De hiába, Annius halott, nekem meg itt maradt két semmirekellő rabszolga, a legátus is ideges, ő is sok pénzt fektetett Anniusba, azt a nyomorult magisztert pedig megint meg akarják gyilkolni, vele is foglalkozni kell... hajaj, nem könnyű a lanista élete!

Kenyér és Cirkusz

Ahogy a bevezetőből sejteni lehet, a Dolphinbarn 2017-ben megjelent játéka, a Domina a hanyatló Rómába kalauzolja el a játékost, ám itt nem császárokat, tábornokokat megszégyenítve kell légióinkat masíroztatni, hanem egy egyszerű lanistaként kell felvirágoztatni az arénák jegyeladási statisztikáit.

A császár egész éves gladiátor viadalokat hirdet, ugyanis elégedetlen a plebs, amiből profitálunk is, ha az istenek is úgy akarják. Innen-onnan kell rabszolgákat beszereznünk, akikből aztán a mi szorgos kezeink alatt igazi látványosságok, vérbeli gladiátorok válnak.

Hogy és néz ki ez a gyakorlatban?

A játékban kétféle fázisban tevékenykedhetünk, van a tréning, amikor frissen vásárolt rabszolgáinkat menedzseljük, vértre, fegyverre költünk, gyógyítjuk őket, és a számunkra kiküldött legátussal és magiszterrel bíbelődünk, azaz, ha kell, rabszolgát veszünk, ha kell, lefizetjük őket egy csekély mennyiségű borral (egészségükre váljék), vagy különböző intrikák során állhatunk egyikük, vagy másikuk oldalára. Lehetőségünk van még a doktor segítségével egy technológia-fán keresztül jobbnál jobb képességekre szert tenni, fejleszteni gladiátoraink képességeit, és bevásárolhatunk, ugyanis erőforrás menedzsment is van a játékban, hiszen valamit enniük is kell a gyilkológépeinknek, és bizony nekünk is.

Ha mindezzel megvagyunk, a következő lépést maguk a viadalok jelentik. A pergő napok lejártával egy új viadal ablakában találjuk magunkat, véletlenszerűen megjelenik egy ellenfél, vagy több, ha Jupiter nem nekünk kedvez, néha napján még láncra vert oroszlánok is sanyargatnak minket, vagy más huncutságok. Ezután kiválasztjuk a vágóhídra küldendőnket, elfogadjuk a felállást, és már csak hátra dőlve kell figyelni, hogyan marcangolja szét drága gladiátorunkat egy elszabadult oroszlán, néhány gazdag patrícius szórakoztatása érdekében. Ugyanis az aréna nem kegyelmez senkinek, egy szempillantás alatt véget érhet kedvenc pártfogoltunk felfelé ívelő karrierje, ha nem vigyáz.

Vér és homok

A nézősereg néhanapján bedobál egy-egy gladiust, megkönnyítve valamelyik fél helyzetét, vagy bármiféle erkölcsöt mellőzve ordítozik szegény, szerencsétlen rabszolgánkra, aki csak szabadulásra vágyik. Azonban, ha a doktorral kifejlesztettük a megfelelő technológiát, lehetőségünk lesz saját kezűleg irányítani hősünket, így megnövelhetjük kissé a túlélési esélyeit, bár a gyorstempójú harc közepette ez nem mindig egyszerű. Ha sikerült a kihívót lekaszabolni, pénz, dicsőség, és egy két rabszolga üti a markunkat, meg egyáltalán a tény, hogy még egy mérkőzés erejéig életben maradt a fő pénzkereseti forrásunk. Ha viszont legyőzettünk, és a nép sem kegyelmez, búcsút inthetünk hőn szeretett gladiátorunknak, jön helyette más, egy szál tunikában, kezdődhet újra a mészárlás. Az igazi kihívást viszont az Itália szerte elérhető bajnokságok jelentik, ahová, ha elküldjük gladiátorunkat, nagy nyereség üti a markunkat, és három megnyert bajnokság után lehetőségünk lesz megmérettetni magunkat Rómában, a végső bajnokságon. Persze ne várjon senki sétagaloppot, a bajnokságokra nem elég egy-két, a mezőről összefogdosott, késekkel hadonászó akárki.

Az aréna brutális világában az jár jól, aki specializálódik, úgy nagyobb az esélye, hogy túléli az összecsapásokat, és talán megél még pár mérkőzést, lanistája örömére.Maga a játék se bánik kesztyűs kézzel az emberrel, mentési lehetőség nincs, és igen könnyen a vesztébe rohanhat az a játékos, aki nem készül fel, készíti fel pártfogoltjait. A kísérő zene erőteljes, bárkinek harcolhatnékja támad tőle (meg is lehet vásárolni külön), a grafika pixelart stílusú, a célnak megfelel. Azonban, bármilyen szórakoztató is tud lenni egy ideig, a többi hasonló címmel egyetemben feltűnik, hogy elfogynak a lehetőségek, a sokadik gladiátort küldtük a halálba, meg egyébként is, amennyi idő eltelt, a birodalom tuti szétesett már, én meg még mindig itt gyilkolok a nép örömére.

Így hát az ember ki is lép egy időre, bízva abban, hogy majd egyszer újra megszólítja az rréna hívó szava.