Ugyan tavaly az utolsó pillanatban végül lekanyarodott egy kis foltozgatásra a PlayStation 5-ös nyitócímek felé vezető sztrádáról, de most végre befarolt a Sony újgenerációs masinájának parkour-derbi hibridje, a Destruction AllStars, amit a PlayStation Plus-előfizetők ráadásul plusz költségek nélkül behúzhatnak. Bár a Gran Turismo 7 még odébb van, de ha a többi exkluzívot már sikeresen kipipáltunk, akkor itt a remek lehetőség, hogy addig is a volán mögé üljünk és köridőnk lefaragása helyett szétzúzzunk pár lökhárítót.

A Destruction AllStars természetesen kihasználja az új konzol erejét, így a töltési időkre, a teljesítményre és a látványra abszolút nem lehet panaszunk, valamint a DualSense ravaszai is kellemesen duruzsolnak a száguldozás és fémhulladékgyártás közepette, bár a kontroller tekintetében nagy újdonságokra nem kell számítani. Az animációs filmeket idéző stílusban életre keltett, élénk színekben pompázó világ, valamint az egymástól minden tekintetben eltérő és egyedi karakterek sora igazán változatos összképet alkot. Pilótáink persze nemcsak kinézetben és viselkedésben térnek el, de bevethető képességeik, valamint sajátos hősjárgányuk – és annak adottságai – tekintetében is. 

Ha valakinek a címben szereplő „Destruction” esetleg nem lenne elég beszédes, az jobb, ha nem számít hiperrealisztikus futamokra – sőt úgy általánosságban versenyekre sem –, mivel a játék teljes mértékben az ellenséges kocsik szétzúzásáról szól. Utóbbi persze egyes játékmódokban csak közvetett cél, de végső soron mindegyiknek ez az alapja. A Mayhem a klasszikus „mindenki mindenki ellen” felállásban ereszti össze a játékosokat, hogy karosszériahorpasztó ütközésekért és más gaztettekért kapott pontokat gyűjtve küzdjenek az első helyért. A Gridfall egy arénába söpri a versenyzőket, ahol egyre fogy a lábuk/kerekeik alól a talaj, céljuk pedig minél tovább életben maradni, no meg közben lehetőség szerint beletessékelni riválisaikat az alattuk tátongó végtelen mélységbe. A játék a két szóló mód mellett két csapatalapút is tartogat. A Carnadoban a másik csapat járgányai – vagy akár pilótái – összezúzásával gyűjthetünk fogaskerekeket, amiket aztán a volán mögül, a pálya közepén adhatunk hozzá pontszámunkhoz. Hasonló a cél a Stockpile módban is, bár itt a szétzúzott kocsikból nyert fogaskerekeket gyalogosan kell felszednünk, majd a pályán elhelyezett pontokra eljuttatnunk, azok elfoglalásához. 

A felsorolt módok online és offline, illetve a gyakorló módban egyaránt játszhatók, illetve ott van még a Challenge Series is, ami többnyire az egyes rivalizáló pilótákat ereszti egymásnak a más-más kihívásokat tartogató pályasorozatokon keresztül. A Challenge Series tartalmainak elérése azonban eléggé korlátozott, mivel külön játékbeli valutáért oldhatók csak fel, ráadásul olyan fajtáért, ami játékon keresztül nem, kizárólag valódi pénzért szerezhető. Ezzel tehát az első ingyenes kihíváscsomagtól eltekintve a Challenge Series a játék kvázi teljes mértékben mikrotranzakciós módja, ez pedig egy elvileg teljes értékű, abszolút nem free-to-play játék esetében, ami ráadásul nem is igazán hemzseg a tartalomtól, eléggé rossz szájízt hagy maga után.

Négy kerék vagy surranó

Más autós játékokkal ellentétben a Destruction AllStars pilótái nem csupán merev ülésmelegítők, vagy öltöztetgethető Ken babák, hanem, ha kell, akár járgányuk nélkül is szembenéznek a feléjük száguldó fémparipákkal. A pályákon persze bőven találhatunk szabad autókat, melyek típusuktól függően méretben, erőben és strapabírás terén is eltérnek, de a gyalogos akciózásnak is megvannak az előnyei. Az így nyert mobilitással például kedvünk szerint ugrálhatunk és futhatunk falakon, begyűjtve a pilótaképességünket és hősjárgányunkat feltöltő értékes kristályokat, de akár ráakaszkodhatunk ellenfeleink kocsijára is, hogy némi gombnyomkodás után elorozzuk vagy szétzúzzuk. A győzelemhez tehát nemcsak a volán mögött, de gyalogosan is uralnunk kell a meccseket, kihasználva mindkét közlekedési mód előnyeit. 

Egyébként a vezetési és parkour élmény egyaránt roppant élvezetes, a karakterek igazán különlegesre sikerültek, remek a hangulat és a látvány is parádés – főleg az offline módokban, amikor a nagyobb ütközéseket, millimétereken múló összetalálkozásokat és robbanásokat időnként be is lassítja a játék –, de az összkép valahogy mégsem kerek. Kezdhetnénk olyan apróságokkal, mint a kontrollálhatatlan voice chat, aminek köszönhetően játék közben rá vagyunk kényszerülve, hogy a többiek kontroller feletti csámcsogását, ordibálását és egyéb kellemetlen életjeleit hallgassuk, ugyanis jelenleg nincs lehetőség a némításukra, legfeljebb akkor, ha teljesen levesszük a kontroller hangerejét – szerencsére ennek javítására a fejlesztők már ígéretet tettek. A másik hiányosság a tartalom – a pályák és módok száma egyaránt –, ami nem kétlem, hogy a jövőben bővülni fog, de jelenlegi állapotában eléggé szegényes még a Challenge Series kihíváscsomagjaival együtt is, bár utóbbi ugye mikrotranzakciós falak mögé van zárva, ami élből elég nagy pofátlanság.

Arról nem is beszélve, hogy a pályák és a játékmódok is eléggé hasonlóak, így ebben a tekintetben nincs nagy változatosság, pedig, ha már derbi, akkor bőven elfért volna benne pár rendes verseny is. Mindemellett, bár a koncepció jópofa, de a megvalósítás sem lett kifejezetten tökéletes, mivel a meccsek során rengetegszer futottam bele „keringőzésbe”, ahogy mindenki próbálta megtalálni és becserkészni az ellenfeleit, bár ezen lehet, hogy a kisebb, kevésbé összetett pályák, vagy az egyidejű játékosszám megnövelése segíthet. Emellett a fejlődési rendszer sem igazán ösztönzi az embert a visszatérésre, mivel gyakorlatilag kimerül abban, hogy szintlépésenként megdob 1000 érmével, amit aztán, ha gondosan gyűjtögetünk, elszórhatunk kosztümökre, emote-okra és hasonlókra, melyekből párat egyes játékbeli eredményeinkkel is feloldhatunk. 

Roncsból várat

Minden összevetve a Destruction AllStars a maga módján egy igazi újgenerációs alkotás. Egyszerű mégis összetett, látványos és szórakoztató, de közel sem mentes a rossz döntésektől, hosszú távon nem igazán tapasztja az embert a kontrollerhez, nem mindig működik az elképzelések szerint, és nem is túl vaskos. Mindezek ellenére viszont könnyen rákaphat az ember, és a későbbi frissítésekkel sokat változhat, így a PlayStation 5-tulajoknak mindenképp érdemes rávetniük magukat – már csak azért is, mivel PS Plus-előfizetéssel ingyen megtehetik.