A 2014-ben megjelent Destinyre PC-sként rettentő féltékeny voltam, még akkor is, miután beszereztem egy PS4-et és beleöltem vagy 30 órányi játékot abba a verzióba. Nehezen tudtam csak feldolgozni, hogy egy ilyen szuper játékkal miért nem játszhatunk mi, PC-sek, pedig egy FPS-ről van szó, mely egy olyan műfaj, amiről kellő arroganciával kijelenthetjük, hogy PC-n az igazi. Szóval itt volt ez a konzolexkluzív Destiny, amit hiába utáltam, hogy nincs PC-re, minden mellette töltött pillanat maga volt a gyönyör, még annak ellenére is, hogy megjelenéskor hemzsegett a hibáktól. Az Activion és a Bungie ugyanis egy olyan cuccot tett le elém, melyben megtalálhatók voltak a HALO-sorozat kiválóságai, amiket rám nézve különösen veszélyes addikciót okozó szerepjátékos elemekkel bővítettek ki. Hatalmas világok (na jó, annyira azért nem voltak hatalmasok), rengeteg küldetés, napi kihívások, bossharcok, instance-olt területek és raidek kötöttek le hónapokon át, amíg végül beleuntam a lövöldözésbe és áttértem valami kevésbé költséges szórakozásra. Pár hónappal a megjelenés után ugyanis megérkezett hozzá az első DLC, melynek ára kiverte nálam a biztosítékot. Nos, mindez viszont három évvel ezelőtt történt, most pedig itt a folytatás, ami végre PC-n is elérhető, és jelentem sokkal jobb, sokkal szebb, mint amire számítottam. Valaki mentsen meg, ugyanis újra Destiny-függő lettem!

Három évvel ezelőtt

Azoknak, akik lemaradtak a Destiny első részéről, hadd tegyek egy kitérőt a PC-s verzió értékelése előtt arról, hogy mi is valójában a Destiny, illetve, hogy mi a jó a folytatásban. Nos, a Destiny egy belső nézetes lövöldözős játék, melyet a HALO-szériát jegyző Bungie készített még 2014-ben. Különlegességét az adta, hogy a történetorientáltsága mellett egy nyitott, MMORPG-szerű világba helyezték, melyben a játékosoknak kismillió egyéb feladat állt a rendelkezésükre ahhoz, hogy lekössék magukat. A sztori végigjátszása után napi küldetéseket teljesíthettek, háromfős, csoportos bevetéseken vehettek részt, PvP-csatákat vívhattak, és ezeknek köszönhetően fejleszthették karakterüket és annak felszerelését. A Destiny első része jó néhány gyerekbetegséggel küszködött, kezdve az elrontott lootrendszertől a PvP-ben túl erősnek bizonyuló egzotikus ritkaságú fegyverekig, de ezeket a hibákat idővel orvosolták a készítők. Sajnos az alapokba viszont már nem tudtak belenyúlni, ezért a folytatásra, azaz a Destiny 2-re maradt a hibák végérvényes kitörlése az emlékezetünkből. Ez pedig mondhatni tökéletesen sikerült neki.

A Destiny 2 megtartotta mindazt a jót és szépet, ami miatt öröm volt játszani az első résszel, és kibővítette olyan további lehetőségekkel, melyek kapcsán már nehéz fogást találni rajta. Maradt az eszméletlen jó gunplay, pontosabban az akció, ami olyan szinten ütős, hogy 30 órányi játék után is élvezetes marad tőle a program. A fegyvereket fantasztikusan jó érzés elsütni, a lövedékek útját szinte egyenként lekövethetjük a levegőben, a fizika parádés, a speciális effektek pedig minden képzeletet felülmúló látványorgiává varázsolják a harcokat. Szükség is van arra, hogy ezen a téren jól teljesítsen a játék, ugyanis gyakorlatilag mást sem csinálunk benne, mint egyik helyről a másikra rohanva lövünk, rakétázunk, gránátokat dobálunk, és irtjuk a naprendszerünket ellepő idegen fajokat.

Emellett a sztori is sokkal koherensebb és érdekesebb lett, s bár néhol már-már kicsöpöghet egy kis szájnedv a gépünkből, még bőven az elfogadható szint felett van. A program ezúttal tele van tartalommal, bár a „tele” szót érdemes óvatosan kezelni, ugyanis legfeljebb 20-30 órányi szórakozást ígér jelen pillanatban, ami egy FPS-től nagyon is sok, de egy szerepjátéktól sajnos nem az. Mindenesetre a napi kihívásokkal, a reputációs tokenek farmolásával, a klán szintünk emelésével és az összes többi elfoglaltsággal bőségesen kijut a jóból mindazoknak, akik felhúzzák karakterüket a maximális szintre, és elkezdik kibontani a végjáték tartalmát rejtő ládikát – egyébként ebben is erősebb a Destiny 2 az első résznél. Lényegében tehát egy olyan folytatást kaptunk, ami megragadta annak kiválóságait, tanult a hibáiból, és igyekezett tökéletesre csiszolni mindazt, amit a készítők megálmodtak. A látványra és a tálalásra már az előző rész esetében sem lehetett panasz, amit ezúttal sikerült még tovább tökéletesíteni. A táj fantasztikusan néz ki, az ellenfelek mozgása és az effektek példaértékűek – bárhova is nézünk, aprólékos munka köszön vissza ránk. A zene és a hangatások pedig már tényleg csak hab ezen a csodaszép tortán, főleg a fegyverhangok és a robbanások ütnek mélyeket a gyomrunkba. Böjti egyébként hosszasabban is elemezte a konzolos verziót az előző számban, ezért itt most merülünk el mélyebben a részletekben. Legyen elég annyi, hogy a Destiny 2 egy kiváló folytatás lett, apró hibákkal.

Nincs végzet, csak ha bevégzed

De mi a helyzet a PC-s porttal? Nos, természetesen a PC-s verzió a legszebb, a leggyorsabb és a legjobb mindegyik közül, és most nem az elitista PC-s mesterfaj beszél belőlem, egyszerű tényeket közlök. Ez az első olyan Activision-játék, amit a Blizzard appból indíthatunk el, tehát se Steamen, se semmilyen más forrásból nem szerezhetjük be, természetesen a dobozos verzión kívül. Amiben erősebb konzolos fajtársainál, az természetesen a grafika, ami személyi számítógépes változat esetében skálázható, így, ha képesek vagyunk megfelelő vasat tolni a játék alá, a konzolos verziónál egy jóval szebb Destiny 2-t kaphatunk. Megszűnik például a képkockakorlát, ha pedig bírja a monitorunk, akár 120 fps-sel, 4K-s felbontásban is játszhatunk vele. A PC-s verzióban három anti-aliasing lehetőség simítja puhára a pixeleket (ebből mondjuk az MSAA-t átmenetileg most kivették a béta után, ugyanis gondok adódtak vele), illetve egy vadonatúj sugárkövetési eljárás (ambient occlusion) is bekerült a játékba, amit simán csak 3D-nek hívnak, de a jól ismert HBAO is megtalálható az opciók közt, ennek köszönhetően az árnyékok sokkal élesebbé válnak. Kapunk 16x anizotropikus textúraszűrést is, amivel a távolabbi felületek maradnak élesebbek, valamint változtathatjuk a részletességeket pár kapcsoló segítségével, hogy minden gépen ideálisan futhasson a játék. Ezenkívül PC-n lehetőség van a FoV, azaz a látószög növelésére is, ami sajnos azonnal kizárja, hogy tisztességes cross-platform változat legyen a Destiny 2-ből. De sebaj, a 21:9 támogatás majd kárpótol, még a játékbéli videók is ismerik ezt a formátumot. A grafikai változások mellett az egér-billentyűzet irányítási rendszer is pluszt ad a játéknak, és ennek köszönhetően megváltozik kicsit a fegyverek visszarúgó hatása is, ami annyit tesz, hogy míg kontollerrel az automata fegyverek visszarúgását a játékosoknak folyamatosan ellensúlyozni kell, addig egérrel már nem. Persze a PC-s verzió is játszható kontrollerrel, ilyenkor a rendszer már újraszabja a recoil-hatásokat a hagyományos módszerre. Kérdéses volt a további tartalmak érkezése is, ugyanis a PC-s verzió csak másfél hónappal később érkezett meg, de nincs okunk az aggodalomra: a DLC-k egyidőben fognak megjelenni a játékhoz minden platformon.

PC! PC! PC!

Rövidre zárva a dolgot, tehát a Destiny 2 PC-s verziója a lehető legjobb választás azoknak, akik szeretnének belekóstolni a minőségi szórakozásba. Persze a játék nem olcsó mulattság, de tartalom szempontjából rendben van, ugyanis legalább 20 órányi szórakozást nyújt, ha pedig bírjuk a repetitív farmolgatást, még további 10-20 órával kitolhatjuk ezt, nem beszélve a jövőben érkező raidekről és fizetős tartalmakról. A Destiny 2 tehát itt van, megérkezett, végre PC-sek számára is elérhető. Mindenkinek bátran ajánljuk, ez ugyanis a 2017-es év egyik legütősebb alkotása.