A legtöbb ókori és középkori hadvezér bizonyára a fél karját odaadta volna egy olyan csataszimulátorért, mint a Field of Glory, a másikat pedig – elnézve az árakat – biztos elkérik a hozzávaló hardverért. A háborúkkal mindenesetre egyidős az ember azon vágya, hogy ne csak megvívja, de eljátssza/gyakorolja is a csatákat. A táblás játékból digitalizált formát öltő Field of Glory-sorozat is ezt az igényt igyekszik kielégíteni…

Az új kiegészítőnek, ahogy a címből kiderül, a Field of Glory 2: Medieval a gazdája, amely az ókort körbenyálazó második rész középkori vadhajtása volt. Egyébként a Medieval nem sokat tökölt a keretrendszerrel, egy az egyben megörökölte a Field of Glory 2 cuccait, csak közben kiszórták a görög falanxokat és a római légiókat, hogy helyet csináljanak például a mongol invázió szereplőinek. Az új DLC is ezen a csapáson halad, és csupán olyan új készletekkel (hadseregekkel) frissíti a hadviselők körét, akik az Ibériai-félsziget rekonkviszta (visszahódító) harcaiban voltak érdekeltek, vagy a Német-római Birodalom észak-olasz városokat és a pápaságot fenyegető háborúiban.

Az 1040-től 1270-ig tartó időszak megegyezik az alapjáték kronológiájával, de most olyan neveket tessék felidézni, mint Rodrigo Díaz de Vivar, a legendás El Cid, aki a spanyol rekonkviszta harcok népi hőse volt, vagy William de Hauteville-ét, egy normann kalandorét, aki zsoldosként kezdte és végül Szicília trónjára is felülhetett. A négy kampányból kettőt ugyanis az előbbi két úriember birtokol, a maradék kettőn pedig II. Muhammad, Granada szultánja, illetve II. Frigyes német-római császár osztozik. Csak érdekességképp említeném, hogy Frigyes Szicíliában a muzulmán kultúra nagy barátja lett, és úgy tűnik, különösen egy részlet ragadta meg a figyelmét, ugyanis a saját háremre utaló feljegyzések szaporodtak meg...

Ami a kampányokat illeti, hasonlóan a korábbiakhoz, itt is minden pálya véletlenszerűen generálódik – tehát, ha csupa lovasságból áll a sereg, és egy himalájai vidéket dobott ki eléd a gép, értelemszerűen kezdjük inkább újra. Továbbá egy adott pontértékből verbuváljuk a haderőt, ahol szintén mellé lehet nyúlni, például mert nem csomagoltunk könnyűlovasságot, így pedig az ellenfél lovas dárdahajigálóit napestig kergethetjük a vértesekkel. A hadjáratok szüneteihez rendelt elágazásokra is érdemes odafigyelni, amennyiben ugyanis egy nagyobb ütközet után az azonnali előrenyomulásra voksolunk, akkor egyrészt az előző pályáról áthozott egységekkel kell felállnunk, másrészt a veszteségeket sem pótolják az alakulatok.

A táblás játékra építő szabályrendszer most sem mutat túl sok újdonságot, a csatarendbe felálló seregek körökre osztott metódusban közelítik meg, majd csépelik egymást, és hogy egy roham mekkora sérülést hoz a konyhára, arról láthatatlan kockadobások döntenek. A bekerítésekért, oldalba támadásokért járó bónuszok persze élnek, és a magaslatokról is jóval nehezebb elzavarni az ellenséges formációkat. A döntő faktor azonban az alakulatok kohéziója – ez pedig nyilván nagyban függ attól, hogy mennyire vigyázunk a csapatok élére állítható generálisokra. A mórok szeretik a lovas íjászokat, és a gyalogságuk is rendesen meg van tűzdelve távolsági alakulatokkal, tehát eképpen ”hangszereljünk”, az európaiak pedig továbbra is a nehézlovasság és a lándzsás-vértes gyalogság erejében bízhatnak. A ”lebontott” (áttört kohéziójú) csapatok automatikus üldözése egyébként még mindig egy remek – néha pedig baromi idegesítő – tétele a hadviselésnek, jellemzően akkor nem örülünk, ha a nehézlovasságunk gyenge ellenfeleket üldözve fut ki a világból, majd egy újabb kör beáldozásával még vissza is kell őket fordítanunk.  

Összességében 45 új készletet kapunk a 20 különböző nációból, a két szám közti differencia pedig abból adódik, hogy eltérő időben eltérő hadseregeket vonultattak fel a felek. Az araboktól a pápaság katonáin át az európai lovagi kultúráig szép színes és korhű kínálat van az alakulatokból, akiket aztán a történelmi csatáktól, a szabadon kikeverhető ütközetekig számos darálóba be lehet vinni. Ugyanakkor néhány momentumot – például a tevés vagy kaftános katonákat leszámítva – nincs éles váltás az alapjátékhoz képest, a nagy többség ugyanis a már megismert fegyvernemek egy sokadik, csak külsőségekben eltérő verziója, ami kissé lelombozó…