A Codemasters láthatóan egy alapos szemléletváltás és egy teljes átalakulás kellős közepén van, ez egyértelműen kivehető abból, ahogy megmaradt és rendkívül értékes sorozataikat kezelik mostanában. Miközben a DiRT Rally még mindig az Early Access állapotában szerez magának egyre több pozitív visszajelzést, a F1 2015 sokak szerint visszalépés lett, ami részben mindenképpen igaz, elvégre az aktuális szezon feldolgozása egy rakás olyan opciót mellőz, ami nem is olyan régen még része volt a sorozatnak egy-egy újonnan bevezetett mód vagy éppen egy már jól bevált alapfunkció képében. Más kérdés, hogy ennyire jól talán még soha nem adta vissza játék a sportág jellemzőit, mint a legújabb felvonás, ennek köszönhetően pedig az idei program a kettősségek játéka, amely vagy a tévéképernyő elé szegez egy-egy precíz megoldásával, valósághű mechanizmusával, vagy pedig pár kör után elátkozod a készítők nagy részét egy „Hogy a fenébe képzelték ezt, hát madárnak néznek?” felkiáltás társaságában.
Időmérő, felkészülés, rajt!
Nem meglepő módon nemcsak a motor lett lecserélve a tavalyi epizód után (ami a kurrens generációs konzolokra nem jelent meg), hanem szinte a teljes tartalom is. Ha olyasmiket keresnél a menüben vagy éppen a játékban, mint a karrier, a safety car, vagy éppen a kihívások sora, akkor nagyot fogsz csalódni, mert ezek úgy eltűntek, mint szürke szamár a ködben – helyüket a szezon, a pro-szezon, az idő elleni verseny, a Quick Race és a multi vette át. Az első kettő ráadásul szinte teljesen ugyanaz, hiszen a Pro-verzió annyiról szól, hogy realisztikus beállításokkal, segítségek nélkül, teljes versenytávokkal kell abszolválnunk az évadot, ami azért nem kevés kihívást rejt magában, hiszen a beállításokba semmilyen módon nem szólhatunk bele, így maximális nyomás kerül ránk a körözések alatt. Persze a normál szezonnál esélyünk van alaposan megkavarni a lehetőségeket, míg a Quick Race során bármibe belenyúlhatunk, hogy rövidebb és egyszerűbb versenyeket fussunk a kezdeti betanulás alatt – más kérdés, hogy a hagyományos „kampány” szigorúan, de mégis barátságos formában hajít a mélyvízbe, így jobban elsajátíthatjuk a speciális járgányok irányításának csínját-bínját, mialatt kicsit jobban átérezzük, hogyan is zajlik ez az egész a valóságban.
Mindenben a realizmust
Természetesen a valós kupa követése nemcsak az istállók és pilóták, valamint a helyszínek lemásolásával került a programba, hanem a rendelkezésre álló esztendő minden változásának integrálásával is. A turbómotorok és az új fékrendszerek éppen úgy visszaköszönnek, ahogy a lágyabb, nagyobb teljesítményű gumik, vagy éppen az üzemanyag szabályszerűen meghatározott limitje is; ezekkel tehát számolni kell, ha versenyzésre adjuk a fejünket, és a dobogón szeretnénk végezni. Persze az átlagjátékos a legtöbb információval nem sokat fog foglalkozni, neki a gyorsaság és a vezetési élmény számít majd (ezekkel pedig semmi probléma nincs), de érdemes figyelni a versenymérnök rádiózásait, mert ha nem is minden esetben létfontosságú információt oszt meg velünk, azért a „Box! Box! Box!” felkiáltása egyértelművé teszi helyzetünket. Jópofa amúgy, hogy mikrofonnal kommunikálhatunk is vele, de előfordulhat az is, hogy jelzi, rossz a vétel. Egyébiránt a legnagyobb és legfontosabb változások közé sorolható még a 360 fokos támogatás is, amivel a kormányunkat rögzítve ténylegesen az eddigi legpontosabb élményben lehet részünk – természetesen kontrolleres irányításnál ennek a közelébe sem jutunk, de néhány, ezen a téren eszközölt effektnek/csalásnak köszönhetően nem veszítünk annyira sokat, mint azt elsőre gondolnánk. Ami pedig a legjobb az egészben, az a framerate.
PlayStation 4-en átlagban 55 környékén mozog az eredmény, míg Xbox One-on ez némileg kevesebb: összességében nézve leginkább 45-50 között ugrál. Noha mi a PS4 verziót teszteltük, némi drop a PC-s változatnál is észlelhető a visszajelzések alapján, sőt számítógépen glitchek is tetten érhetők, még ha nem is igazán zavaró mértékben. A lényeg azonban, hogy a mágikus hatvanas számot a legtöbb esetben majdnem sikerült elérni, a némi ingadozás pedig szabad szemmel már ritkán érzékelhető (leginkább csak a pályáról lehajtva fedeztem fel könnyen kiszúrható eséseket), ezzel folyamatossá és egészen realisztikussá téve a külsőt, ami ráadásul kellőképpen impresszív is. A járgányok jól néznek ki, a pályák ugyan nem lézerszkenneltek, de láthatóan törekedtek a fejlesztők az életszerű környezetre és felépítésre, továbbá a fizika is átlagban tökéletes közeli, ahogy egy-egy fura helyzettől eltekintve az MI is remekül teljesít.
Ki a pályára
Hogy mennyire elméleti minden, így a felkészülés is, az leginkább a pályára hajtva derül ki. Az újításoknak, így például az 1,6 literes V6 egységeknek, vagy éppen a lágyabb gumiknak köszönhetően a megszokott beidegződések nem minden esetben működnek, továbbá az sem mindegy, hogy az üzemanyag és levegő keveréke szempontjából a három fokozat közül melyiket használjuk, elvégre mindez komoly hatással van a féktávolság mellett arra, hogyan viselkedik a kasztni a gyorsítások alatt. De rengeteg apróságnak tűnő összetevő követeli meg a figyelmünket, kezdve attól, hogy a hideg fékkel és gumikkal nagyon finoman kell bánni, éppen úgy, ahogy a kanyarkijáratnak is rendkívül óvatosan szabad csak nekiesni a csúszásveszély miatt. A gumik fizikája is jól érezhető, ahogy minőségbeli romlásnak indulnak, ezt követően esedékes a csere is, mielőtt teljesen elkopnának; persze a keverékektől sok minden függ, ezek alkalmazása is visz némi stratégiát a látszólag monoton körözésbe (aha, tessék kipróbálni teljes távon a versenyt, ami minden, csak nem unalmas onnantól, ráadásul ennyi ideig összpontosítani sem a legkönnyebb feladat!). Nem utolsósorban a változatos időjárás is rányomja bélyegét a játékmenetre és a vezetési stílusra, a főbb technikákra, elvégre, ahogyan az illik, az esős, viharos pillanatok teljesen más hozzáállást követelnek meg, mint mikor napos, száraz időben állunk neki a kergetőzésnek.
Hova tűnt Damon Hill?
Összességében talán kivehető a leírtakból, hogy alapvetően profi munkát végeztek a kódmesterek, amennyiben a szimulációt, a vezetés során tapasztalt reakciókat és magát az élményt nézzük. Ráadásul a Formula 1 az a sportág, ahol ténylegesen van dolga annak, aki minden évben megjátékosítja azt, a változtatások önmagukért beszélnek (nem, itt nem arról van szó, hogy mostantól női játékosok is lesznek, hipp-hipp-hurrá…). Más kérdés, hogy miközben a legtöbb stúdió bővít a saját műfaján belül, ennek a Codemasters egy huszáros vágással véget vetett, majd mintha mindent elölről kezdett volna. Ez a minőség tekintetében egyáltalán nem probléma – ráadásul, ha a licenc lényegét nézzük, a legtöbb hiányolt opció nem is igazán szükséges –, azért meg lehet érteni mindazokat, akik elégedetlenek az elhagyások kapcsán. A jó hír mindemellett az, hogy a F1 2015 a külcsín, az összkép, a vezetés szempontjából remekül sikerült, ha nem is mindenre kitérően, de egészen testre is szabható, pluszban pedig a 2014-es szezont is tartalmazza, hála annak, hogy tavaly PS4-en és Xbox One-on kimaradtunk az élményből. Izgalmas pillanatokkal egyértelműen rendelkezik, ahogy kihívással is – más kérdés, hogy a hiányosságok és változtatások miatt leginkább a rajongókhoz és a profikhoz szól, miközben a szimplán szórakozni vágyóknak csak a Quick Race opció maradt. Jövőre remélhetőleg sikerül kicsit tartalmasabb végeredményt letenni az asztalra, mert ez a hiba nagyjából egyszer követhető el, ha komolyabb eladásokat szeretne a kiadó.
