Őszintén megmondom, az első epizódokon kívül soha egyetlen részt sem néztem meg a fent említett sorozatokból. Míg a barátaim virtuális állatkákat neveltek, én inkább olvasással töltöttem az időmet. A Rakéta csapat szövege az őrületbe tudott kergetni, a harcoló Pikachuk és Charmanderek soha nem vonzottak. Ilyen előélettel ültem le a Digimon Story: Cyber Sleuth – Hacker’s Memory elé. Bár nem vártam sokat a Media Vision alkotásától, kellemesen meglepődtem, sőt élveztem a játék virtuális világában tett utazást.

Hongo Akijoshi a Digimonokat a Pokémonok megalkotása után két évvel, 1997-ben mutatta be. A digitális világban élő szörnyek gyorsan népszerűek lettek, 1999-ben pedig már megjelent az első témába vágó videojáték PlayStation konzolra: ez a Digimon World címet viselte. Az elmúlt 19 évben a Digimonok szinte minden platformon megvetették lábukat, kaptak szerep- és verekedős játékot egyaránt, sőt még a versenyprogramok kategóriájában is rajthoz álltak ezek az állatok. Hihetetlen, nem? Ugyanakkor az elmúlt években az európai játékosoknak mellőzniük kellett ezeket a harcos lényeket. A visszatérést a 2016-ban megjelent Digimon Story – Cyber Sleuth jelentette, ami történetével, játékmenetével kellemes perceket szerzett a rajongóknak.

Hackerkaland a valóságban és a valóság mögött

A Hacker’s Memory – minő meglepetés – a 2016-as cím folytatása, ugyanabban a világban játszódik, vannak visszatérő szereplői, noha teljesen önálló és önmagában is érthető történetet mesél el. A játék főhőse egy iskolai tanuló – Amazawa Keisuke –, akinek Eden felhasználói profilját egy nap ellopják, ennek következtében pedig megvádolják egy bűncselekménnyel, amit nem követett el. Hogy mi az Eden? A jövő internetje, rengeteg réteggel, veszélyes és kevésbé veszélyes területekkel, ahova az ember fizikai formában is beléphet. A főszereplőnek ezt a kiberteret kell felfedeznie, egyedül vagy társakkal, miközben küldetéseket old meg, és persze Digimonokat gyűjt és nevel. Főhősünk a lopás után gyorsan egy hackercsoport, a Hudie tagja lesz, akik feladatul szabták maguknak, hogy levadásszák azokat, akik rossz dologra használják fel az Eden nyújtotta lehetőségeket. Persze Keisuke-nak is megvan a célja: ő vissza akarja szerezni ellopott adatait.

A Digimon Story: Cyber Sleuth – Hacker’s Memory egy tradicionális JRPG, ami anime stílusú karakterekkel és egy olyan sztorival rendelkezik, ami néha mulatságos, néha szomorú, és a tetejébe el is lehet rajta gondolkodni. A MediaVision alkotása több tucat játékórát kínál, ebből a szempontból tehát van benne bőven tartalom, még akkor is, ha a helyszínek nagyobbik része a 2016-os részből lett átmentve. Ez persze csak azoknak lesz zavaró, akik játszottak az eredeti programmal, ráadásul még ezek között is lehet találni kibővített területeket, így mégsem lehet teljes újrahasznosításról beszélni.

Ugyanakkor ez a világ nem nyílt: sajnálatos módon a bejárható területek nagyon kicsik, nem minden esetben élők, ez pedig néha kifejezetten illúzióromboló lehet. A való világ, a nagyváros ugyanakkor még mindig jobban fest, mint az Eden, pedig itt a fejlesztők igazán szabadjára engedhették volna a fantáziájukat. Bár a helyszínek az Edenben időről időre váltakoznak, NPC-k, akikkel beszélgetni lehet, csak ritkán tűnnek fel, viszont ellenfelekbe sokkal gyakrabban fogunk belefutni, emberbe és szörnybe egyaránt.

Itt jön képbe a harc, ami kifejezetten élvezetes lett, hála az egyszerű kezelhetőségének, a körökre osztott, mégis pörgős küzdelmeknek, amikből rengeteget fogunk megtapasztalni. Az összecsapásokhoz persze Digimonok kellenek, ezekből az állatkákból pedig rengeteget lehet összegyűjteni. A számuk összesen 340-re rúg, majdnem 100-zal több van belőlük, mint a Cyber Sleuthban, a felkutatásuk már önmagában is megéri a játékra fordított időt. Persze a Digimonokat nemcsak harcra kell használni, szükséges az is, hogy neveljük és tréningezzük őket – ezeket mind a Digilabon keresztül lehet megtenni, hogy hogyan, arról a tippek-trükkök leírásban olvashattok. Keisuke-val egyszerre három digitális szörny lehet, ugyanakkor azok nagy száma miatt minden harci szituációra találhatunk olyat, ami az adott küzdelemben hasznos lehet. Az egyszerű csaták mellett vannak összetett stratégiai gondolkodást igénylő szituációk is – ezeket a Hacker’s Memory pont akkor mutatja be, mikor a harcok már túl egyszerűvé kezdenek válni. Bizony, amint megszerezzük a második-harmadik állatot, gyakorlatilag nem lesz olyan ellenfél, akit ne intézhetnénk el. Persze így is előfordulhat, hogy egy-egy Digimonunk meghal a küzdelemben, de ha a többivel befejezzük azt, akkor csak egy gyógyításra van szükség, amit könnyedén meg lehet tenni.

Barátokkal szép a tűzfaltörés

A harcok alatt azonban nem szabad elfelejtkezni arról, hogy mi is a játék legfőbb célja. Egy hacker elsődleges munkaeszköze a számítógépe: Keisuke ezen keresztül fogadja a küldetéseket, itt tud belépni az Edenbe vagy a Digilabba, és itt tudja a kapott üzeneteket is elolvasni. Ezen feladatok egy része inkább csak mellékküldetésnek számít, és némely esetben a végkimenetel inkább vicces, mint komolyan vehető. Képzeljétek el azt a szituációt, amikor egy eltűnt személyt kell megtalálni. A misszió végére azonban kiderül, hogy az eltűnt személy valójában egy Digimon, aki csodálatosan énekel, a küldetést adó lány pedig az állatkától szeretne éneklést tanulni.

A játék tehát ebből a szempontból egy percig sem veszi magát túl komolyan, ugyanakkor a klasszikus hackerfeladatokból is bőven kijut hősünknek. Ezek teljesítése nemcsak pénzt hoz a konyhára, de pontokat is, amikkel Keisuke képességeit lehet fejleszteni: elrejthetjük a nyomainkat, megjavíthatunk különböző eszközöket, és ez csak pár lehetőség a sok közül. A történet meglepően sok szereplőt mozgat, akik a szokásos anime kliséket testesítik meg. Egyébként a beszélgetések inkább a vizuális novellák stílusát idézik, a szövegek csak kisebb része kapott szinkront, ráadásul az is japán, a feliratok viszont angol nyelven vannak, és mivel a Digimon Story nyelve egyszerű, könnyen meg lehet érteni. A grafika lehetne jobb is, nem nyújt semmi kiemelkedőt, pedig az elmúlt évben is megjelent jó pár JRPG, ami messze lepipálta a Media Vision alkotását.

Mit lehet összegzésként mondani? A Digimon Story: Cyber Sleuth – Hacker’s Memory tökéletes kiegészítője a 2016-os résznek, a világ kérdéseit a kettő együtt válaszolja meg igazán. Digimon rajongóknak kötelező darab, és bár egy AAA kategóriás játék árát jelenleg nem biztos, hogy megéri, de egy harminc százalékos áresésnél már mindenkinek erősen ajánlott címmé válhat. A Digimon játékok között remek cím ez, még akkor is, ha vannak teljességgel használhatatlan részei – ilyen a való világban a minitérkép, de ez eltörpül az egyébként kellemes játékélmény mellett. A játékidő hosszú, a világ érdekes, még akkor is, ha nem túl részletes, ráadásul a befejező képsorok azt sugallják, hogy a jövőben még találkozhatunk a Hacker’s Memory szereplőivel. Én élveztem minden percét a nyilvánvaló hibái ellenére is. Ezek után kíváncsian várom a következő részt, ami remélem, egy-két éven belül megjelenik.