Merthogy lényegében ezzel indít a New Dawn. Egy túlélő szemszögéből, aki már a nagy világégés után született, így hatéves koráig a szabadban sem járt, majd egy teljesen új világban kellett megismerkednie a felszínnel, az élővilággal és a technológiamentes élet mindennapjaival. Azért az első jelenetek tükrében a helyzet tragikuma megkérdőjelezhető, elvégre a bevezető egy olyan civilizációt mutat be, mely nem függ a kormányoktól, adóktól, bankoktól, ehelyett felépíti mindazt, ami elveszett az elmúlt évszázadokban. Ha pedig azt kérdezed, hogyan és miért robbant ki a régóta vizionált atomháború, akkor esélyesen nem játszottad végig a tavaly megjelent Far Cry 5-öt (PC Guru 18/04), aminek a New Dawn lényegében a folytatása/bővítése. Az előzmény ismerete nem kötelező hozzá, de egyértelmű a kötődés, a korábbi eseményeket, a visszatérő szereplőket pedig könnyebb beazonosítani és helyükre tenni. Így mondhatnánk, hogy a New Dawn egy erősen elsietett, önállóan futtatható DLC, ami csak át lett kicsit skinezve – és lényegében pontosan erről van szó. Sokan nehezményezték az ötödik epizód fura és kérdőjeleket bőven hagyó befejezését, az új, számozás nélküli kaland pedig a Primalt is lekörözve (az majdnem másfél évvel a FC4 után érkezett), kevesebb mint egy esztendő elteltével pontot tesz az ügy végére. Más kérdés, hogy az Assassin’s Creed-széria már remek példaként szolgált arra, hogy a futószalagon érkező folytatások többnyire nem tesznek jót egy bejáratott brandnek, így az egyedüli kérdés az lett, hogy mennyire élvezetes és szórakoztató egy újabb fejezet az immáron paradicsomi körülmények között új lappal kezdő túlélőkkel.

Egy új remény

Az persze már a trailereknek hála kiderült, hogy ezúttal nem a vallási fanatizmus okozza a problémát, hanem az ikerlányok, akik a posztapokaliptikus jövőben a hatalmat és a terrort tartják a legértékesebb valutának. A Mad Max-filmeket és azok olasz másolatait (The New Barbarians, Bronx Warriors, After the Fall of New York stb.) idéző hadsereget irányító testvérek tényleg rettegésben tartják a vidéket, az ártatlanokat gondolkodás nélkül lemészárolják, rabszolgaságba taszítják, a békésebb közösségek értékeit kérdés nélkül elveszik. Miközben pedig a helyiek egy legendás harcostól várják a megváltást, mint kiderül, mégsem ő lesz a béke hírvivője, hanem egy segédje, aki szinte egyedüliként éli túl már a legelső összecsapást a terrorbrigáddal. Innentől a feladat az otthonként szolgáló helyszín fejlesztése, a fontos karakterek kisegítése, hogy utána csatlakozzanak a kommunához, illetve a környék és a teljes térkép felfedezése.

Ahogy az ötödik epizódban sem volt már rá szükség, így ezúttal sem vagyunk rákényszerítve a toronymászásra, megmaradtak viszont az outpostok, avagy a helyőrségek, amiket érdemes csendben, riasztás nélkül elfoglalni, így több jutalom üti a markunkat. Ami pedig a jutalmat illeti, ez a felszabadított támaszpontoknál az etanol, amiből aztán az otthonunk fejlesztéseit menedzselhetjük – üdvözöllek az anonim alkoholisták körében. Igen, minden alkoholba kerül, legyen szó a géppark bővítéséről, a fegyverek korszerűsítéséről, a gyógynövények termesztéséről, vagy akár a felfedezésről. Mindennek ára van, így alaposan farmolni kell. Ez lényegében annyit tesz, hogy a 10 helyőrséget többször is ki lehet fosztani, egyre nehezebb fokozaton, sőt az utakon állandóan mozgásban lévő rakományra is rárabolhatunk. De ha mindez nem lenne elég, bőven van még gyűjtenivaló, merthogy a New Dawn a craftolásból és nem mellékesen a mikrotranzakciókból tartja fenn magát. Bár ez nem teljesen igaz, hiszen keveset kellett dolgozni vele, így a költségei is megkérdőjelezhetőek.

 A lényeg, hogy a térképen mindenhol találunk valami fontos összetevőt, amit aztán beharácsolhatunk: ragasztószalag, fémhulladék, növények és egyebek – mind valami elkészítéséhez szükséges. A fegyvereket, a járműveket, a gyógyító csomagokat nem vesszük, hanem készítjük, ahogy a töltényeket is, sőt ha a választott segítőnk valahogy meghal, őt is összetevők segítségével lehet feltámasztani. Érted már, hogy mire megy ki a játék? Bezony: vagy gyűjtögetsz, keresed az alapanyagokat, vagy a kártyád után nyúlsz, aztán megveszed, amire szükséged van. Ezúttal tehát nem XP-boostra van a valós pénz, hanem arra, hogy ne kelljen annyit farmolgatni. Más kérdés, hogy egyébként lazán összeszedhető minden, lényegében csak a javíthatatlanul lusták fognak extrán költeni a játékra, de azért így is érthető, ha bárki ferde szemmel nézi azt, ahogy egy minimális változtatásokkal teli programot még ráadás bevételi forrásként igyekszik eladni a Ubisoft.

Isten útjai kifürkészhetetlenek

Azért van jó hírem is. A New Dawn világa teljesen szerethető. Persze, aki magát a Far Cry-sorozatot és játékmenetét nem kedveli, esetleg az ötödik részért nem volt oda, az esélyesen nem szereti majd ezt az újabb kalandot sem. Ha viszont valaki kifejezetten élvezte a tavalyi részt, nem zavarják a markáns színek, az ismét jól mulathat – pláne, ha még a Mad Max-jellegű jövőképeket is csípi. A hegyekkel és folyókkal, erdőkkel és tavakkal teli terület még zöldebb és tarkább, mint eddig volt, a volt civilizáció nyomai nagyon mutatósak (egyúttal megmutatják a Falloutnak is, hogy mi a cél), az állatvilág immáron mindenhol megtalálható, ráadásul a craftolással együtt egy színkódos RPG-rendszer is bejött a képbe, ami kicsit feldobja a fegyverkezést és a harcokat.

Minden megszerezhető jármű és fegyver négy kategóriába sorolható, ahogy az ellenfelek is – utóbbiak pedig egyre erősebbek, így egyre fejlettebb fegyvereket igényelnek. Figyelem, a játék végére már arany kategóriás opponensek is érkeznek, szóval fel kell készülni a végső összecsapásra. Csak szólok. Más kérdés, hogy pont a legvégső boss az egyik legfantáziátlanabb és legfeleslegesebb, aminél még a helyszín felépítése is kicsit logikátlan. Kár érte.   

Malacod van!

Na, de nem eszik olyan forrón a kását. A Far Cry New Dawn nem teljes áron jelent meg, de lényegében majdnem olyan minőséget és tartalmat képvisel, vagyis összevetve nem nagyon marad szégyenben egy Far Cry 4-5 mellett. A térkép elég nagy, bőven van mit felfedezni, kifosztani, felszabadítani, elpusztítani, ráadásul ezúttal is van kétfős coop, ami, ahogyan mindig, különösen feldobja az állandó akciót. Nekem egyébként nagyon bejött ez a valóságtól elrugaszkodott látványvilág, ahogy az is, amilyen irányba sikerült elterelni a Joseph Seedet nyomokban tartalmazó sztorit. Merthogy az Atya is visszatér, ráadásul talán ő a legemberibb karakter, miközben szinte mindenki papírmasé, kiemelten a főszereplőt, aki ismét névtelen és motivációktól mentes, szótlan droidként végzi el a feladatok nagyját. Ez egyébként talán a New Dawn legnagyobb hibája. Hogy bárhogy szeretne valami extrát odatenni az alapjáték mellé, ez alig megy neki. Onnantól, hogy Joseph belép a képbe, kicsit javul a helyzet, de a cselekményt így is alig sikerül kiemelni a középszerűség alatti mocsárból. Viszont így talán árnyalva lett a szektavezér, sőt motivációi is újabb értelmet kapnak.

Hogy a segítők között ezúttal kutya mellett még varacskos disznó is van, az azért nem egy innováció, bár mindenképpen poén, és lényegében minden más is ezen a szinten marad. Jópofa, de semmi igazi extra, lényeges fejlődés pedig véletlenül sem tapasztalható a megszokott hibák mellett (beakadások, rossz MI stb.). Számomra egy hétvégét jelentett a teljes kampány, de a gyűjtögetésre nem mentem rá, így a szavatosság nagyjából a megszokott. Azt mondom, soha rosszabbat, mert összességében élveztem az akciót, de ennél azért sokkal kreatívabbak is lehetnének a fejlesztők, mert a jobb eredményhez mindez már nem elég. Még amellett sem, hogy kifejezetten mutatós darabról van szó, amiben fotózgatni is élmény.