Az a helyzet, hogy amikor a prológusban kinyílik a pajta ajtaja, és ott áll egy vadi új John Deere 840R, hirtelen az is állati menőnek érzi magát, akit pont nem mozgat meg különösebben (eufémizmus, mert egyáltalán semennyire) sem a gazdálkodás, sem a munkagépek jelenléte, sem az egész koncepció. Személy szerint fogalmam sincs, hogy ez a haszongépjármű hol helyezkedik el a munkagépek menőségi skáláján, mennyire nem semmi vagy nagyon is valami, egyszerűen csak lenyűgöző. A Farming Simulator valószínűleg pont ezért volt példátlanul népszerű eddig is, az idei kiadás pedig számos olyan újítást hoz, amivel biztosra vehető a további siker. És ez nem is feltétlenül a grafikai motor fejlesztésére, vagy a realisztikusabb játékmenetre vonatkozik. A fórumokat olvasva nyilvánvalóvá vált, hogy a játékosok jelentős hányada hajlandó lenne nagyjából a teljes játék árának megfelelő összeget újra kifizetni, mondjuk letölthető tartalomért, hogy brandelt munkagépekkel dolgozhasson. Ezt mondjuk, eddig is megtehették, csak ingyen, viszont nem hivatalos modok formájában. Idén viszont tényleg minden adott a professzionális és realisztikus kapálgatáshoz. A zene pedig egyszerűen zseniális. Kivéve az, ami a rádióból jön. Nem teljesen értem, miért kellett a tökéletesen autentikus, hangulatos – egyébként kedvenc – műfajt mainstream – nagyon nem kedvenc – elektronikusra cserélni a rádió esetében. Mindegy, ezen azért még lehet segíteni.

Like a (farmer)boss

Természetesen el lehet a földet boronálgatni no name, másodvonalbeli vagy fiktív munkagépekkel is, a búzaszemek akkor is beérnek, ha nem egy New Hollanddal megyünk betakarítani, a szomszéd pedig akkor is köszön, ha nem  Massey Fergusonok sorakoznak a garázsban. De azért mégiscsak jobb, ha egy John Deere-t is a magunkénak tudhatunk. Meg Case IH-t, Challengert, Fendtet, Valtrát, Krone-t vagy Deutz-Fahrt. Ha ehhez még márkajelzett baseballsapi is jár, az már több mint kielégítő. (Egyébként jár.) Az idei év leglátványosabb vívmánya lehetett volna a grafikai motor újragondolása is, tényleg mérföldeket fejlődött a vizuális megjelenítés, noha nyilván láttunk már szebb környezetet. Gyapotot, mondjuk, nem biztos. De nyilvánvalóan a lovaglás és főleg a géppark fejlesztése a lényeg. Sajnos tapasztalati úton nem tudok érdemben nyilatkozni, de utóbbi biztos nagyon izgalmas mindenkinek, akinek mond valamit egy ötszázezer dolláros (az úgy száznegyven millió) Deere rönkhúzó-vontató. Aminek természetesen ugyanolyan hangja van, mint a valóságban, mert a John Deere erre baromi kényes. Többek között ezért is kellett ennyit várni a játékba való integrálásra. Meg, nyilván a vaskos licencdíjak miatt.

Egész délután szántottam!

De miért? Én speciel azért, mert muszáj volt, de pont el tudom képzelni, hogy az emberek (nem is kevesen) miért virtuálisan gazdálkodnak lelkesen, mindenféle kényszer nélkül. Pontosan a mindenféle kényszer hiánya miatt. Úgy tűnik, hogy a Farming Simulator, meg a Euro Truck és en bloc a műfaj attól vonzó, hogy nincs kényszer. Nincs ellenség, nincs nyomás, a karaktert nem fenyegeti semmiféle, legalábbis a testi épségét befolyásoló veszély. Mert azért a termény árának drasztikus visszaesése, vagy az időjárási körülmények tudnak kellemetlenségeket okozni, de semmi olyat, amit némi tervezéssel és/vagy technikai fejlesztéssel ne lehetne megoldani. Valóban pihentető a teljesítménykényszer és lassan mindent átható kompetíció hiánya, az egyéni munka- és fejlődési rend kialakítása, a teljesen egyéni és egyedi célok kitűzése és megvalósítása. Vagy akár közösen is lehet tervezni és haladni ezek felé. A Farming Simulatorban ugyanis ismét van online multi, így többen is nekieshetünk a feladatnak, hogy mi legyünk a legproduktívabb téesz közel s távol. Távolságok meg vannak rendesen. És valószerű tempó is.

Nem fogunk egy rakománynyi terménnyel száguldozni, meg általában nem is lehet a sebességkorlátozás miatt. Amit meglepő módon jól esik betartani, noha rendőrt vagy retorziót nem láttam. Egyszerűen annyira egyben van az atmoszféra, hogy az embernek eszébe sem jut. Érdekes, hogy eleinte az is kihívás, hogy megfelelően aláhelyezkedjünk a teherautóval a kombájn magtartály ürítő csövének, aztán hirtelen lovat szeretnénk venni, mert mennyivel frankóbb lenne lóval közlekedni a földeken, meg ugye a birkák is cukik, és pont közel van a szövőüzem. Ehhez pedig kell egy csomó minden (karám, takarmány, szállítóeszköz etc.), amit főleg pénzért lehet megszerezni. Amiért meg elég keményen meg kell dolgozni. Bérmunkával egyébként egész jól lehet haladni.

Úgyhogy azt nem állítom, hogy ezt így kitaláltam és ment, mint a karikacsapás, de tény, hogy volt motiváció és cél. Gyakorlat hiányában mindig valami apróság. Tulajdonképpen már az is őrült nagy élmény, hogy félnapnyi szerencsétlenkedés után sikerült egy nyomorult, technikailag tényleg mini méretű parcellát tisztességesen elboronálni. Addig persze enyhén frusztráló, a toldalékokat és adaptereket a megfelelő sorrendben és módon kell illeszteni a megfelelő munkagéphez – szerencsére ez a kezdetben annyira nagy szakértelmet nem igényel –, az irányítás pedig elég egyedi. Nem teljesen evidens, de idővel megszokható, ráadásul valamivel gördülékenyebb lett, mint az előző verziókban. Főleg akkor izgi, amikor a koordinációhoz madártávlatra van szükség, a haszongépjárművek pedig szemből viszonyíthatóak egymáshoz. Szemből, felülről utánfutóval szerelt traktort irányítani kontrollerrel azért úgy elsőre nem éppen készségszintű.

Ördög nincs, csak részletek

Lenyűgözően realisztikus és aprólékos minden, ha úgy vesszük, akkor meg még edukatív is. Mondjuk, nem tudom, én pontosan hol és mikor fogom hasznát venni annak, hogy képben vagyok egy John Deere T670i arató-cséplőgép átlagfogyasztásával, de legalább valódi tudást lehet vele összeszedni, akár a haszonnövényekről, akár a munkafolyamatokról, az eszközökről vagy a termelés költségeiről. Az egész játék precízen strukturált, remekül kivitelezett, az új grafikus motornak köszönhetően lassan megközelíti a jól néz ki kategóriáját és rendkívül tartalmas. Glitchek persze maradtak, de igazából nem durvák és főleg nem zavaró mértékben. Ha valaki fogékony erre a műfajra, élvezi a virtuális menedzsmentet, és kellemesnek találja az atmoszférát, nagyjából végtelenre tippelem a játékban produktívan eltölthető időt. Most már ugye lehet gyapotot és zabot is termeszteni, utóbbit például a lovak előszeretettel fogyasztják. Mondjuk azok, amelyeken már lovagolhatunk is. Lóhoz jutni, ahogy más jószághoz, amúgy nem egyszerű. Minden szükséges infrastruktúrát össze kell gründolni, karámot, lószállító izét, ez pedig nem öt perc lesz. És nem is néhány óra.

De erről szól a játék. Fejlődni mindig van hova, és erre számtalan lehetőséget is biztosítanak a fejlesztők. A meglehetősen lassú és gyakran körülményes progressziót ígérő, de végtelenül tartalmas, részletgazdag, konzisztens és realisztikus játék láthatóan sokat fejlődött és jó irányba. Jó, a gabona még mindig hamar beérik, az állatok őrületes tempóban szaporodnak, lószerszámokat például még nem válogathatunk, a lovak felszerelése is pont egy darab gombnyomás, ha négylábúval közlekednénk valahova, az irányítás viszont természetes és könnyed, idővel pedig nem kizárt, hogy fejlesztik ezt az aspektust is. Végül is, John Deere is lett előbb-utóbb. Addig pedig bőven van mit tenni a házunk táján.