Az eredetileg a Technōs és a Taito közös produkciójában készült Double Dragon idén ünnepli 30. születésnapját, ami nem kis szó, noha a széria az eltelt évtizedekben csak kevésszer adott életjelet magáról. Olyannyira, hogy bár a The Rosetta Stone, avagy a harmadik rész 1990-ben látott napvilágot, a tényleges negyedik DD soha nem került piacra. Fura mód volt ötödik, ami a Street Fighter 2 sikerét lovagolta meg, volt számozás nélküli SNES-verzió, meg crossover a Battletoads őrült varangyaival, sőt még egy önparódia (Neon, a 66. oldalon lévő Shantae fejlesztőitől) is készült. De negyedik, na, az nem, hiába is lett volna logikus, ha már egyszer az ötödik bekerült a repertoárba. Hogy, hogy nem, a jogok tavaly a Guilty Gear- és BlazBlue-sorozatot birtokló Arc System Works kezei közé kerültek, idén pedig, megünnepelve a jubileumi eseményt, PC-re és PS4-re is visszatértek a sorozat hősei.

Billy és Jimmy haláli túrája

A Lee testvérek persze szokás szerint bajban vannak, éppen San Francisco felé tartanak, mikor összeakasztják a bajszukat néhány rosszfiúval, később pedig, nem meglepő módon, egy emberrablás miatt kell Japánba menniük. Útjukat végig nagy csetepaté kíséri, idővel még nindzsa lányokkal is összeszólalkoznak, meg hatalmas tömegvonzással bíró szumósokkal, és természetesen a főellenfelek sem ritka vendégek az össznépi testmozgás során. Kikötő, építkezés, vár és még jó néhány rövidke helyszín áll rendelkezésre, hogy megmérettessük rajtuk magunkat, ami persze bunyóval jár, egészen karácsonyig.

Maga a játékmenet (vagy a grafika, vagy a hanghatások összessége… vagy bármi más) nem sokat változott az elmúlt közel harminc esztendő alatt, így a steames alkalmazást elindítva is az az érzésünk, hogy éppen csak bepattintottuk a kazettát a NES-be. Annyi különbséggel, hogy még teljes képernyős mód sincs, így instant agyvérzésünkön és heves morgolódásunkon csak az ALT+Enter kombináció segíthet, az viszont sokat. Szóval oldalnézetben mehetünk elverni a bandát, üthetünk, rúghatunk, ugorhatunk, sőt ezeket még kombinálhatjuk is, illetve egy-egy fegyvert (botok, kések, dobozok, gumiabroncs) is felkaphatunk, ha szívünkön viseljük ellenfeleink testápolási szokásait. Aztán jönnek a nagyfiúk, a komolyabb opponensek, akiknek leverésére egy ebédidő szükséges, továbbá érkeznek a csapdák, és a nehezítésért felelős szektaméretű tömegek, akik ellen nem sok esélye van az egyszeri halandónak.

Halandóknak, mert a negyedik epizódból mondhatni, teljesen kiveszett a misztikum, pedig jó poén volt a The Rosetta Stone kampánya során múmiákat szénné gyepálni, de hát ilyen ez a popszakma. Kellett a pénz, és azt tudod te is, hogy folytatódik a történet: a fejlesztők bizony kiárulták szegény tesók testét. Persze ők még nem jártak olyan csúnyán, mint szerencsétlen Indy a South Parkban, mindösszesen csak eljárt felettük az idő. Mégis, színpadra kellett lépniük, és közben sok újdonságot nem tudtak nyújtani.

Nincs semmi látnivaló

No, azért nagy gondok nincsenek a Double Dragon negyedik részével, a bunyó élvezetes, egy órán át kitart a sztori (az eredeti epizódok 30 percesek), offline ketten is játszhatunk, új karaktereket nyithatunk meg, sőt Duel módban egymást is püfölhetjük. A pixeles külső pedig még mindig jól áll a tesóknak, mialatt keresztülverekszik magukat a sok meglepetést nem tartogató 12 darab fejezeten. Más kérdés, hogy 2017-ben legalább egy online co-op kellene a jobb szavatosság kedvéért, és még ha van is pár új ellenfél, az azért kevés a beteljesüléshez, tehát a sztori, a lore terén igazán megemberelhették volna magukat az alkotók. Természetesen az tiszta, hogy ez csak egy szimpla, oldalnézetes verekedős program, ami régen volt nagy szám az olyan címek mellett, mint a Final Fight vagy a Gang Wars, de nem ártana megfogni valamivel a mai játékosokat is. Mert bizony hiába a nosztalgia, meg a cuki külső, ha minden a régi, még az ötletek nagyobb része is. Akik régen sok pénzt elszórtak a játéktermekben, illetve ismerik a sorozatot, ennyi pénzért ezúttal is jól szórakozhatnak, de másnak nagyjából felesleges próbálkoznia.