Merthogy a Fortune ezúttal nem azt jelenti, hogy mindenki kutyagumiba, esetleg tehénlepénybe hajt a kerékkel. A kiegészítő egy igen különleges szigetre vezeti el a versenyzés és versengés kedvelőit, és ennek éppen ideje is volt, hiszen sokan panaszkodtak arra, hogy két hónap után náluk kifogyott a lendület, már nem érzik annyira jól magukat a virtuális pixelaszfalton. Persze ez is érthető, bár türelmesen és ráérősen beosztva a Horizon mindig jó móka, mérgezést meg még a bejgli is okozhat, ha túl sok a jóból (látom ám a helyeslő pillantásokat), szóval minden esetben az arány a legfontosabb. Amúgy tartom, hogy a játék zseniális, brutálisan jól néz ki, nagyon hangulatos és tartalmas, talán csak a magyar fordítás az, amit nagyon gatyába kéne rázni – de így hónapokkal a megjelenés után már erről is letettem, pedig a „tülekedés” és „eposzi” szavaktól volt már néhány átizzadt, rémálmokkal teli éjszakám. A szomszédok talán még ma is felidézik hajnalban felszakadó sikolyomat…

Villámok hátán

Már az is egészen elragadó és kicsit borzongató érzés, ahogy a nagyobb szigetről megindul a transzport a célterület felé, a távolban pedig a hullámok felett, felhők alatt megpillantjuk a helyszínt. Ám ez még mindig semmi az első futamhoz képest, ami a fesztiválközponthoz vezet, és ami közben hajóroncsok díszítette tengerparton, cikázó villámok között, az aurora borealis (sarki vagy északi fény) gyönyörű és megzabolázhatatlan vonalai alatt taposunk bele a gázpedálba, hogy ellenfeleink le ne hagyjanak. Ez ugyanis a Fortune Island, mármint minden, amit most leírtam – hegyekkel és völgyekkel, életveszélyes szerpentinekkel, amiknél minden tízedik másodpercben lesodródhatsz az útról, valamint olyan ugratókkal, amik szinte tényleg a semmibe vesznek. A tengerparti szirteknél valami eszméletlen, ahogy belegyorsulva nekiiramodsz, a levegőbe érsz, majd lényegében hosszú méterekre elfogy a talaj, hogy alattad a kőnek feszülő hullámokat lásd, míg a túloldal érdes sziklafala elérhetetlennek tűnik. Nem, a Fortune Island, ahogyan a Forza Horizon 4 még mindig nem hardcore, nem szimulátor, hanem egy olyan arcade élmény, amit mindenkinek át kell élnie, aki szereti a sebességet és a dögös autókat, a gyönyörű járgányokat.

Driftelj az életedért! Hajts a kincsért!

Merthogy miközben szól a zene – igény és választás szerint szimfóniákkal, a játékhoz illő rockkal és metállal, elektronikus muzsikával és a többi –, a lényeg a sebességen van, meg a látványon. Utóbbiba a nagyon sajátos táj, a minden részletében kidolgozott autó éppen úgy beletartozik, mint az eget kettéhasító villám, esetleg a szitáló eső, ami kövér cseppekben gurul végig a kasztnin. A verdákról sokat nem óhajtok mesélni, folyamatosan érkeznek az újabb darabok, a legteljesebb verziót vásárlók már dugig tölthették a garázst, az meg tényleg szinte egyedülálló, hogyan néznek ki ezek az aszfaltszaggató betyárok, amik természetesen mozgás terén sem bíznak semmit a véletlenre.

Merthogy bár nem szimulációról van szó, ahogyan azt már említettem, a vezetési élmény fantasztikus, nagyon adja magát, emiatt lényegében alig lehet elengedni a kormányt, hogy az ember végre megmozgassa kicsit a tagjait, miután kivonult a volán mögül. Ez mondjuk, kell is a kiegészítőhöz, elvégre a szerpentineken végigvágtatva nagyon uralkodni kell a motorban nekifeszülő pacikon, de a drifteléseknél sem rángathatjuk csak úgy, kedvünkre a járgányt. Driftből ugyanis van bőven, aki nincs oda a raliért és a csúszkálásért, az már levonhat legalább 10 százalékot az összesített értékelésből. Hiába, a Fortune Island részben a sárdagasztásról, a megszokottnál extrémebb körülményekről szól. Maga a sziget emellett sem hatalmas, de bőven van benne kihívás, egy-két speciális esemény, sőt még le is táborozhatunk, hogy ne kelljen annyit gyorsutazni. És ami a legjobb: ha túl soknak érzed azt az összeget, amit elkérnek egy kastélyért, nos, itt pikk-pakk komoly segítséget kapsz, csak oldd meg a kapott „fejtörőket”, amik rímek képében érkeznek, aztán ha sikerült a mutatvány, egy kincsesláda már a tiéd is a tízből. Így lehet ám elég szórakoztató körülmények között milliókat keresni, ami tényleg nem árt, ha kinéztél magadnak valami luxusotthont. 

Egészen sajátos

Ahogyan Just Cause 4-nél is említettem, érdekes, hogy most éppen a természeti erők jelentik az extrát, ez pedig a Fortune Island esetében is teljességgel helytálló kijelentés. Persze, a sziget önmagában nagyon különleges a kiüresedett, apró városkával, aminek templomtornya még kilóg a vízből; nem különben egyedi a tengerpart a régi hajók maradványaival – mégis, a hatalmas villámok megjelenése, az égszakadás a rengeteg esővel, az aurora borealis mindent visz, rengeteget hozzátesz a hangulathoz. Utóbbiból van bőven, legyen szó csak a sziget egyéni, versenyeket mellőző felfedezéséről, a kincskeresésről, a trailblazerről, aminél szó szerint hegyek-völgyek között kell utat vágni, vagy éppen a driftről. A Drivatar természetesen ismét hozza a megszokott mesterséges intelligenciát (Gebbbe esélyesen sokat csuklik, mikor játszom), meg úgy összességében kevés helyen lehetne belekötni a DLC-be. Vagy akár az alapjátékba – bár PC-n érdekes dolgokat tapasztaltam, rendre összeomlott a program, Xboxon viszont tökéletesen futott, csak hát, úgy is nézett ki. Tényleg a magyar fordítás az, amit érdemes lenne gatyába rázni (nem, ennyi idő után nincsenek illúzióim, de legközelebb jó lenne, ha nem a google fordítaná a teljes programot, vagy egy 90 éves nyelvprofesszor, aki még nem is látott videojátékot), meg a „véletlenszerű” történések rendszere. Elsőre még jópofa, ahogy egy ijedt bárány átszalad előttem az úton, de amikor egy verseny sokadik körében ugyanott jelenik meg, és ugyanazt teszi, az már inkább vicces. Egyébként szerintem ez még mindig a megszokott minőség. Aki szereti a sorozatot, ezúttal sem lőhet mellé. Ha meg az északi, skandináv világot is csíped, ami láthatóan hatással volt a látványra, hát tényleg ne most fékezz le, inkább nyomd tövig a gázt!