Szinte hihetetlen, hogy egy játék Nintendo portja ekkora port kavarjon (pun intended!), mint amit a Square művelt a Dragon Quest XI: Echoes of an Elusive Age Switch-kiadásával. A játék átirata nemcsak azért izgalmas, mert egy alapvetően magas színvonalú prezentációval kiadott PS4-kód hordozható formába álmodott verziója, hanem azért is, mert a Dragon Quest XI egy bődületesen tartalmas, hihetetlenül minőségi játék volt, a készítők pedig eleve azt ígérték, hogy ez a kiadás lesz a program végső, meghatározó manifesztációja. Nos, nem csak a nagyotmondó marketinges beszélt belőlük, ugyanis a DQXI Switch-kiadása tényleg a műfaj tetejére mászik fel.

Átirat, ahogy mi szeretjük

Kezdjük talán a legegyértelműbb kérdéssel: miként változott a nagygépről átállás során a játék technikai kivitelezése? Röviden: alig. A Dragon Quest XI a kezedbe teszi azt a JRPG látványt, amit az alapjátéktól is elvártál, nyilván a Switch általánosan ismert és elismert hiányosságaival. A textúrák, a látótávolság és a tereptárgy-popup kicsit megsínylette a hordozható Tegra chipre való méretezést, de ez csak a száraz tényhalom. A program olyan tisztán és érthetően kommunikálja eredeti vizuális elképzeléseit, művészeti vízióit, hogy kétség sem férhet hozzá: az Echoes Switch-kiadása gyönyörűnek hat Nintendón is, pláne ha a kezünkbe fogjuk a masinát. (Dokkolóval már nem annyira…) Ehhez társul a frenetikus zene, ami végre szakít a MIDI-s hagyományokkal, és nagyzenekarra húzza a fülbevalót. Kapunk japán szinkront is, de megmondom őszintén, itt a drámai pillanatok miatt nekem hatásosabb az angol nyelv beállítása. Az érzékeinket tehát megfelelően kényezteti a port, de vajon mi a helyzet a tartalmi vonatkozásokkal?

Természetesen megkapjuk a DQXI teljes történetét, mi több, olyan dolgokat is, amikre általában csak évtizedes újrakiadások esetében kerül sor. Kezdjük mindjárt a szakaszosan elérhető 2D-3D váltogatással, ami óriási ötlet. A játék ilyenkor kvázi a 3DS verziót mossa össze a nagygépes kiadással, egyben okosan fűzi össze az eredeti DQ-trilógia sztoriját a mostani elő-előzmény történettel. Nem véletlen amúgy a 2D-s megjelenítés forszírozása, a Square ugyanis a közeljövőben fogja kiadni az első három Dragon Quest-játék felhúzott verzióit, így tényleg teljes lehet az egyenlet a DQXI nézetváltó lehetőségét is képletbe helyezve. A nagy igényességgel összeállított 16-bites formátum mellet amúgy a korábbi epizódokból is találhatunk bejárható 2D szeletkéket. A főjátékban komplett jelenetek lettek kicsit újrakeverve, a cuccfetisisztáknak kitalált Kohó bármikor előhívható (végre), és olyan finomságokra is gondoltak a készítők, mint a Fekete Sárkány legyőzhetősége a sztori egy lehetetlen pontjában. A mazochistáknak jut egy új nehezítő opciókkal kecsegtető, drákói szigorral bíró nehézségi módosító (VM cimborám megfogadta, hogy így is lenyomja majd a programot, én kösz, de nem, megmaradok az alap lehetőségnél); ha pedig valaki csak pusztán nézelődni szeret, akkor annak ott a fotó-mód is. Ha ez sem lenne elég, új hátasokkal is szelhetjük a vadvirágos mezőket, a harcok tempója miatt ódzkodók pedig felgyorsíthatják az eseményeket, míg mások az átvezetők átugrási lehetőségének fognak örülni.

Szerencsés Switch-tulajok vagytok mind!

Zelda, Xenoblade Chronicles 2 és most a Dragon Quest XI… A Switch játékkínálatára eddig sem lehetett panasz, de a Dragon Quest XI után tényleg mennyiségre és minőségre is történelmi színvonalú ellátottságról regélhetnek a Switch-tulajdonosok. Ha imádod ezeket a hosszú, zsigeri jóérzést kiváltó nagy meséket; ha nincs még Switched, de szeretnél egyet; ha végigjátszottad a PS4-es kiadást vagy nem – a Dragon Quest XI definitív kiadása mellett nem mehetsz el szó nélkül!