megint máskor pedig szimplán nem tudtam befejezni egy küldetést. De már az alapokkal vannak bajok, elvégre az azért nem normális, hogy egy játékban, melyben egy csomót kell mászkálni vagy deszkázni, 5 perc után azon gondolkozom, hogyan úszhatnám meg a közlekedést, mert olyan szinten idegesítő a cipőkopogás és a kerekek gurulásának hangja (spoiler: hála az égnek előbb-utóbb lehetőség nyílik a taxizós gyorsutazásra, ami azonban a nyitott világ lényegét veszi el). Igen, mint 10-15 éve, vagy az 5 eurós indie játékoknál, amiknél sem szakértelem, sem költségvetés nem állt rendelkezésre.

És sajnos úgy tűnik, hogy legalább az egyikből itt is hiányzott. Mert az első résznél lehetett takarózni a fejlesztői pokollal, de itt már nem. Mégis, az eredmény ugyanaz, csak újabb 10 év telt el. Ráadásul mindezt 15 ezer forint környékén vesztegetik, ami azért komoly túlzás a rengeteg hiba, az ismétlődő dialógusok, a fetch quest jellegű missziók és egyéb problémák mellett. A rajongók persze, akik 10 éve erre vártak,  imádni fogják, illetve a történeti részt én magam is élveztem, de a játékmenet messze van az értékelhetőtől, márpedig egy videojátékról beszélünk, nem pedig hangoskönyvről vagy filmről. Megjegyzem: a Deadly Premonition 2 annak sem volna tökéletes. 

Szóval a kultjáték folytatása 2020 egyik legnagyobb csalódása, mely ugyanazt a hibát követi el, amit 10 évvel ezelőtt, láthatóan semmit nem tanulva abból. Márpedig, ha ennyire nem megy a játékfejlesztés, legalábbis az általános elvárásokat és a sztenderd minimumot tekintve, akkor lehet, itt lenne az ideje elgondolkozni azon, hogy ami nem megy, azt ne erőltessük. A Deadly Premonition 2: A Blessing in Disguise messze van attól, amit jó játéknak mondunk, ez alól pedig még a rajongói elfogultság sem mentheti fel. Pedig lett volna igény egy igényesebb, legalább a minimális igényeknek megfelelő minőségű, Twin Peaks-jellegű játékra. De ez sajnos nem az, pláne nem ennyi pénzért.