Heryon darabokban heverő világa végre összeállt, 6 évnyi fejlesztés és ebből 2 év korai hozzáférés után ugyanis megérkezett az Edge of Eternity teljes verziója. A Midgar Studio kis csapatának, 2015-ben, 160 000 dollárt is meghaladó összeget sikerült összekalapolnia Kickstarteren ambiciózus projektjükre, aminek mai változatát első kedvcsinálójával összevetve olyan, mintha két teljesen külön játékot látnánk. A kezdeti négy fejlesztős csapat időközben tizennégyre nőtt, és ugyan a teljes verzió hatalmas mérföldkő, még közel sem jelenti az út végét.

Egy megvalósult álom

Ahogy azt a korai hozzáférésű változat kapcsán is említettük, az Edge of Eternity a műfaj legjobbjaiból igyekszik meríteni, gyakran erős Final Fantasy- és Kingdom Hearts-hatást keltve, ami továbbra is megmaradt, de szerencsére nem olyan mértékben, hogy saját személyisége rovására menne. Az eredeti Kickstarter-koncepciókkal ellentétben ezúttal már nem annyira ég és föld a különbség a játék korai hozzáférésű és teljes változata között, de így is rengeteg apróság változott, melyek közül a tartalom bővülése a legjelentősebb.

Történetünk szerint Heryon világában egy nap idegenek jelennek meg hatalmas űrhajókon, akik eleinte barátságosan közelednek, azonban nem sokra rá kimutatják foguk fehérjét, és megkezdődik a totális háború. Mikor már úgy tűnik, hogy ellenfele technikai előnye ellenére Heryon népe akár győzedelmeskedhet is, az idegen faj szabadjára engedi legpusztítóbb fegyverét, a Korróziót. Ez a halálos betegség szép lassan minden élőlényt felemészt, ami alól hősünk anyja sem kivétel. Mikor Daryon meghallja, hogy anyja is elkapta a kórt, a súlyos következmények ellenére elhagyja a sereget és hazasiet, majd egy lehetséges gyógyír reményében útnak indul testvére, Selene oldalán.

Heryon még mindig a régi

A játék látványa inkább apróságokban változott, köztük kisebb csiszolgatásokkal, több művészeti rajzzal és UI frissítésekkel. Mindezek ellenére az összkép igazából többnyire vegyes, mert egyes pontokon ugyan egész korrektül fest a játék – a rajzolt részek például gyönyörűek –, viszont sok helyen kifejezetten csúnyácska, és sok eleme kicsit fantáziátlan, olyan általános fantasy-asset hatását keltve. A zenék azért kárpótolnak, amiket nem más szerzett, mint Micuda Jaszunori (Chrono Trigger, Xenoblade Chronicles).

A mezőkre osztott, különböző interaktív tereptárgyakkal fűszerezett harcok az ATB-rendszerrel (Active Time Battle) továbbra is félig körökre osztott, félig valós idejű élményt nyújtanak, és bár eleinte szórakoztatóak, idővel azért még a plusz jutalmakkal kecsegtető kihívásokkal együtt is fárasztóvá válhatnak, ha nem kap rájuk az ember. Az összecsapások mellett a felfedezést elvétve jópofa, bár nem túl megerőltető fejtörők is színesítik, amiket érdekes módon szintén kvázi „harc módban”, a sorunkra várva, mezőkön lépkedve kell megoldanunk. Az elmaradhatatlan szerepjátékos elemek részeként a szintlépés mellett új felszerelésekkel és kristályokkal fokozhatjuk harcosaink tűzerejét, valamint receptekből kedvünkre készíthetünk bármilyen tárgyat. Ó, és hatalmas cicusok hátán is lovagolhatunk, ami a játék egyik fénypontja.

A karakterek között van pár érdekes arc, azonban igazán felejthetetlen szereplőt a játék nem igazán vonultat fel, ahogy a párbeszédek is olykor mókásak, sokszor viszont inkább erőltetettek és unalmasak, az arcmimikák pedig leginkább szörnyűek. Tartalom tekintetében igazán nem lehet panaszunk, hiszen nemcsak a történet végét ismerhetjük meg végre a fő kampány utolsó fejezeteivel, de az Edge of Eternity világa emellett tele van opcionális mellékküldetésekkel és levadászható szörnyekkel is, tehát ha valakit magába szippant a játék hangulata, az egy darabig biztosan nem fog unatkozni. No, persze azért jobb, ha a küldetések terén nem számít őrületes változatosságra.

Nagy fába vágni a kenőkéssel

Az Edge of Eternity egy keserédes koktél, mert tényleg érződik minden porcikáján a fejlesztők szeretete és lelkesedése, egyben viszont az is, hogy nem igazán voltak felkészülve egy ekkora projektre. Félreértés ne essék, a játék összességében egyáltalán nem rossz, egyszerűen csak egy általános RPG hatását kelti, és még abban sem a legjobbat, ráadásul nem tud semmi újat felmutatni. A műfaj kedvelőinek megérhet egy próbát, mert ha nem hatalmas elvárásokkal, csak egy átlagos szerepjátékként ülnek elé, akkor lehet jól el fognak vele szórakozni. Mindenesetre ez még tényleg csak a kezdet, a Midgar Studio ugyanis a javítások és a konzolos verziók mellett 2022-re rengeteg új tartalmat tervez, köztük New Game+ módot, új felszereléseket és kosztümöket, plusz endgame tartalmakat és sok mást.