Gondoltam, kitolok Böjti kollégával, és megnézem, mi lesz a reakciója, ha bemásolom a 2018 márciusi Guruba írt Dissidia NT-tesztemet. (Persze rutinosan, itt-ott rövidítve, és át-átírogatva.) Aztán a nagy haditervet inkább félretettem, a „bunyós Final Fantasy” játék PC-s átirata ugyanis elég érdekességet hoz ahhoz, hogy ne ismételjük magunkat.

Állampolgársága: disszidiai

Azaz egy kicsit mégis muszáj ismételnünk. Ha nem tudnád, hogy miről van szó: a Dissidia-sorozat még a PlayStation Portable platformon indult, mint egy érdekes FF-mellékág. Szerencsére nem maradt a mára obskúrussá vált kézi konzolon a móka, a Square PS4-re is kihozta a kor verekedős Final Fantasy-játékát. Ebben 3v3 felállásban püfölik egymást a mindenkori FF-hősök, a csata pedig a nagyobb nyitott arénák és a hármas csapatok tényéből fakadóan a szokásostól taktikusabb és olykor hektikusabb jelleget tud ölteni. A HP-rendszer felett egy úgynevezett bátorság-pontrendszer is elhelyezkedik, ami nagyban befolyásolja a HP-támadásokat. Emellett a teljes képernyőt betöltő effektparádén túl varázslatok és summon lényidézések torpedózzák az idegrendszerünket. Az egyszeri nyugati játékos (vagy a játékos mellett bámészkodó barátnő, tesó, adott esetben feleség) pedig csak dörzsöli a szemét, hogy mi a túró történik a képernyőn.

PC-sek is elkezdhetik

Az alapszintű betanuláshoz kell egy kis türelem, ahogy a kismillió megnyitható aprósághoz is, de a baromi lassan farmolható GIL (==péz’), valamint azzal együtt a kincsek jelenléte a továbbiakban is felborzolhatja az emberek kedélyét. A PC-s változat emellett egy furcsa hármas megjelenésben dobbantott be a Steam polcaira (egyben a hiányzókat elérhetővé téve PS4-en is). Az úgynevezett Free változattal is el lehet karistolni, ha csak próbálkozni akarunk. Ebben a kiadásban nincs sztorimód, de van heti rotációban négy karakter, és ezekkel akár multizhatunk is. A reguláris alapkiadás a sztorit is magában foglalja, és a 28 alap karaktert is felsorakoztatja. A Deluxe pedig bónusz hat karaktert, szezonbérletet, és ki tudja hány extra kosztümöt hoz be a játékba.

Alapvetően jól muzsikál a PC-s átirat. Ha minden grafikai mutatót kitekerünk, akkor azért kell alá a vas (de persze a minimum konfig alatt is jócskán lehet játszható megoldást kicsikarni a motorból). Ha beállítjuk a maximum grafikát, és ráhúzzuk az élesítő szűrőt is a képre… mamám! Nagyon-nagyon jól tud kinézni a Dissidia NT PC-s változata, ami simán lepipálja a PS4 Pro-n látottakat – élességben, tisztaságban és összhatásban mindenképp. Tényleg kikönyököl a monitoron a különbség, pláne, ha konzolon már esetleg láttad a játékot.

Egy dolog viszont komolyan megakasztotta a program PC-s közönségét: a P2P kapcsolati alap, ami nagyon gyakran vezet laggos meccsekhez. A dolog odáig eszkalálódott, hogy a felhasználók nem kicsit ostorozzák a játékot a vonatkozó fórumokon, viszont ez a probléma talán nem ilyen egyértelmű. Nálunk általánosságban beszélve nem volt tűrhetetlen a multiplayer darabossága, de ez nem jelenti azt, hogy máshol, más esetben nem lehet játszhatatlan a multi, ahogyan azt sokan visszajelezték.

Egy a tuti: az ingyenes verzióval nem nagyon fürödhetsz be, és bár a sztori átvezetőiből ki fogsz maradni, belekóstolhatsz a Dissidia-élménybe, ami a PSP-s epizódok után sikeresen landolt PC-n is. Ilyen ívet befutni pedig csak kevés játék tud – te pedig anyagi veszteség nélkül eldöntheted, hogy a kipróbált minőség mennyire felel meg a mindenkori elvárásaidnak. A tavalyi teszthez hasonlóan szigorú értékelő dobozt pedig lőjük be középre, mondjuk az első fizetős változat által támasztott szintre.