A Deliver Us the Moon már tavaly szeptemberben elérhetővé vált, a történet végére viszont idén októberig várni kellett. A nagyjából plusz egy órányi játékidőt jelentő utolsó fejezet mellett feljavították a textúrákat és komoly teljesítményfejlesztést eszközöltek a motoron. Állítólag. Az előző verzióhoz nem volt szerencsém, de a termék most grafikailag és technikailag is kifogástalan. Aki már játszott az első kiadással, tíz euróért csaphatja hozzá a befejezést a korábbi mentések megtartása mellett, amivel nagyjából ötórányi tartalomban bontakozik ki a történet, ami abból az alapállásból indul, hogy a Föld energiaforrásai kimerültek, a bolygó közel élhetetlen, a túlélést pedig a World Space Agency által létrehozott Holdbázisról érkező energia jelenti. A kolónia Helium-3-ból állítja elő az utánpótlást, az átvitel viszont öt éve megszakadt. A mi feladatunk elmenni a Holdra, kideríteni, hogy mi történt az űrbázison, és helyreállítani a Föld energiaellátását. Ennyi. Nyilván menet közben ki fog derülni, hogy mi okozta a rendszer leállását, mi lett a telepesekkel, de a narratíva nem kifejezetten fordulatos. Cserébe pont kellemes mennyiségű írott és hanganyaggal fogunk találkozni, a sztori egyébként korrekt, de lineáris és elég kiszámítható.

A Somával ellentétben itt nem nehezedik a játékosra az egzisztenciális bizonytalanság és a morális dilemmák jelentette teher. A tragédia már megtörtént, lett megoldás, bár az energiaellátás megszűnésének oka eredményez némi kényelmetlen érzést az emberi természettel kapcsolatban. A történet egyszerű, nem tolakodó, de jól felépített, a hangulatos környezet, a kitűnően szerkesztett és változatos pályák viszont egészen lebilincselőek. Az elején talán kevésbé megragadó, kissé üresnek és lomhának érződhet, de a tempóhoz és a fenyegetettség hiányához hozzá lehet szokni. Valóban szokatlan, hogy igazából semmi nem veszélyezteti a küldetést, az egyedüllét sem kifejezetten nyomasztó, a környezet pedig reális mértékben ellenséges. A dinamika így is kiváló, rengeteg jól megvalósított ötlet van a kivitelezésben. A súlytalanság mondjuk hosszú távon okozhat émelygést, de nem vitték túlzásba. (Mágnescsizmával meg kimaradt volna néhány variációs lehetőség.) A fizika egyébként rendben van és konzisztens, nincsenek technikai hibák, az elejétől a végéig sikerült egyetlen bug vagy glitch nélkül elkészíteni. A grafika szép, az atmoszféra megragadó, profi munka az egész. Noha kissé sötét az alaptónus, sem erőszak, sem komolyabb pszichikai frusztráció nem fenyegeti a játékost.

Amúgy szép, kerek történetet kapunk, csak önmagában valószínűleg kevés lenne, viszont a változatos feladatokkal és technikákkal kiegyensúlyozott egységet alkotnak. A játékmenetet különböző, epizodikus szimulációk, időkorlátos feladatok, környezeti és klasszikus puzzle-ök és esetenként platformer elemek teszik változatossá. Ha valahol elakadtam, kizárólag a saját pillanatnyi korlátoltságom gátolt a továbbjutásban. A feladványok nem hülyebiztosak, de nem kellemetlenül kimerítőek, viszont kiegyensúlyozottak és elismerésre méltóan sokfélék. Az autosave hibátlan, nincsenek felesleges körök, nem nyújtják unfair módon a játékidőt, a feladat pedig nem repetitív. A Deliver Us the Moon egy alapvetően visszafogott tempójú, élvezetes kihívásokban gazdag, szuperinteraktív és szép történet. Magamtól nem biztos, hogy nekiülök, de most már sajnálnám, ha kimaradt volna az élmény.