Még csak negyed éve, hogy megjelent az egyébként kimondottan jól, vagyis leginkább szórakoztatóra sikeredett Far Cry 5 (teszt a 2018/04-es PC Guruban), de a játékosok máris két elég erős extra tartalomnak örülhettek. Jó, az egyik igazából csak egy kis jutalomfalat a széria talán legjobb epizódjával, az eredetileg 2012-es Far Cry 3-mal, ami kizárólag a konzolos vásárlóknak új a keretes részben bemutatott Classic Edition képében, ellenben a Hours of Darkness ténylegesen egy nagyobb letölthető csomag. Új térkép, új helyszín, új időszak és új szereplők, bár a lehetőségek a régiek – a vietnámi etap könnyed és nem túl hosszú kalandot ígér abban a háborúban, amibe még Samu bácsi bicskája is beletört.

Foglyul ejtett szakasz

Hajlamosak vagyunk amúgy azt gondolni, hogy Vietnám az egyik legelfuseráltabb hadművelet az amerikai hadtörténelem során, ami szimpla erőfitogtatásként csak annyit hozott, amennyit megérdemelt, de ennél azért összetettebb a helyzet. Maga a konfliktus ’65-ben már egy évtizede zajlott, tétje pedig az ’54-es francia vereség után Vietnám egyesítése lett, amibe északi oldalon az egymással is versengő Kína és Szovjetunió akart beleszólni, az Egyesült Államok pedig érthető módon szerette volna megakadályozni a már egyébként is egyre erősödő kommunista blokk terjedését. Tévedés tehát azt gondolni, hogy csak szimpla agresszió és gőg hajtotta volna az amerikai vezetést, mikor a haderőt irányítva az ’55-ben indult konfliktusba tíz esztendő után maga is beszállt, bár az tény, hogy az eredmények, avagy a vesztes háború, a közel 60 000 amerikai, valamint a 800 ezer és 3 millió (!) közé tehető vietnámi áldozat tükrében nem érte meg az egész hajcihő. Nem egy vidám történet ez, a jenkik nem is szeretik annyira, hazánktól pedig teljesen idegennek hat (személy szerint kimondottan irritálni szokott a téma), mégis azt kell mondjam, hogy a rajzfilmes, képregényes külsejű felvezetés után a Hours of Darkness még ebben a miliőben is képes magával ragadni az embert, méghozzá nem is akármennyire.   

Az elején egyébként annyi történik, hogy egy rajtaütésnek hála a csapattal a Vietkong fogságába esel, akik éppen egy kínzás/öldöklés közepén esnek légitámadás áldozatául, amit annyira rosszul viselnek, hogy meghalnak. Nem úgy te, hiszen a főhőst személyesíted meg, aki a lángok és robbanások között egyedül vészel át mindent, így jöhet a misszió, avagy a teljes térkép átellenes pontján elhelyezkedő kimenekítési pont elérése, hogy végül túléld a kellemetlen szituációt. Maga a map persze a jótékony köd hatására kiismerhetetlen, csak nagyjából láthatod a domborzati viszonyokat, az elérhető feladatok és gyűjtögetésre szánt csecsebecsék viszont csak akkor nyílnak meg, ha a közelükben tartózkodsz.

Ahogyan lenni szokott, egyfelől az egészen nagy területet mindenfelé járják az ellenséges haderő katonái, ráadásul ezúttal nem csak egy-két fazon, párban járva, egymás kezét szorongatva, virágot tépkedve, hanem bizony kisebb csapatok róják az utakat, kutakodnak a dombok és bokrok árnyékában, szóval kicsit se lepődj meg, ha a lopakodó alakokba bukkansz, akik libasorban, fegyvert előretartva keresik a mocskos, imperialista disznókat. Mármint téged. Mert ugye vannak az erődök, helyőrségek, mint mindig, ezeket érdemes riasztás nélkül elfoglalni. Ráadásul nemcsak a kiszabadítható vadállatok tértek vissza (vigyázat, bárkire támadnak, akit először meglátnak), de a fegyvertársak is (Guns for Hire). Így a kiszabadított foglyok között van három fontos karakter is, akiket később segítségnek is behívhatsz. Persze csak egyjátékos módban, mert a már bevált kooperatív verziónál csökken a bevethető extra szereplők száma.  

Emellett persze bármikor le lehet csapni a kisebb táborokra, a tűz mellett melegedő, egymással beszélgető harcosokra, sőt a dzsungelben jól elrejtett épületek alatt húzódó, elsőre kimondottan nagy földalatti járatokat is kitisztogathatod, ami ténylegesen hozza a vietnámi hangulatot, elvégre nagyon jellemző volt a haderők ilyen jellegű tevékenysége. Plusz elesett bajtársak dögcédulái várnak rá, hogy mindet begyűjtsd, vadászhatsz a különböző vadállatokra, emellett ezúttal a légierőt is behívhatod segítségül, avagy például bombázást kérhetsz egy adott területre, ami pont annyira hatékony tud lenni, mint ahogyan hangzik. A repülőket érintő tokeneket a sikeres akciók után kapod, avagy csak véges mennyiségben élhetsz a lehetőséggel, ráadásul csak a megtisztogatott régiókban, ugyanis mindenfelé található egy-két légvédelmi állás, amik visszatartják a sajátjaid. Ezért ezeket előbb fel kell robbantani, csak azután jöhet az ihaj-csuhaj, miközben a vietnámi kollégák a tűzijátékban gyönyörködnek. 

Vár a dzsungel, meg az űr

Elsőre tehát nyugodtan mondhatnánk, hogy minden a megszokott, a Far Cry 5 első nagyobb kiegészítője (ez már több mint az átlag DLC) a bevált formulát nyújtja átskinezve, és valahol ez igaz is. A fegyverek persze nem modern ketyerék, minden igazodik a korszakhoz, a karaktermodellek a vietnámi haderőt másoló papírmasé figurákra lettek lecserélve, de az alap változásmentesen került bele a Hours of Darknessbe, ami ráadásul sietősen olyan egy óra (nálam ennyi volt átrohanni rajta úgy, hogy a fele mindennek meglett, legyen szó gyűjthető cuccokról, elfoglalandó bázisokról, bármiről), mindent felkutatva és letudva pedig olyan kettő, kettő és fél. De az egyik az, hogy 12 euróért azért sok csodát szerintem senki sem várt, ráadásul a Gold kiadás, vagy a három DLC-t és egy extra, korábbi játékot tartalmazó Season Pass 9600 forintért még a kevés változtatás ellenére is remek vétel. Merthogy amellett, hogy nem kedvencem a téma, a vietnámi kiruccanás bődületesen szép és hangulatos. A mindent betakaró zöld növényzet miatt a kevés emberi beavatkozást megért, természetes közeget járni kimondottan kellemes, miközben nagyon nagy kontrasztot eredményeznek a bombázások, a lezuhant és lángoló gépmadarak, a gázzal elárasztott kísértetvidékek, amik már a pusztulást és a véget reklámozzák. Egyszerűen jó móka összeugrani a Vietkonggal, elérni a kimenekítési pontot, majd letudni az utolsó nagy csatát – semmi extra, csak mindenből többet dobálnak be az alkotók.

Szóval egyedül vagy kettesben, de a Hours of Darkness kifejezetten élvezetes, szórakoztató, látványos, és bár nagy extrát emellett sem nyújt, így is megéri az árát. A jó hír pedig az, hogy míg a Far Cry 3-at már ismerjük, az első DLC pedig egészen visszafogott az újító ötletek terén (avagy ezek még a földhözragadt tartalmak), addig a további két csomag jóval extrémebb közegre vált. Legalábbis a Far Cry világában, amit később egy marsi, űrbéli kaland fog kiegészíteni (Lost on Mars), illetve egy zombik elleni küzdelem (Dead Living Zombies – ajánlom, hogy a címhez mérten a látványban és stílusban is ott legyen a grindhouse-hangulat). Így ezeket már most tűkön ülve várom, és ezért is mondom azt, hogy viszonylag alacsony áron érkezik egy csomó extra tartalom egy elég jól sikerült alapjátékhoz, avagy a Far Cry 5 esetében igenis megérte a legteljesebb változatra beruházni. Legalábbis a Hours alapján most még úgy tűnik.