Engedjétek meg, hogy nosztalgiázzak egy kicsit. Nyilván ez a kérés abszolút formális, mert mire válaszolhatnátok, addigra már le is írtam, amit akartam. Gurus pályafutásom pontosan 2015-ben kezdődött meg, mégpedig egy igen rövid online hírezői „karrierrel”. Sajnos időhiány miatt ezt hamar abba kellett hagynom, de néhány hónap elteltével kaptam egy megkeresést az akkori főszerkesztőtől, wilsontól, hogy mi lenne, ha inkább a nyomtatott magazinba írnék, és akkor már rögtön egy 4 oldalas előzetest rittyentenék a Dirt Rallyról? El nem tudom nektek mondani, hogy mennyire berezeltem. Ilyesmit előtte még soha nem csináltam, csak azt tudtam, hogy ezzel egy gyerekkori álmom válna valóra. Engem fognak olvasni egy országosan elismert havilapban, mint azt annak idején kiskölyökként én is tettem mások írásainál? Lelki vívódásom alatt Chocho és a már említett főszerkesztő úr együtt nyomást gyakorolt rám, és végül sikerült meggyőzniük. Így indultam el kibicként a gamer újságírás csodálatos útján, és így váltam eggyé a Dirt Rally szellemével is. Akkoriban, AAA viszonylatban teljesen egyedülálló módon, korai hozzáférés keretében dobták piacra a játékot, így előzetesemet játszható program alapján kellett megírnom, valamint azokra a fantasztikus emlékekre támaszkodva, amelyeket addig kaptam a Colin McRae nevével, később már csak Dirt címkével ellátott játékoktól. A Dirt Rally azóta kiforrta magát, mondhatni lecsengett, de rengeteg űrt hagyott maga után annak ellenére is, hogy a játékosok igényeire kifejezetten odafigyeltek készítésekor is. Amikor megtudtam, hogy jön a folytatás, nem kimondottan az öröm fogott el, inkább a kételkedés.

HOVA TARTUNK?

Őszintén? Nem tudom. Amikor lehuppantam a Dirt Rally 2.0 elé, akkor próbáltam az átlagnál nagyobb elvárásoktól tartózkodni, mert a csalódásnál jobban semmit sem utálok. Na, de ki ne volna ezzel hasonlóan? A versenyzőm létrehozása után azonnal a karrier főmenüjében találtam magam. Egy rövid narráció elmagyarázza, hogy itt tájékozódhatok az elérhető eseményekről, innen érhetem el a garázsomat, és persze a csapatom háttérstábját is itt kezelhetem. Gyakorlatilag azt a következtetést vontam le, hogy a lényeg ugyanaz maradt továbbra is, de kicsit kifinomultabb köntösben, mint az előd esetében. Nem mehetünk el amellett, hogy közben azért egy Dirt 4 is megjelent, és a Codemasters hiába különíti el a két játékot, egyszerűen nem tudják (és nem is akarják) elkerülni az átfedéseket. Annyiban talán mégis, hogy a karrier linearitásáról itt nem nagyon lehet beszélni, hiszen a WRX, azaz a Ralikrosz Világbajnokság küzdelmei egy külön karriermenüben kaptak helyet. Magyarul, ha nincsen kedvünk hozzá, akkor maradhatunk a jól bevált, etapokra épülő csatározásoknál, azaz a klasszikus ralinál. A korábbiakhoz hasonlatosan a régi idők autóitól haladunk majd a modern kor felé, vásárlási kedvünknek csak az a kreditmennyiség szabhat határt, amit az eredményeinkért cserébe kapunk. Számomra a csapatmenedzselés még mindig abba a kategóriába tartozik, hogy nem szívesen foglalkozom vele: autót akarok vezetni, ameddig meg nem unom. A vezetési távolságon alapuló autófejlesztési rendszer azonban nagyon is elnyerte a tetszésem, mivel facsipesz egyszerűségű, de hatékony.   

ÉJJELI BAGOLY

Végre eljutottam az első raliversenyig Argentínába. A régi Lanciám nem az a fékevesztett vadállat, de az autószélességű sziklafalak között egészen megváltozik az ember véleménye. A sötét ellenére látszott a pálya mentén sorakozó rengeteg néző, fotózgatással és zászlólengetéssel tengetvén idejüket, de a tájat még nem igazán engedték érvényesülni a látási viszonyok. A második és harmadik etapon sem találtam meg a „hűha” faktort, de valahol sejteni lehetett, hogy ez a játék többet tud ennél. Hirtelen elhatározástól vezérelve átnyergeltem a következő menübe, hogy beüljek egy 1995-ös Subaru Impreza volánja mögé Lengyelországban. Természetesen kifogtam a 0:12 perckor induló éjszakai gyorsaságit, szakadó esőben. Bevallom, ennyire még sosem tetszett az, hogy nem látok az égvilágon semmit, de 150-nel suhanok a hajtűkanyar felé, ahol is egy szalmabála fogott meg, hogy ne repüljek a nézők ölébe. Ezek után végre eljött a nappal, és egy koradélutáni szakaszon kimutatta a játék a foga fehérjét. Kedvesemnek legalább 14 alkalommal nyúltam a keze után, hogy ugyan forduljon már a képernyő felé, mert ilyet még nem látott. Elképzelhetitek, hogy mennyire érdekelte. De amit én láttam, az már-már megtévesztő volt, mert eszméletlen jól és élethűen nézett ki minden. Az optimalizáltság példás, mindenféle röccenés nélkül élvezhettem a kilométereket, majd az azt követő visszajátszást állítgattam meg nyálcsorgatva. Tényleg le a kalappal!

A VOLÁN MÖGÖTT

A vezetéshez kiválóan alkalmas a kontroller is, de a legjobb időeredmények kisajtolásához mindenképp egy kormányszettre van szükségünk. A ranglisták egyébként válthatók, hogy minden platformhoz, vagy csak a sajátunkhoz szeretnénk igazodni. Az útfelületek közötti különbségek nagyon látványosan érződnek, de mintha az aszfalt is a szokásosnál kicsit jobban csúszna. Spanyolországban például sokszor fogott meg a szalagkorlát, pedig száraz volt az idő, és jellegében nem sokban tér el Monte-Carlótól. Esőben meg csak annyit tudok javasolni, hogy mindenki kapaszkodjon! A Dirt Rally is fokozatosan vezetett be minket a tutiba, így itt is elhisszük, hogy nagyon jól vezetünk, egészen addig, mikor megkapunk egy igazi raliszörnyet. Persze van időnk, az előrendelői autóval együtt 51 járgányt vehetünk birtokba 6 ország különböző szakaszain, és immáron 8 WRX pályán. Persze ez nem minden, lásd keretes anyagunkat. Ha pedig ralikrossz, akkor a fej-fej melletti küzdelmek ebből a játékból sem maradnak ki. Beszéltem korábban a Dirt Rally- és a Dirt-sorozat kapcsolatáról, és itt rajzolódik ki az, hogy mennyire együtt fejlődnek. Előbbi csak 3 helyszínnel büszkélkedhetett, a Dirt 4 már eggyel többel, de a 2.0 rádupláz, és 8 pályát hozott el nekünk. Itt természetesen van lehetőség egymás online püfölésére is. 

NEM MINDEN TÖKÉLETES

Essék szó azért a dolgok árnyoldaláról is. A pilóta és a navigátor kinézete még mindig nagyon butuska a visszajátszásokon, és legtöbbször még navigátorunk szája sem akkor mozog, amikor a hangját halljuk. Egyes autók külső kamerából nézve egy börtönzuhanyzóban elejtett szappanra emlékeztetnek, amiért senki nem mer lehajolni, így sajátos vonzást kap az útfelülettől. A kihívások között van napi és heti szintű is, de az olyannyira szeretett, saját magunk által kreált ligarendszer ezúttal kimaradt a repertoárból, és ezért nagyon nagy kár. Ja, saját autó nélkül azonban a napi és heti feladatok sem érhetők el, így szabályosan farmolnunk kell a pénzt, ha részt akarunk venni rajtuk, a befektetésünkhöz képesti töredék díjazásért cserébe. Azon a tényen persze ezek a dolgok sem változtatnak, hogy a Dirt Rally 2.0 át fogja venni elődje helyét. De a hiányérzetem továbbra sem csökkent, és lehet, el kell fogadnom, hogy a régi raliélményt már nem fogom visszakapni. Félreértés ne legyen: egy nagyon jó játékot kaptunk, de az eltelt közel 4 év alatt rá kellett ébrednem, hogy már semmi sem lesz olyan, mint régen volt...