Szögezzük le, hogy a Left 4 Dead minden hibája ellenére egy rendkívül jópofa, szórakoztató játék volt. Hogy tessék? Unalmaaaas? Ezt legyél szíves, mondd el azoknak, akik a mai napig nyomják, több száz órájuk van benne, majd szégyelld el magad a sarokban. Értem én, hogy megvan a véleményed, de na. Szóval ott tartottunk, hogy évek ide és oda, a L4D tök jó, sőt annyira az, hogy a mai napig jönnek a többé-kevésbé egyértelmű szolgai másolatok. Nem, a Call of Duty zombijait ne vegyük ide a hullámok és az asztalosmunkák miatt, a Killing Floor pedig még kötöttebb, és csak a hordára épít – persze ettől még mindkettő remek. Sokkal inkább másolat a Vermintide, aminek a központi szerepet betöltő közelharc és a Warhammer sajátos univerzuma ad eltérő egyéniséget, de ide sorolható a Sniper Elite-ből kifejlődött Nazi Zombie Army, a Contagion és a Payday is, sőt távoli rokonként a Dead Island és a Dying Light is megemlíthető. Meg ugye ott vannak a nagyon pofátlan, nagyon hasonló klónok is, mint mondjuk a készülő Overkill’s The Walking Dead (tessék a 28. oldalra lapozni, ha már dolgoztam vele), netán az aktuális teszt tárgya. Igen, az Earthfall le sem tagadhatná, hogy honnan az elképzelés, miből jött a koncepció, bár tartalmaz éppen annyi újdonságot – és minőségi összetevőt –, hogy ne hajtsuk el a fejlesztőket első ránézésre a fenébe. Plusz azt sem szabad elfelejteni, hogy Left 4 Dead utoljára 2009-ben volt, ami majdnem 10 éve történt, ezen időszak alatt meg fejlődött ám a technika, méghozzá megállíthatatlanul. Assassin’s Creed 2, Prototype, Borderlands, James Cameron’s Avatar: The Game („de miiiiéééért??!!”) – igen, hogy véletlenül se felejtsd el, mik voltak akkoriban, ezzel együtt pedig realizáld, miért van szükség a vérfrissítésre, másolat ide vagy oda. Pláne, hogy a 2015-ben alakult amerikai indie stúdió mindent megtett azért, hogy jófajta kooperatív lövöldével bővüljön a kínálat.

Hull-a-hegyek

Az eredetileg az Activision, a Bungie, a Monolith műhelyeiből szabadult alkotók láthatóan nem a sztorira koncentráltak, ezt már amúgy mcmacko kolléga is jelezte a 2017/06-os Guruban leközölt Early Access előzetesnél. Égből hullt, hegynagyságú meteor, bogaras invázió, még bogarasabb túlélők egy olyan világban, ahol az emberiség meg lett tizedelve, az ellenállás pedig az utolsókat rúgja, így általában védekezésre kényszerül, ritkán van esélye támadni. A játékosok természetesen négy ilyen ellenálló szerepébe kerülnek a program indításakor, esetleg bot társakkal is nekiindulhatnak, hogy utána két nagy fejezet összesen tíz küldetésén jussanak keresztül olyan 4-6 óra alatt. A játékidő persze függ a nehézségtől, valamint attól is, mennyire vagyunk önmagunk ellenségei (lehetőleg ne legyünk, tessék elolvasni a tippeket és trükköket), mennyire nehezítjük a saját dolgunkat. Mert bizony lehetnek rossz döntések, a pakliban mindig ott a lehetőség a hibára, akár még az utolsó másodpercekben is, mikor a behívott helikopter ott áll az éppen zajló csatától három-öt méterre, a kedves kis csapat tagjai pont elhaláloznak, így senki nem képes felkapaszkodni, pedig egy személy kimenekülésével mindenki nyugtával zárhatná a napot. Ilyen az élet. Kegyetlen.

Főleg, hogy jó másolatként az Eartfallnak sem kell kihívásért a szomszédba mennie. Olyan az egész rendszer, olyan a játékmenet, hogy ha van gyenge láncszem a bandában, az hamar kiderül, és bizony nem mindig van idő és lehetőség noszogatni, keltegetni a folyton elbukdácsoló alakokat. Ezúttal ugyan nem zombik az ellenfelek, hanem űrlények, de a belső nézetből látott csúfságok eléggé a L4D nyomait viselik magukon, így vannak szimpla, erősebb és savat köpködő lények, valamint kiemelt ellenfelek, mint a robbanó Sapper, az áldozatát elráncigáló Whiplash, a földre került szerencsétleneket gyepáló Thresher, a berzerker Beast. Igen, ezek mind emlékeztetnek másokra, de hogy ne aggódj, kapsz újdonságot is a boostoló hatású Enrager és a teleportáló és páncéllal is rendelkező Blackout képében. A szörnyek mindenhonnan özönlenek, ha olyan sztoriponthoz érsz, netán beindítasz egy gépezetet, és a sima opponensek között egyre több lesz a brutálisabb dög, szóval ezzel együtt egyre több az esély a halálra is.

Missziók szempontjából egyébként szintén nem kell nagy csodákat várni, elvégre mit gondoltál: ha már kasztok nincsenek, majd pont a lélegzetelállító kalandra gyúrnak rá a fejlesztők? Hát nem. Ettől függetlenül viszont vannak végrehajtandó feladatok, amik néha egészen jópofák. Mert egy generátor beindítása nem annyira meglepő vagy ötletes, ahogy a fontos kellékek megszerzése, egy-egy épület megnyitása vagy lezárása sem, azért a keltetők árammal elpusztítása vagy a vasúti járgány beindítása és kezelése egészen jó pillanatokat szül. Sőt van más is. Mert ha már kasztokra nem jutott idő és energia, van helyette kiemelt védekezés, amit hordozható gépágyúállásokkal, automatizált lövegekkel, illetve szintén hordozható és telepíthető önműködő ajtókkal jár. Utóbbiakat minden használható helyre leteheted, aztán az idegeneket a túloldalon tartja, míg le nem amortizálják, neked viszont megnyílnak, ha a közelükbe érsz. Van még amúgy pár érdekesség, mint a teljesen szimpla, mindenhol látott fegyverek mellett néha fellelhető földönkívüli ágyú, a lángszóró vagy a gatling gun – nem újdonság ez sem, viszont baromira lelkesítő, amikor egy durva roham kellős közepén megemeled a nagypapit, aztán jól megsorozod az özönlő és darabokra szakadó szörnyetegeket.

Kétszer sült

Szóval van két fejezet, tíz misszió, egyedüli és társas játék, többféle nehézség, négy átlagos karakter saját beszólásokkal, de megegyező felszereléssel, plusz egy csomó újrahasznosított ötlet. Mit hagytam ki? Például a 3D printereket, amikkel fegyvereket lehet kreálni, a botok például rendszeresen kinyomnak kettő-három mordályt, amit aztán otthagynak heverni a placcon, hátha valakinek szüksége lesz rájuk – mert lőszerutánpótlás és új fegyver ritkán van, szóval simán előfordulhat, hogy bármi megtenné, csak kerüljön valami a kezeid közé. Fejlődés nincs, skill nincs, igazából az egész egy nem teljesen csupasz, de azért hiányos váz, amire még egyébként simán lehetne építkezni.

Mint ugye a cikk elején is kiderült, az Earthfall korai hozzáférésből szökött, több mint egy év után, de lényegében sajnos nem fejlődött annyit, amennyit a steames ár sejtet. PC-re ugyanis kifejezetten drága a játék, miközben konzolon nagyjából ideális az érte kért összeg. Kellenének még pályák, ellenfelek, kasztok, fejlesztések, játékmódok. Ami van, az egy iszonyatosan hangulatos alap az amerikai hegyvidékkel, erdővel, esőben és hóban, ragyogó napsütésben, zseniális gunplayjel (olyan feedbackkel, hogy mind a tíz ujjad megnyalod), kellemes zenékkel, néha nyomasztó hangulattal, a rohamok okozta parával, jó csapatmunkával, mindezt pedig az Unreal engine foglalja minőségi keretbe. De bugok azért még vannak, a mesterséges intelligencia sem mindig remekel, a játékidő és a változatosság véges az elődökhöz képest, avagy lehetne ez sokkal-sokkal jobb, de a váz szerencsére minőségi, a fejlesztők pedig nem zárkóztak el a bővítgetés lehetőségétől. Hála az égnek, mert kár lenne veszni hagyni mindazt, amit az elmúlt egy évben felépítettek.