Az Attractio mellett még egy valóságshow-ba ágyazott indie játék érkezett a hónapban, mégsem lehet a kettőt összehasonlítani, hiszen a Death by Game Show-t a fura nevű Oointah fejlesztőcsapat is egy olyan pörgős akció-stratégia hibridként definiálja, ami édeshármasozik a Hülyék paradicsomával és a Futuramával. A fő inspirációforrásként szolgáló Hülyék paradicsoma egy elborult vígjátékba burkolt társadalomkritika arról, hogy mi a hosszú távú következménye annak, ha nincs természetes kiválasztódás. Bemutatja a 26. századra teljesen elhülyült emberiséget, akik bármiféle kontroll nélkül élnek bele a világba, hiszen az Egyesült Államok elnöke is csak egy ex-pornósztár pankrátor. A Death by Game Show annyiban viszi tovább a röhejes rémképet, hogy az emberiséget leigázták a jóval intelligensebb robotok, akik ki nem állhatják az uralmukat fenyegető okostojásokat.
„Elektrolit van benne!”
Játékunk főhőse, a duci és pattanásos kocka sztereotípiát megtestesítő U.H. Wutt az átlaghoz képest elfogadhatatlanul értelmes, ezért a gépek büntetésül halálos rehabilitációra ítélik. Ez a drasztikus „gyógymód” a robottársadalom szórakoztatására közvetített Death by Game Show, ahol hősünknek megaláztatások sorozatát kell túlélnie, de legalább az 50 kihívás egyike sem tart tovább pár percnél. Minden pályán megy a visszaszámláló a rakéta érkezéséig, amíg Wuttnak egy darabban át kell vészelnie a rá özönlő ellenséges robotok támadásait, vagy éppen eszetlen mértékű pusztítást kell véghez vinnie. Legfőbb eszköze a bokájához láncolt gép, a GameShow Intimidation Masheen of Pwnage (G.I.M.P. – a szó az amerikai szlengben kb. annyit tesz: nyomorék), amivel hasonlóan beszédes nevű szövetséges robotokat és épületeket hívhat segítségül. Itt jön be a képbe a stratégiázás, hiszen a gyors reflexeket igénylő folyamatos támadások kivédése mellett az erőforrásokat is ésszel kell menedzselni.
GET TO DA CHOPPA’!
Schwarzi minden pálya végén elhangzó aranyköpése mellett a játék tartalmaz elektrolitokat, Doktor Genya röhögést, és még ezernyi popkulturális utalást az internetes népi humortól kezdve a ’90-es évek kretén kultvígjátékaiig. A nagyon pörgős, gyorsan nehezedő, gyakorlást igénylő játékmenet nem csak addiktív, de olyan bájosan kretén humorral van átitatva, hogy a sok kudarc ellenére is nehéz leszakadni a játékról. Még a grafikai opcióknál is olyan választható beállítások vannak, mint az „OMG Amazing”, és ha elakadnánk, az időt megállító taktikai nézetet bármikor aktiválhatjuk némi gondolkodáshoz. Mivel idétlen robotjaink, épületeink, fegyvereink és a power-upok mind másra jók, így a siker titka, hogy adott szituációban a megfelelő eszközt vessük be. Olykor a Szerencsétlenség Kerekét megpörgetve is nyerhetünk halálos játékszereket, ám ezeket a program szadista jellegénél fogva nyilván ugyanilyen könnyen el is veszíthetjük. Fárasztó napok végére ideális kikapcsolódás, a beépített pályaszerkesztő pedig a szavatosságot is garantálja, csak győzzük cérnával!
