A FIFA-sorozat a 12-es rész óta nem a PES, hanem önmaga ellenfele, hisz gyakorlatilag a piac egyedüli profi futballszimulátoraként nincs más dolga, mint kicsivel többet nyújtani az előző évi résznél. Technikailag nagyon nem fejlődhet, mert míg nincsenek új konzolok, addig a technikai lehetőségek limitáltak, és mivel a foci, mint sport, már nagyon-nagyon régóta ugyanolyan, maximum apró finomításokra telik az EA Canada több száz fős gigacsapatától. Tavaly az egekbe dicsértük a FIFA 12-t, de elmondtuk azt is, hogy a 11-es rész vásárlóinak nincs sok értelme a boltba rohanni a premierkor. Nos, utáljuk ismételni magunkat, de idén sem tudunk jobb tanácsot adni: ha rajongtál a FIFA 12-ért, és valamiért hatalmas forradalomnak élted meg (tehát előtte nem, vagy csak réges-régen játszottál FIFA-t), akkor a FIFA 13 nem a te játékod. Még úgy sem, hogy az EA azért próbálkozott, s a játék persze idén is csaknem tökéletesre sikeredett.
Könnyű gól
Mielőtt rátérnénk az újdonságokra, gyorsan daráljuk el, hogy mi az, ami nem változott, és így legalább képet kaptok róla, miért írtuk fent, hogy a FIFA 12 rajongóinak ez a játék gyakorlatilag pénzkidobás. Mivel a tavalyi évben a végletekig csiszolt Impact Engine-nek nevezett fizikai motort már nem igazán lehet javítani (legalábbis a most megvehető hardvereken biztos nem), ezért csak pár új animációt kapunk, na meg persze sok-sok ráközelítéses visszajátszást, hogy lássuk, itt bizony tényleg mellkason találta Zidane a pofátlan Materazzit. A grafika is majdnem ugyanolyan maradt, igaz, az arcokon sokat dolgoztak, mert most már a legutolsó gyeptégla-rakó szakmunkás is emberszerű fizimiskát kapott. Jó látni, ahogy a döbbenetesen sok poligonból felépített játékosok egymásnak esnek a pályán, futnak, ahogy a lábuk bírja, és hála a kiváló animációknak, olyan gólörömöt lejtenek, hogy abba még Balotelli is belepirul. Ennek ellenére az arcukat mintha betonból öntötték volna ki – az hagyján, hogy képtelenek a botoxmentesnek ható mosolyra, de a merev, bamba tekintet még az említett olasz csatárnak sem áll jól. Nincs mese, a FIFA 13 szép, de hasra esni nem fogunk tőle, és ez még csak az érem egyik oldala. Igaz ugyan, hogy az élsimítást sikerült feljebb tornászni (láttuk az Xbox 360-as verziót, és fogalmunk sincs, hogy csinálták, de a kép tényleg tű éles még egy Full HD tévén is), de ennek „hála” a háttérben csak gumibabaként rángatózó közönség is sokkal szembetűnőbb, egyszersmind nevetségesebb lett. Tudom-tudom, PC-s cikk, de akkor is ki kell mondanom: ha jövőre sem jönnek ki az új konzolok, és helyenként ugyanilyen rusnya lesz a FIFA 14, inkább áttérek a gombfocira!
Lábgörcs
A játékmenet alapjai tehát ugyanazok, mint a FIFA 12-ben… na meg a FIFA 11-ben. Mivel azonban az EA is rájött, hogy ennyi nem lesz elég a sikerhez, inkább a téren fejlesztették a játékot, amelyiken a konkurens PES már régóta élen jár. A sok felesleges technikai bénázást több játékmód váltja fel, melyek egy része persze alapkövetelményként támasztja elénk az internetelérés még ma sem mindenütt áthatolható betonfalát. Könnyű lenne most heherészni, mondván, hogy „ez már a XXI. század, a kishúgi mobiljából is szélessáv folyik”, de más az, ha egy játék opcionálisan kínálja fel az online lehetőségeket, és más, ha már csak ezekre koncentrál. És itt bizony utóbbi eset áll fenn. A FIFA 13-at semmi értelme egyedül, állandó internetkapcsolat nélkül játszani, sőt, megkockáztatjuk, hogy az amúgy gazdag (erről később) karriermódot is nyugodtan el lehet felejteni, ha nem jár mellé egy kis netes picsipacsi. Ez elsősorban a tavaly bemutatkozott EA Sports Football Club átalakításának köszönhető. A klubot eddig sem kerülhettük meg, most viszont a valódi futball összes eseménye implementálódik a játékban, ami azt jelenti, hogy a program online letölti az eredményeket, infókat, majd ezeket elérhetővé teszi az EASFC felületén, mely így már teljesen olyan, mint egy szabadon fejlesztett közösségi oldal. Az igazi focihoz köthető meccsek mind újrajátszhatók, de az épp zajló mérkőzésekhez is kapcsolódnak aktív, időszakos kihívások. Így aztán a játékosprofilnak nagyobb szerep jut, mi több, a FIFA 12-ben szerzett tapasztalati pontok áthozhatók a 13-ba, hogy veteránként komoly előnyökkel kezdjük az idényt. Ez egy remek funkció, ilyen már korábban is kellett volna, igaz, ennek is van hátránya, mégpedig az, hogy az újoncok nem tudják majd beérni a többieket, és bár az oktatómód és a menedzseri segítség igyekszik ezen változtatni, a gyakorlatban nem úgy tűnik, hogy összejöhet a dolog. Érdekesség, hogy az immár az ötosztályú FIFA Ultimate Team is közelebb került az EASFC-hoz. Az online felületen exkluzív extrákat szerezhetünk, mondjuk olcsóbban igazolhatunk le tehetséges játékosokat, vagy akár egynél több csapatot is irányíthatunk. Visszatértek a tapasztalati pontok alapján versengő rajongói klubok is, és most már a hét legjobb csapatát is kihívhatod, ha különleges játékra és speckó jutalmakra vágysz. Csak egy a gond: mindennek egyedül a monitor előtt az égvilágon semmi értelme. Ezért jelent meg a…
Döntő meccs
… kihívások menüpont, mely igyekszik ellensúlyozni a többjátékos-mód burjánzását, de persze csak finoman, nehogy túlzásba essünk. A FIFA 13-ban külön játékmódot szenteltek a profi játékosok trükkjeinek, mint a labda csavarása, a célzás, vagy épp a minden tizenegyes rúgásnál sors… akarom mondani, góldöntő a térérzékelés. Annyi a dolgunk, hogy kiválasztunk egy kihívást, mondjuk, hogy egy felállított fal mögötti kapura akasztott céltáblát kell telibe trafálni, lehetőleg minél gyorsabban. Minden kihívásra egy rövid időkeret van csupán, sőt, a próbálkozások száma is limitált. Ráadásul az, hogy sikerrel járunk, még semmit sem jelent: egynél ugyanis mindig több céltábla van, melyekért pontokat ad a játék, és ezeket megsokszorozza a gyorsaság és a pontosság. Olyan ez, mint az autós játékok jogosítványszerző körútja. Nem kötelező, de jó érzés villogni az eredményekkel a haverok előtt (ja igen, ez is látszik a profilunkon), és mivel találhatunk bronz, ezüst, illetve arany fokozatot is, így mindig van hová fejlődni. Furcsamód a FIFA 13 ezen része addiktívabb, mint az egész karriermód, holott azon is javítgattak – igaz, az eredmény nem lett kifogástalan.
„Játékos leszel vagy menedzser, homokot perelő utász!”
A karriermód a FIFA-sorozat Achilles-ina: gyakorlatilag a játék gerince kéne, hogy legyen, mégsem kapja meg azt a kezelést, amit érdemel. Azaz, hogy nem kapTA meg, eddig, mert az EA erre is ráfeküdt, de persze csakis az online lehetőségek kibővítése után. Először is, immár nem lehetünk játékos-menedzserek, ami elsőre kiábrándító, jobban meggondolva viszont inkább jó hír. Az előző részekben is ez a mód volt a legnagyobb szívás, mert kiegyensúlyozatlan és lassú lett, arról már nem is beszélve, hogy pár buta opción túl nem sok mindent csinálhattunk benne – az időhúzáson túl értelmetlen volt elindítani. Ellenben a menedzser- és játékosmódok nem tudtak miatta kibontakozni, így tulajdonképpen örülhetünk, hogy a játékos-menedzser opció a lomtárban végezte. Ami a játékosmódot illeti, sokat nem változott, igaz, az EA programozói rájöttek, hogy nevetséges dolog egy kezdő labdarúgóval Messit kiütni a ringből, ergo a FIFA 13-ban sokkal tovább tart igazi profivá érnünk. Ráadásul a menedzserünk sem tömi tele a zsebünket babra: egy rakás feltételnek meg kell felelnünk az évad végére, különben egy életen át a kispadon ücsöröghetünk. Menedzserként sem unatkozunk majd, az átalakított, könnyen használható felületnek hála azok is elboldogulnak, akik eddig ódzkodtak ettől a módtól. Ráadásul nem akadály többé, ha nem tudjuk, melyik focista mennyit ér a piacon. A Chief Executive tanácsaira támaszkodva majdnem mindig sikerrel járunk, és hát kell is a támogatás, lévén a szimulált meccsek lehetőségei is bővültek a tizenegyesekkel. A menedzserség átalakításának hátránya, hogy ez a mód most könnyebb, mint eddig bármikor, tovább erősítve bennünk az érzést, hogy az EA-nek nem véletlenül van külön focimenedzser-sorozata… Jelentős újdonság viszont, hogy ha sikeresek vagyunk, akár szövetségi kapitánnyá is válhatunk. Bizony, az EA sokak álmát váltotta valóra e meglehetősen felelősségteljes poszt implementálásával, és mivel a játékban eztán is állandó szereplő a tavaly bemutatkozott sajtó, nem lesz könnyű dolgunk, ha el szeretnénk kápráztatni az örökké elégedetlen újságírókat. Egy szó, mint száz, a karriermód gazdagabb, teljesebb lett, de sajnos még mindig eltörpül a közösségi lehetőségek tárháza mellett. Mindenesetre az új irányvonal dicséretes, a nextgenre szabott új rész esetében is erre tessék tovább menni!
Öngól vagy meg nem értett passztechnika?
A FIFA 13 összességében nagyon jó játék, még most, ennyi évnyi virtuális gyepritkítás után is órákra előtte felejtjük magunkat. Ugyanakkor a fenti fejlesztések mellé járó reklámduma valahogy nem hatja meg az embert: értjük mi, hogy most már a mellkasról is a fizikának megfelelően pattan lábra a bőr, de ennek semmi, ismétlem, semmi kihatása nincs a játékmenetre. Az sem javít semmit a FIFA 13-on, hogy az AI még az eddiginél is agresszívabb, ezt pedig kicsit sem ellensúlyozza, hogy most már fellökhetjük az ellenfél csapattagját egy bevállalt sárga ellenében. Jópofa adalékok ezek, és hálásak is vagyunk értük. De egyik sem több annál, mint ami, és csak erre kihegyezni egy folytatást egész egyszerűen felelőtlenség. Az internetes megoldások jól állnak a játéknak, és a karriermód frissítései sem rosszak (kivéve a könnyített menedzserséget, bár ez ízlés dolga), ám jövőre ennél sokkal-sokkal többet szeretnénk látni, mert a 90%-os értékeléseket nem Messi és Dzsudzsák széles mosolyáért adjuk, és a profi FIFA-sok sem az apróságok miatt ruháznak be a játékra minden évben. Magyarán, ha megvetted a FIFA 12-t, maximum akkor érdemes beruháznod a 13-ba, ha a haverok is nekiesnek az online ligának. Viszont ha a 12-t kihagytad, ez a rész bőven megéri a teljes árat, mert minden (szubjektívnek tekinthető) negatívum és korlátozás ellenére is roppantmód tartalmas programról van szó.
