Nincs értelme kertelni: a Final Fantasy XV PC-s változata minden egyes várakozással telt percet megért. Kész, vége a cikknek, lapozzunk tovább! Na de még van 2 teljesen feltöltendő oldal, amit illene prezentálni. Akkor beszélgessünk arról, hogy a Final Fantasy XV (a továbbiakban csak FF XV) miben tér el, és miben jobb a legtöbb konzolportnál!

A PC Guru hasábjain, 2017-ben már megjelent az FF XV, akkor Chocho írt róla egy átfogó, hatoldalas tesztet, ami azóta a PC Guru Online-on is elérhető. Aki lemaradt róla, annak eláruljuk, hogy egy nagyszabású akció-szerepjátékról van szó, valós idejű harcrendszerrel, nyitott világgal, 100+ órás játékidővel. Főszereplőnk az ifjú Noctis, Lucis királyságának egyetlen várományosa, aki három barátjával vág neki egy hosszú utazásnak, melynek célja Altissia, egy Velencére kísértetiesen emlékeztető város, ahol majd a tervek szerint a fiú igába hajtja a fejét. Na de ennyi legyen is elég, lássuk, miért olyan jó a PC-s kiadás!

Ajándék lónak ne nézd a fogát!

Tartalmi részét tekintve a Windows Edition felfogható a játék GOTY kiadásaként. Az alapjáték mellé a Square minden megjelent DLC-t is hozzácsapott a pakkhoz, beleértve a novemberben kiadott multiplayer bővítményt. Utóbbiról érdemes tudni, hogy játékmenete lényegében egy Monster Hunterbe oltott FF XV, ami az alapjáték harcrendszerét adaptálja, valamint hozzátesz az előzményként szolgáló mozifilm (Az ősök gyűrűje: Final Fantasy XV) történetéhez is, mindezt pedig egy saját karakterrel vihetjük végig. Felépítését illetően a játékmenet többszemélyes vadászatokra és szóló történeti küldetésekre bontható le. A vadászatok során három társunkkal együtt dolgozva végezhetünk hullámokban érkező ellenfelekkel vagy éppen hegyomlás méretű monstrumokkal. Habár ez a fajta multiplayer kifejezetten felesleges egy egyszemélyes kampányra kihegyezett játékhoz, a Comrades DLC kellően szórakoztató, még a repetitív volta ellenére is.

A rossz hír, hogy a PC-s közönséget eddig még érezhetően nem fogta meg a többszemélyes mód gondolata. Matchmaking alatt ugyanis egyáltalán nem, vagy csak alig találunk játékosokat, ezért aztán a legtöbbször arra kényszerültünk, hogy a küldetéseket botokkal teljesítsük, ami éppen a többjátékos megközelítést öli ki a Comradesból.

A Windows Edition exkluzív tartalmaknak igencsak híján van. Attól függően, hogy milyen kliensben tettünk szert az FF XV-re, a fejlesztők ruhapakkokkal lepték meg a vásárlókat (Steamen pl. Gordon Freeman ikonikus felszerelését kapjuk meg, míg az Originen a Simsből ismerős lámás szuperhős-szettet). Mindenesetre a szórakozás nem ér véget a sztori végigjátszásával, a Windows és a Royal Edition mellé (melyről lentebb bővebben beszámolunk) ugyanis nem csak a DLC-k járnak. Az Insomnia City Ruins: Expanded Mapnek hála egy új bejárható területet és további endgame tartalmakat is kapunk.

A motorháztető alatt

A bónusz kontent hiánya okozta sebre azért gyógyírként szolgálhat, hogy az FF XV úgy fut, mint az álom. A Windows Edition tesztje két PC-n folyt, az egyik egy felső középkategóriás, míg a másik egy felsőkategóriás konfigurációval rendelkező gép volt. Míg a combosabb masinában egy NVIDIA GeForce GTX 1080Ti kártyát pakoltunk, addig gyengébb társa egy AMD RX560-on futott, hogy nagyjából reális képet kapjunk a hardverfront mindkét oldaláról. A PC-s változat 120 fps-es lakatot kapott, amit az .ini a fájlok között nézelődve feloldhatunk, és kitolhatunk 240-re. Ha azonban nem kenyerünk a határtalan fps-szám, és inkább limitálnánk az alapértelmezett értéket, akkor a képkockafrissítési ráta a menüben korlátozható 60-ra, valamint 30-ra. Utóbbi esetben a kockák ütemezése a PS4-es változatra emlékeztet bennünket, aminek esetében a frame pacing hagyott kívánnivalót maga után. A 60 és 120 fps-es korlátozás esetében viszont nincsenek ilyen gondok, bár utóbbihoz nyilvánvalóan 120 Hz-es képfrissítés, és persze azt kiszolgálni képes monitor dukál.

Az FF XV menükezelése a konzolos változaton alapszik, és egérrel nem használható. Habár a kurzor megjelenik a képernyőn, a menüpontok kiválasztására nem alkalmas. Gyakorlati haszon híján, a képernyőn csücsülő egérmutató egy zavaró kis pacává redukálódik, de szerencsére az F1 billentyű lenyomásával eltűntethetjük a felhasználói felületről. Az opciók között nézelődve szembetűnő, hogy milyen mélységekbe nyúlik a testreszabhatóság. A billentyűk funkcióit (a 9-től 12-ig számozott F billentyűk kivételével), az elsőtől az utolsó gombig módosíthatjuk, de az alapértelmezett kiosztás is kellően kézre esik. Az egér bal és jobb gombját használva védekezhetünk, illetve támadhatunk, továbbá egyes mozdulatok végrehajtásához annyit kell tennünk, hogy leütjük az F-et. Egyszerű, kényelmes, és a harcrendszer folyamatosságát is kellőképpen kiszolgálja.

Látványos puccs

A grafikai beállítások szintén rengeteg lehetőséggel kecsegtetnek. A kinézetet meghatározó opciók többsége játék közben is módosítható, és hála az áttetsző felhasználói felületnek, azonnal látni fogjuk a változást. A Framerate menüpontban nem csak az fps-korlátot adhatjuk meg, de bekapcsolhatunk egy számlálót, ami a képkockafrissítés mellett a processzor és a videokártya terhelését mutatja. A játék ezen két vonása remekül kiegészíti egymást, habár tegyük hozzá, hogy a teljesítményt nem lehet a menü és a számláló egyidejűleg történő nézegetésével, teljes magabiztosággal kiértékelni. A menübe való belépéskor a háttérben futó kép megfagy az időben, ezzel ideiglenesen levéve a terhet a processzorról. Kinézetre a PC-s port közepes beállításai megegyeznek a tavaly novemberben debütált a Xbox One X-es változattal, melyről érdemes tudni, hogy konzolos szempontból mind teljesítmény, mind pedig prezentáció tekintetéből a legjobb választásként szolgál.

Akik gyengébb processzorral rendelkeznek, és inkább a videokártyájukra szeretnék az FF XV futtatásával járó munkát terhelni, azok csalódni fognak, mivel a legtöbb beállítás nem kíméli a CPU-t. Az árnyékok és a világ elemeinek részletességének visszafogásával javíthatunk a teljesítményen. A VGA-ra a legnagyobb terhet az élsimítás és az árnyékok teszik mind NVIDIA, mind pedig AMD fronton. Némi örömre ad okot, hogy az árnyékok szűrése még alacsonyabb beállításokon is kellően mutatós. A High, illetve Very High minősítésű opciók egy, a valósághoz közelebb álló világ érzetét adják, míg a közepes beállítások a maguk életlenségével és finom áttűnéseivel sokkal inkább egy olajfestményre hajaznak, ami fantasy könyvek borítóira emlékeztet. A 78 GB helyigényű alapjáték mellé letölthető a High-Resolution Pack, ami ultramagas felbontást kölcsönöz a már alapjáraton is mutatós FF XV textúráinak. Ez a DLC a 4K-s assetek mellett az átvezető videók UHD változatait is tartalmazza, méghozzá két nyelven (angol, japán), valamint egyes helyszíneken a növényzetet is átdolgozza. A lombozat újragondolása csak a külső területeket érinti, és egyedi ízt kölcsönöz a PC-s verziónak, mivel az eddig megszokottnál valóságosabb képet ad a tájnak.

Kötelező vétel

A négy korábban kiadott konzolos változat után végre PC-n is megtapasztalhattuk, milyen Noctisszal niffeket kaszabolni. Habár kizárólag PC-re szánt in-game tartalmat nem kaptunk, az újragondolt környezet, az egyedi effektek jelenléte, és a tökéletes optimalizáció mindenért kárpótol.