Az egyedi játékstílusú és hangulatú Dishonored-sorozat második felvonása tavaly novemberben landolt a boltok polcain, és a játékot fejlesztő Arkane Studios úgy döntött, hogy egy évvel később egy mellékhajtással örvendezteti meg a játékosokat. A Death of the Outsider korábban megismert karaktereket vesz elő Karnaca világában,  időrendben a második rész eseményei után járunk, ahol a történet vázát nem kisebb cél adja, mint elpusztítani a Kívülállót.

Ezúttal az utcagyerekből profi bérgyilkossá avanzsált vadóc nő, Billie Lurk bőrébe bújunk, aki onnan lehet ismerős a korábbi részek rajongói számára, hogy a második játékban ő segítette Emilyt/Corvót, ráadásul Dunwall császárnőjének meggyilkolásában is részt vett. Az öt főküldetést tartalmazó játék első etapjában egykori mentorunkat, a nagy erőkkel felruházott Daudot kell kiszabadítanunk, aki ezután segítségünket kéri az utolsó nagy melóban: a Kívülálló meggyilkolásában, ki minden rossz eredendője, és kedvére ruházza fel az embereket a Void képességeivel. Első körben a terv végrehajtásához szükséges kellékeket kell bezsebelnünk, a második küldetésben például azt a kétélű pengét, amivel az istenség elpusztítható. Billie nem egy átlagos karakter: egy ízig-vérig kegyetlen nőt kapunk, és bár a főszereplők motivációit nem fogjuk tudni teljesen átérezni, ezúttal pár elgondolkodtatóbb filozófiai kérdés is felmerül, és a történet végén többféle döntést is hozhatunk.

Rozsda ette művészet

A játék egyik legnagyobb vonzerejét maga az atmoszféra adja, ami hamar beszippantja az embert: a dickensi nyomorhangulat áthatja a gőzpunk világot, amibe némi posztapokaliptikus íz is vegyül a gazzal borított járművek és a lepusztult romok miatt. A művészies hangulat érvényes az épületekre is, ahol ugyan nem minden szobának van funkciója, de szívesen bóklászik az ember bennük, márcsak a berendezés gazdagsága és hangulata miatt. Mindenképp említést érdemel annak módja, ahogy az épületeket felépítették: nem csak a szemet szolgálják ki, de kóborlás közben nem mindig igaz, hogy a legrövidebbnek látszó út lesz a legmegfelelőbb, egy célpontot pedig több helyről is megközelíthetünk. Az alternatív útvonalaknak köszönhetően örömmel bolyongunk a legkisebb zegzugokban is.

Oltári ez a lány

Daud megmentése valójában bemelegítés ahhoz, hogy az agyunk megszokja a játék tempóját, és azon jellegzetességét, hogy egy problémára többféle megoldás is létezik. A pályák felépítése is sokszor arra kényszerít, hogy egy korábbi szakaszra visszatérve találjunk csak rá a helyes irányra némi kitérő után, arról nem is beszélve, hogy magasabb helyekre felkapaszkodva is tehetünk kerülőket.

Taktikázási vágyainkat persze harc közben élhetjük ki leginkább, és amúgy nem is kell feltétlen erőszakhoz folyamodnunk. Mivel az előző részekben jelen lévő morális mérce eltűnt, valójában csak önmagunknak tartozunk elszámolással azzal kapcsolatban, hogy a véresebb, kaszabolósabb, vagy a megfontoltabb, erőszakmentesebb megoldásokat választjuk. 

Mindössze három Void képességet kapunk, de ezek bőven elegek ahhoz, hogy a feladatainkat abszolváljuk – bőven elegek lesznek a kísérletezéshez. Ezeket a második főküldetésben kezdi bevezetni a program, a könnyebb megértést segítő tutorial videók pedig sokszor már egy helyzet megoldását mutatják nekünk, ezért sem érdemes kihagyni a megtekintésüket. A Displace-szel előre jelölhetünk ki egy rövidebb útvonalat, amin teleportálhatunk, ez nemcsak akkor hasznos, ha egyik helyről a másikra kell eljutnunk egy környezeti puzzle megoldása kapcsán, de így még kegyetlenebbül támadhatjuk hátba az őröket. Apropó, őrök: azt is kileshetjük, hogy mekkora túlerővel szembesülünk a kövekező szobában. A Foresight képességnek köszönhetően Billie képes „kiszállni” testéből, és észrevétlenül feltérképezni egy adott területet, ez nemcsak akkor hasznos, ha szeretnénk felmérni a ránk leselkedő ellenfél mennyiségét, de kiemelésekkel segít a rejtett tárgyak felkutatásában, ráadásul az ellenfelek látószögét is vázolja számunkra.

Személyes kedvenc képességem a Semblance lett, amivel NPC-k vagy őrök arcát öltheti magára körözött asszaszinunk, hogy elkerülhesse a feltűnést. Ilyen módon tudunk sasszézni az őrök közt, természetesen csak addig, amíg az elbitorolt arc tulajdonosának testét nem fedezik fel, és amíg nem fogy el a manánk a mozgás hatására – így aztán okosan kell döntenünk arról is, meddig bújunk álca mögé. Persze ez nem téveszti meg az őrkutyákat, akiket nem érdemes lebecsülni. Gyerekkori szerelmének ajándékaként karakterünk azt a negyedik különleges képességet is birtokolja, hogy megérti a patkányok beszédét, így kis hallgatózással értékes információkat, jeleket kaphatunk a rágcsálóktól, akár egy mellékküldetés formájában. A képességeinhez szükséges mana ezúttal automatikusan töltődik vissza kis idő elteltével, nem italokkal tudjuk újratölteni azt.

Tűzoltó legyek, vagy vadakat kaszaboló juhász?

A játék szerves része a tárgyak utáni kutatás, és a jó megközelítések keresése közben érdemes mindenhová bekukkantani, hiszen nem fogunk dúskálni sem az aranyban, sem a fegyvereink, életerőnk töltését szolgáló munícióban, amiknek szűkössége szintén megfontolt lépésekre sarkall. Lövedékek terén bőségesen elég lesz a rendelkezésünkre álló repertoár: Billie kardja mellett bal karjára támaszkodik, amiből képes kilőni bénító és gyújtó lövedékeket is, emellett használhatunk gránátot, ha már nagyon szorul a hurok a nyakunk örül, vagy a szögesdrótos Spring Razor nevű aknát. Így minden adott ahhoz, hogy közelről, távolról, esetleg megfontoltabban és csendesebben végezzünk adott célponttal hátulról. A fegyvereink mellett utunkba akadó tárgyakat is használhatjuk, az üvegekkel például zajt kelthetünk, hogy odacsaljuk az őröket.

Karakterünkkel nem léphetünk szinteket, a fő fegyverünket jelentő egykezes kardunk sebzésén, támadásaink gyorsaságán, és egyéb jellemzőkön úgynevezett slotba bújtatható „bonecharmokkal” erősíthetünk, amiket eldugott helyeken kell felkutatnunk az egyes pályákon. További fejlesztésekhez, tárgyakhoz az alvilági árusoknál juthatunk hozzá, akik pár érméért cserébe kínálják nekünk a vágyott portékát. Persze itt is választhatjuk a sokkal szemetebb és keményebb megoldást: kirabolhatjuk a boltot, miután lemészároltuk szerencsétlen kereskedőt. Ez is csak tükrözi a szabad lehetőségeket, hiszen egyáltalán nem muszáj: a fő küldetések elvégzése után úgyis kapunk annyi jutalmat, hogy erre ne szoruljunk rá, így a játék nem büntet meg egyik választásunkért sem.

„És bevégzé küldetését...”

A vállalkozó szelleműek és a lopakodó stílus kedvelői a főszál megoldása mellett opcionális küldetésekkel nehezíthetik dolgukat, amiket megbízások formájában vehetnek fel, vagy éppen úgy, hogy fülelnek a rágcsálók szavaira. Ezekkel tolható ki a körülbelül tíz óra alatt befejezhető öt pálya, utána nyílik meg az a lehetőség a Game+ módban, hogy a Dishonored 2-ben kapott képességekkel futhassunk neki ismét a kalandnak.

A kampányon belül is kiemelkedik a harmadik felvonás, amikor egy grandiózus bankrablást kell végrehajtanunk két kulcs megszerzésért, ekkor már teljesen eleresztve érezzük magunkat azzal kapcsolatban, hogy milyen megoldásokkal jutunk végül be. Nem egy, hanem legalább három irányból közelíthetjük meg a bank belsejét, a biztonsági rendszert pedig szintén többféle módon játszhatjuk ki, akár úgy, hogy az összes őrt álomba szenderítjük. Sajnos tényleg ez a fő csúcspontja a játéknak, ami után a negyedik és ötödik etap visszafogotabb élményt ad, de még így sem távozunk rossz szájízzel.

A Dishonored: Death of the Outsider kellemes 8-10 órás élményt jelenthet azoknak is, akik amúgy nem rajongtak a széria első két részéért, ezért pedig főleg a hangulat és az érdekes karakterek felelnek, és az a kreatív szabadság, ami adja a kaland sava-borsát.