Ha az F1 2016-ot egy olyan játéknak állítottam be annak idején, amely az elvégzendő munka mennyiségével tudja nagyon jól érzékeltetni, hogy milyen lehet a Formula 1-ben pilótáskodni, akkor a tesztünk tárgyát képező F1 2017 egyenesen szibériai munkatábor. Az eddig kialakult napi rutinunkat, amiben persze szerepel a virtuális körözgetés is, most meg kell toldanunk legalább egy félórával, hogy egy újabb évig hasonló ütemben tudjunk haladni, mint korábban. Azért persze megijedni nem kell, mindent meg fogok magyarázni nektek, csak a játékkal kapcsolatos első mini sokkomat kizárólag tervezgetéssel, hatékonyabb beosztással tudtam feloldani. Huzamosabb időt eltöltve az F1 2017-tel azért minden szépen a helyére került, mind az autón, mind a fejemben. Az biztos, hogy ha a karrier módban való gürcölés helyett éppen pár nagyon drága versenyautóval van kedvünk autókázni, akkor arra is lesz számtalan lehetőség. Minden 2013-ban kezdődött...

GOODWOOD FESZTIVÁL

A Codemasters ugyanis akkor dobta be először és utoljára a klasszikus versenyautókat a játékba. A rajongók hatalmas lelkesedéssel fogadták az újítást, de az öröm sajnos felemás lett. Az autókínálat szegényes volt, viszont kaptunk melléjük 4 klasszikus pályát is. Legendás versenyzőket ültethettünk a volán mögé, de semmi tétje nem volt az eleve értelmetlen küzdelemnek, hiszen az autók eltérései túl nagyok voltak. Nos, ha már így belementem ennek a közepébe, akkor nyilván kitaláltátok, hogy négy év elteltével ismét kapunk egy töményebb retroadagot. A koncepció azonban más, lehetőségekben jóval bővelkedőbb, de azért most is van ok a kesergésre és az elégedetlenkedésre. A teljes klasszikus felhozatal 12 autót kínál (ezek közül egy darab DLC-s tartalom, az 1988-as McLaren MP 4/4), melyek gyakorlatilag világbajnok gépek voltak a maguk idejében. A teljesség igénye nélkül megemlítek néhányat: Nigel Mansell 1992-es Williams FW14B-je, a Mika Hakkinen által sikerre vitt 1998-as McLaren MP4-13, de Schumacher több Ferrarija mellett helyet kapott még Lewis Hamilton 2008-as világbajnoki McLaren-Mercedese is. Ez így mind szépen hangzik, de a feketeleves sajnos akkor ömlik a nyakunkba, amikor azt kell látnunk, hogy a legendás vasakat névtelen kutyaütők vezetik olyan sebességgel, hogy azt az akkori tulajdonosaik is megirigyelték volna, és még csak egy olyan pályát sem kapunk hozzájuk, amely ma már nem színesíti a Száguldó Cirkusz versenynaptárát. Ennek oka a karrierben keresendő, amely komplexitását nézve ismét előrelépett kicsit.

IDŐ MINT A TENGER

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de az F1-játékoknál nekem mindig a karriermód az első, amibe komolyabban belevetem magam, miután mentem 3-4 próbakört egy autóval. Kötelező adataink megadása után máris a dekoratív Emma Jenkins fogad minket irodájában, aki a menedzserünk szerepét látja el. Elénk tol egy papírlapot, amelyből az derül ki, hogy bármelyik F1-csapat szívesen adna a fenekünk alá egy ülést. Nem mindig volt ez így, de pár éve már nem kell a szamárlétra aljáról elindulnunk, hogy egy éllovas istálló berkein belül csillogtathassuk meg kimagasló vezetési tudásunkat. Miután egy laza mozdulattal kitúrtam Sergio Perezt a Force India üléséből, már jött is az első versenyhétvége, és kiderült, hogy a legnagyobb riválisom a csapattársam, Esteban Ocon lesz.

Ez nem újdonság, évek óta a karriermód megszokott eleme. Az ördög a részletekben rejlik, avagy az igazi újdonságokkal akkor szembesülünk, amikor megkezdjük a munkát a szabadedzéseken, majd az elért eredményeket a mérnökökkel együtt értékeljük ki, amihez már saját asztalt is kapunk az otthonunkat jelentő, számítógépekkel teli kamion pótkocsijában. Az F1 2016 edzésfeladataihoz idén hozzájött még két nagyon fontos, ezzel együtt időigényes diszciplína. A fejlesztési pontok megszerzéséhez nem elég számot adnunk az adott pálya beható ismeretéről, hanem az időmérő edzésre való gyakorlás és az abroncstakarékossági gyakorlatok mellett konstans köröket kell produkálnunk egy versenyzési szimulációban, de az üzemanyaggal való sáfárkodásunk is értékes adatokat szolgáltat. Ha mindez nem lenne elég, akkor lehetőleg ezeket a gyakorlatokat többféle setup (beállítás) próbálgatásával is kössük egybe. Ha ilyesmivel nem akartok időt tölteni, akkor javaslom a sima bajnokság lejátszását, mert ott tényleg csak a versenyzésre kell koncentrálni.

AZ F1 BOHÓCA

Adódik a kérdés, hogy a rengeteg fejlesztési pont mire fog elmenni. Természetesen a többi csapattal folytatott verseny kiélezésére, de ezúttal merőben új megközelítésben. Egy nagyon sok elemből álló fejlesztési fán indulhatunk el négy irányba, ezek mindegyike nélkülözhetetlen a versenyképesség növeléséhez. Azonban a valódi mélyvízbe a motor elemeit érintő szabályrendszer hozadékaival merülünk csak igazán bele. Figyelnünk kell az energia-visszanyerő rendszerek elhasználtságára, a turbó állapotára és az akkumulátorokra is. Ha olyan elemeket cserélünk, amelyek a parc fermé szabályok megsértésével járnak, akkor készülnünk kell egy pár helyes rajtbüntetésre, de akkor is bajba kerülünk, ha egy adott alkatrészből többet használtunk, mint amennyi egy szezonban megengedett. Mindezek mellett maga a verseny csak egy kis szelete a munkánknak, de annál nagyobb élvezet jól teljesíteni rajta! Ha úgy éreznétek, hogy valami hiányzik, akkor az egyik legfurcsább dolog már rögtön az első hétvégén megtörténik veletek. Elétek fog állni egy öltönyös, egyértelműen gazdag piperkőc, akit a drága jó Emmánk szervezett valahonnan. Vezetnünk kell a már említett régi versenyautókat olyan eseményeken, amelyeken más gazdag úrvezetők tapossák a pedált. Ki ne ismerné a Marie Laursent, Wilhelm Kaufmannt vagy akár Alain Forestet? Melyik csapatfőnök ne örülne annak, ha tehetséges pilótája show jellegű, de igen gyors autóversenyeken viszi vásárra a bőrét? Jelzem, a mezőny többi tagja ettől távol fog maradni, de nekik ezek a minifeladatok nem is fognak kioldódni a főmenüben!

NEM TEREMSPORT

Az időjárás szimulációja is sokat fejlődött, leginkább esős időben vehető ez észre, amikor alábbhagy a csapadék intenzitása. Nem kezd el olyan drasztikusan száradni az ideális ív, de az autók által még érintetlen vizes útfelület tökéletesen elkülöníthető lesz szabad szemmel is. Ennek fontossága akkor értékelődik föl, amikor a mérnökünk figyelmeztet a túl meleg abroncsokra, és keresnünk kell a pocsolyákat. Ez persze nem jelent nagy fellendülést, az átvezető animációk is nagyrészt teljesen megegyeznek az F1 2016-ban látottak minőségével. Nagyon jó szórakozást nyújtanak a bajnokságok is, egyaránt rengeteg érdekes variációt vonultatnak fel modern és klasszikus autókra. Fontos hozzátenni, hogy régi autók esetén a bajnoki pontozás is a régi szabály szerint alakul, magyarul az első helyezett csak 10 ponttal fog gazdagodni. Az AI agresszivitásáról azonban igen sokat tudnék mesélni, mert a robotpilóták sajnos nem csillapodtak annyira, mint ahogyan azt sokan szerették volna. Egy apró hiba után ellenfeleink képesek belemenni a lehetetlen előzési kísérletekbe is, majd ennek sikertelensége következtében hosszú métereken át tolni minket, hogy aztán mi is kapjunk érte időbüntetést.

HALÓ! JÖVŐRE HALO.

Ha kicsit az érzelgősség irányába akarnám vinni a dolgot, akkor most mindenkit arra bíztatnék, hogy tegye el a steames könyvtárába az F1 2017-et, mert valószínűleg ez lesz az utolsó játék, ahol még a biztonsági előírásoknak nem része az ún. glória, és ki is fogunk látni az autónkból. Hogy mi lesz azután a fő irányvonal? Ezt sajnos nem tudom megjósolni, de mivel a Codemasters most épp az esportok felé kacsintgat, talán az online rész ráncba szedése lesz a 2018-as etap jussa…