Már megint rettegünk
A Five Nights at Freddy's (FNAF) első része 2014 augusztusában robbant be a köztudatba. Az egyszerű koncepció ellenére (éld túl az éjszakát, miközben animatronikok vadásznak rád), egy meglepően szórakoztató, és nem utolsó sorban félelmetes alkotás született. A játékosok többségének tetszett a horror újfajta megközelítése (nem tudtunk benne mozogni), és örökre szívükbe zárták Freddy, Bonnie, Chica és Foxy egyszerre aranyos, és félelmetes karaktereit. Közkívánatra a sorozat atyja, Scott Cawthon elkészítette a második részt, változatlan alapokkal, még több rettegéssel, és sokszor idegesítő játékmenettel.
Welcome to the Freddy Fazbear’s Pizza!
A FNAF első része egyszerű mechanikát követett. Lámpával megvilágítottuk a folyosót, ha ellenfelet pillantottunk meg, akkor pedig becsuktuk az ajtót, miközben figyelnünk kellett a kamerákra és generátor energiafogyasztására. A második epizód is hasonló elven működik. Még mindig egy kamera mögött ücsörgő éjjeliőrt alakítunk, akinek egyetlen feladata, hogy reggel 6 óráig vigyázzon az étteremre. Az előző részhez hasonlóan egy telefonos fickó hasznos tanácsokkal látja el emberünket, de mivel az ellenfelek mennyisége és viselkedése is megváltozott, a legtöbb dologra magunknak kell rájönnünk. Legfontosabb eszközünk (a kamera mellett) egy Freddy-maszk, ami mögé elbújhatunk, ha közeledik valami; és az elemlámpánk, amivel elűzhetjük az ellenséges robotokat, illetve a kamerák által ellenőrzött helységeket világíthatjuk meg. Sajnos az első epizód generátorához hasonlóan elemlámpánk kapacitása is véges, és ha lemerül az elem... Nos, akkor jön elő Freddy, ahogy barátai is...
A pizzázó rémei
Az első epizódban 4 ellenféllel találkozhattunk (plusz a nagyon ritkán támadó Golden Freddyvel), ez a második részre 11-re nőtt (megfejelve néhány hallucinációval). A sztori szerint a régi modelleket leselejtezték, mivel büdösek és sérültek voltak, és "gyerekbarátabb" figurákat készítettek a helyükre, így született meg Toy Freddy, Toy Bonnie és Toy Chica, illetve a Foxyra hajazó Mangle. Sajnos az előző 4 robotot nem kukázták teljesen, így a 3. éjszakától ők is megindulnak, hogy végezzenek velünk. Rajtuk kívül találkozhatunk még a Balloon Boy névre keresztelt lufis kisfiúval, aki ha megjelenik előttünk, nem tudjuk használni az elemlámpánkat, illetve a legérdekesebb és egyben legijesztőbb karakterrel, Puppettel. Utóbbi ellenfél egy új játékelemet is magával hozott, a feltekerhető zenedobozt, amit bizonyos időközönként fel kell húznunk (a kamerán keresztül), különben Puppet az arcunkba ugrik. Az első néhány találkozás a robotokkal eléggé ijesztő tud lenni, de miután betanultuk a stratégiát, utána inkább idegesítő lesz, mint félelmetes.
Lemerült generátor
Sajnos a Five Nights at Freddy's 2 az elődje minden rossz tulajdonságát örökölte. A grafika változatlan, nagyobb monitoron pedig eléggé gyatrán néz ki a játék (főleg, mert nincsenek grafikai opciók). Az irányítás egy ideig nagyon zavaró lesz, mivel a képernyő alján elhelyezett maszk-, illetve kamera gombok kattintás nélkül is működésbe lépnek, és gyakran nem várt helyzeteket eredményezhetnek. A robotokat könnyen ki lehet ismerni, bár a mesterséges intelligenciájuk érezhetően jobb lett, a hangjuk viszont változatlanul félelmetes tud lenni. Kihívás bőven van a játékban, de (ahogy korábban is említettem) egy idő után a félelem helyét átveszi a teljesítési kényszer, ami megöli a játék hangulatát. Bár a gyermekbetegségeit nem tudta kinőni a FNAF 2, ennek ellenére egy érdekes kis programot kapunk, ami sokkal változatosabb az első résznél, egy leheletnyit félelmetesebb és kihívásban is gazdagabb. Csak ne merüljön le az a fránya elem...
