Pont nemrég került szóba a műfaj, avagy az Alone in the Dark és más korai túlélőhorrorok által megteremtett virtuális borzongás, és milyen érdekes, hogy akkor is egy kis spanyol csapat állt a nosztalgiázás hátterében. Így van ez most is, csak éppen a Dreamlight Games még kisebb emberi és anyagi erőforrással rendelkezik, illetve még kevésbé tagadja, hogy elsődleges inspirációként a Raynal és Girolami által megálmodott korai Alone-epizódok szolgáltak. Bár a Daymare 1998 és a Resident Evil 2 óta azért kevésbé nyáladzom klasszikus túlélőhorrorért (pláne, hogy érkezik a harmadik RE felújított változata), azért a steames adatlap így is megdobogtatta a szívem. Ráadásul ki tudja? Ha a spanyol függetlenek ennyire a szívükön viselik a stílust, talán egyszer tényleg megérem, hogy videojáték születik a filmes Tombs of the Blind Dead-szériából (itthon csak egy része volt elérhető VHS-en, Vakrémület címmel).

Eltűnt apa és leánya

Ne kerülgessük a forró kását, ezúttal is többszereplős sztoriról van szó, méghozzá James Sullivan és lánya, Chloe kerül a középpontba – attól függően, hogy kit választunk, rejtélyes üzenetet kapunk édesapánktól/lányunktól, aki egy hírhedt kúriába invitál meg minket, mert „sürgős megbeszélnivalónk” akadt vagy éppen egy titokzatos bűncselekményben ludas a másik fél. A lényeg, hogy egy sötét és esős éjszakán megérkezünk a Barrow városától kilométerekre álló Beresford-házba, amely számos mendemondának és kísértethistóriának, szörnyű mesének ad otthont, lakói pedig rémisztő halállal haltak. Chloe egyébként már születésekor elvesztette édesanyját, apa és lánya már csak ezért is ragaszkodik egymáshoz, a helyszínre érve azonban kiderül, hogy ez a kaland sokkal több, mint aminek elsőre tűnt.

Ha ugyanis karakterünknek a lányt választjuk, Jamest a szemünk láttára hurcolja el valami benga rémség a lezárt ajtókon túlra, ha pedig az apa bőrébe bújunk, a korábban nyitva álló bejárati ajtó zárva, ezért a felső szintről kell bejutnunk, hogy utána így is, úgy is zombikkal, emberszerű szörnyetegekkel akasszuk össze nem létező bajuszunkat. Merthogy természetesen vannak ellenséges lények, méghozzá dögivel, avagy ha nehezebb nehézségi fokozatot választunk, ne csodálkozzunk, ha jobban járunk a támadók közti futkosással a harc helyett. Igen, ez egy túlélőhorror, méghozzá pont úgy, mint régen, a végére pedig kiderül az is, miféle óriási titok rejtőzik a mélyben.

Glitchelő zombik, mindenféle kirakósok

Ez a „pont úgy, mint régen” lényegében pozitívum és negatívum is egyben. Negatívum, mert a rögzített kameranézetet nem hiába nem szokták már erőltetni, sokszor kellemetlen és kevésbé átlátható vele a terep, bár hozzáteszem, hogy ez személy szerint nem is kimondottan zavart. Az a tipikus tankjárás itt nem érhető tetten, nem kell miatta félni, bár a harc így is eléggé esetlen, főleg a lövöldözés. Nem mellesleg, ha a lánnyal megszerezzük Lucille-t, a gyilkos ütőt, az lényegében az easy mód, mert onnantól, még ha kicsit esetlenül is, de halomra gyilkolhatjuk a szimpla ellenfeleket.

Persze vannak egyéb fegyverek is, amiket igénybe vehetünk, továbbá található még EÜ csomag, mindenféle kulcs és olyan tárgy, amit ajtóknál/szobroknál/egyéb eszközöknél vehetünk igénybe, sőt még CD-vel is összefuthatunk. Utóbbi esetben az alkotók gondoltak a fiatalabbakra, odaírták, hogy egykoron erre az eszközre mentettük adatainkat – és láss csodát, van olyan, hogy belefutunk egy sötét folyosó sarkában elhelyezett laptopba, aminél, ha van nálunk CD, valóban menthetünk. Merthogy alapból egy kanapé segítségével egy teljesen más helyiségbe teleportálva tudunk csak rányomni a save game-re. Sőt, mondok jobbat: felszerelésünk erősen korlátozott, alapból 4 tárgy lehet nálunk (plusz fegyverek), az inventory méretét pedig csak a bővítések megtalálásával növelhetjük, avagy alaposan át kell gondolni, éppen mi legyen nálunk. Egy-egy esetben ez párperces rohangálást is előidézhet, mikor vissza kell rohangálnunk egy ládához, ahol megőrzésre le tudjuk pakolni az éppen felesleges cuccainkat.

Ismerős a recept? Naná, elvégre a korai Alone in the Dark, Resident Evil és Silent Hill pontosan erről szólt, így nagy meglepetések nem érhetik a veteránokat. Emblémák, ilyen-olyan kulcsok, drágakövek, más valahova beilleszthető tárgyak jelentik a továbbjutást szinte mindenhol, miközben zárva lévő ajtó egyre kevesebb marad, ellenfélből viszont annál többet kapunk a nyakunkba. Sikerült néhány ijesztőbb pillanatot is összehozni, maga a ház, mint helyszín szépen fel lett építve, de azért itt-ott kilóg a lóláb.

Avagy visszatérve a negatívumokhoz: az ellenfelek szikrázva válnak semmivé (valamikor 19 éve írhattam le először, hogy szeretem, ha a hullák hullák is maradnak, nem tűnnek el a semmibe), továbbá időnként glitchekbe is belefuthatunk. Szambázott már el földön fekvő zombi két méterrel mögém, meg egyéb vicces esetekbe is belefutottam, ráadásul a tereptárgyak egy része közelről megszemlélve eléggé felületesen lett megalkotva. Bár az is kimondottan vicces, ahogy a nyitánynak megfelelő átvezetőben, egy átlag hétköznapon, a nyílt utcán egy zombiszerű karaktermodell zúzza a betont, csak munkásruhába van öltöztetve. És akkor még nem került szóba a szájmozgás, James szinkronhangja, a sok egyforma ellenség, a nulla mesterséges intelligencia és néhány apróság.

Más kérdés, hogy ezeknek a nagyobb részét jóhiszeműen a kis költségvetés és a minimális létszám számlájára írom. A csapat folyamatosan adja ki a frissítéseket, nem hagyják magára a játékot, emellett odafigyelnek a visszajelzésekre. De ami a legfontosabb: a Fear the Dark Unknownnak van hangulata. Sőt, kifejezetten erős a játék atmoszférája. Ha sikerül túltenni magunkat a technikai problémákon és bugokon, illetve ha elfogadjuk, hogy ez egy nagyon indie próbálkozás a műfaj felélesztérésre, akkor lényegében újra a kilencvenes években érezhetjük magunkat, csak éppen mai látványvilág (Unreal) mellett. A 25 eurós (nagyjából 8300 forint) árat ugyan sokallom egy kicsit, de a Dreamlight Games 3D-s, külső nézetes horrorja szerintem sokakban ébreszthet nosztalgikus érzéseket, valamint hibái ellenére is képes szerethetővé válni. A műfaj rajongói egy leárazás alkalmával mindenképpen tegyenek egy próbát.