Ez a július úgy tűnik, már csak ilyen, és igazodik 2020-hoz: az aktuális Switch-Mixben kitárgyalt, nem mellesleg remek Carrion mellett a hónap végére befutott még a Destroy All Humans! remake-je is, hogy egy pillanatig se hagyjunk nyugtot a földlakóknak. A két címben az a közös, hogy egy különleges létformával kell embereket gyilkolni, terrorizálni, ami ezekben az időkben ugye mindenképpen aktuális, mert amúgy sincs éppen bajuk. Szóval várom már, hogy a valóságban is egy UFO-invázóval nézzünk szembe, de minimum zombikkal, addig pedig jöjjön a nyári hőségben a hűsítő vandalizmus, aminél agy nem marad szárazon… akarom mondani, a helyén.

DNS-gyűjtők

A korábban konzol-exkluzív Destroy All Humans!-sorozat is a THQ Nordic újraélesztései hullámának egyik “áldozata”, avagy egyelőre a klasszikus első epizódot élhetjük újra, aztán reméljük, hogy a Darksiders mintájára ez a játék is kaphat majd folytatásokat. Pláne, hogy a Black Forest Games még csak nem is egy szimpla HD-ba húzott változatot tett le az asztalra, hanem teljesen újraírta a már jól ismert kalandot, avagy, ha nem is egy AAA kategóriás, dollármilliókból készült mai slágercím látványorgiáját hozza, de így is összehasonlíthatatlan az eredetivel. Aminél, bízzatok bennem, bármire is emlékeztek, az idő szépíti meg az emlékeitek. Emellett, a sorozat életében először, végre van PC-s változat, szóval a jubilálás alkalmából immáron számítógépen is bemutatkozik a rosszcsont Crypto, hogy az agyunk is szó szerint eldurranjon.

Szóval az eredeti átvezetőkre és helyszínekre, karakterekre szinte rá sem lehet ismerni, de a lényeg ugyanaz. A Furon faj DNS-problémákkal küzd, az emberek azonban a korábbi orgiának köszönhetően azt tiszta formában hordozzák, így érthető módon a megszerzése létfontosságú az idegen civilizáció számára. Igen ám, csakhogy egyik küldöttjük “balesetet” szenved, szóval egy újabb Crypto érkezik a bolygóra, hogy rendet tegyen, kimentse… saját magát, majd a szajréval együtt elhúzzon a planétáról. Hogy közben mind a katonasággal, mind a magasan képzett, öltönyös és egyben agyalágyult ügynököket magában foglaló Majestickel meggyűlik a baja, az már más kérdés. De nem is lenne olyan izgalmas a misszió, ha csak a legelésző teheneket és a folyton butaságokat locsogó embereket vegzálnánk, nem igaz?

Agyatlanul agyas

A játékmenet innentől már ismert. Külső nézetben olvassuk az emberek gondolatait, felvesszük alakjukat, hogy másokat átverjünk az álcával, egyébként pedig gyalogosan vagy repülő csészealjból pusztítunk, rombolunk, análizálunk, agyakat robbantunk ki a helyükről. Mivel fegyvereink halálosak, ellenfeleink elporladva vagy hatalmas fejetlenségben pihennek meg jöttünk után, miközben mi elcsalunk bizonyos személyeket, szónoklatot tartunk a könnyen bepalizható népnek (de még milyet, Crypto született politikus), no meg természetesen újra pusztítunk, rombolunk, análizálunk. Időnként vannak különlegesebb feladatok, mint például az antennák beállítása, de összességében falun és városban is egy a cél, illetve akkor is, mikor katonai támaszpontokra, kutató intézetekbe törünk be. 

Ellenfeleink persze egyre kifinomultabban… vagyis inkább egyre nagyobb tűzerővel és egyre fejlettebb eszközökkel lép fel ellenünk, továbbá egyre nagyobb létszámban, így ne csodálkozzunk, ha szó szerint egy kisebb hadsereggel kell megküzdeni. Ebbe beletartoznak a tankok, mutánsok, mechák is, szóval nem fogunk panaszkodni, Crypto is kap az arcába rendesen. Emellett azonban mi is fejlődünk, a kihívások teljesítésével egyre több jussunk akad, amiből mindenféle vonalon költhetünk a karakter eszköztárára és a repülő csészeljra. Így aztán, bár maga a játék nem kifejezetten hosszú (átlagosan 10, rohanva 6-8 óra), kellően változatos még az egyszerű alapok ellenére is, amivel egy GTA-nak ugyan nem válik a vetélytársává, de ez nem is igazán cél, hiszen a Destroynál a sandbox jelleg inkább csak álca, miközben a lényeg az agyatlan és rendkívül vicces ufóskodáson van. Embereket égetünk el, agyakat robbantunk ki, nőket molesztálunk… just Crypto things.

Rá sem ismerni, de mégis

Mondhatnánk, hogy semmi sem változott, mert a hangulat (ami nem mellesleg kiválóan idézi meg a klasszikus, fekete-fehér inváziós sci-fiket) a régi, szóról szóra sikerült felidézni a párbeszédeket, megismerni a helyzeteket, de ettől függetlenül mintha két teljesen eltérő produkcióról beszélnénk. Mint mondtam, az új Destroy All Humans! így sem egy 2020-as, AAA kategóriás külsejű darab, mégis, kimondottan jó az összhatás, a célnak tökéletesen megfelelő a látványvilág. A karakterek és épületek sokkal kidolgozottabbak, az egymás klónjainak tűnő emberek néhol egészen mutatósak. Be-beragadnak, nem túl okosak, de nem is kell, hogy azok legyenek, az agyuk egyébként is vitrinben végzi. Viszont, hála az égnek nemcsak a külső változott, hiszen az irányítás is könnyedebb, modernebb, jobban működik, avagy nem kell minden második percben agybajt kapnunk tőle, pláne, hogy azért az ellenfelek alaposan alánk tudnak gyújtani. 

Ha pedig már ellenfelek, akkor szerintem a kihívás is jóval emberibb, miközben az eredeti verzióból végül kivágott missziót is kapunk, ami egy jópofa extra, bár hozzáteszem, hogy ha nem lett volna, akkor sem hiányozna. A Destroy All Humans! mindenesetre egy rendkívül szórakoztató, emellett persze messze nem tökéletes játék. Tele felnőtteknek szánt humorral és sikamlós megjegyzésekkel, amik jól is állnak neki. Nem PC, nem akar megfelelni senkinek, szimplán csak romba dönt mindent, hogy ott táncoljon épületeink romjain. De éppen ezért szeretjük. Az eredetinél mindenképpen jobban sikerült verzióról van szó, amit immáron majdnem minden platformon kiélvezhetünk, aztán reméljük, jön még folytatás is. Akár egy teljesen új kaland képében.