Nehéz lenne olyan autós sorozatot mondani, ami közelebb áll a szívemhez, mint a Forza Motorsport üstökösként a piacra robbanó kisöccse, a Horizon, amely 1-2 epizód során egyből az élvonalba repült, már-már lekörözve az alapszériát. Persze, más a két cím, mert míg az egyik a félszimulációra épít, addig a másik (testreszabhatósága mellett is) színtiszta arcade élményt kínál, mindig egy adott régióhoz kötve, annak sajátos jellemzőit kiaknázva. Miután pedig manapság már sem a Burnout, sem egy Split/Second nem kerül elő, hogy benzingőzzel és sebességgel itassa át elménket, kevés jobb lehetőséget kapunk a Playground Games alkotásánál. Éppen ezért, Anglia után már mindenki nagyon várta, merre tart a széria az SSD-vel ráerősítő, alapvető tudását tekintve sem gyenge újgenerációs konzollal, melyen ezúttal egy nagyobb és talán még változatosabb térképre szabadulhatnak rá a kiéhezett játékosok.
Vár a csodás Mehíkóóó
A Forza-veteránok sok meglepetésben nem részesülnek, ha belevágnak a legújabb kalandba. A dizájn ugyan itt-ott változott, de az alapok maradtak, ahogy a felépítés is. Nyitányként eljutunk a fesztivál helyszínére, ahova egy látványos versengés, néhány járműváltás során érünk el, majd szépen lassan nyílnak meg a különböző versenyszámok és kihívások, illetve az elérhető ingatlanok, melyekbe beköltözve nemcsak a kilátásban gyönyörködhetünk, de még extra tartalmakhoz is jutunk. Persze a határ a csillagos ég, sok-sok pénzt bezsebelve akár még kastélyszállóra is beruházhatunk, azonban a Forza Horizon lényege természetesen nem az, hogy minél nagyobb hodályban tengessük napjainkat, melyhez személyzet is tartozik, hanem a szintlépések és a népszerűség növelése, amivel egyre előrébb jutunk a fesztiválon is.
És az egyik legnagyobb változás itt érhető tetten, hiszen egyfajta matricázós, felfedezős, turistarétképet kapunk, ami fel van osztva eltérő szegmensekre, így akár, a Need for Speed-szériát idéző utcai versenyekre vagy PR mutatványokra, amiknél, ha elérünk egy újabb mérföldkövet, kiválaszthatjuk, melyik szegmensben haladnánk tovább, hova gyűjtenénk a következő matricát, amivel persze egy újabb látványos verseny vagy kihívás kerül elénk. No, nem mintha a hatalmas térkép nem szolgáltatna elég lehetőséget az utak felfedezésétől, a táblák lezúzásától és sebességhatárok döntögetésétől a különböző versenyekig, fotózásokig a sok minden egyéb opcióval. Millió és egy kihívást kapunk, akár még egy vulkánt is megvizsgálhatunk, miközben begyűjtjük az ehhez szükséges védőfelszerelést, szóval a változatosságra ezen a téren sem lehet panasz. A pajtákban régi leletekre bukkanhatunk, kisebb-nagyobb extra elfoglaltságok után nézhetünk, avagy aki benevez a játékra, az szokás szerint sok mindennel foglalatoskodhat Mexikó vidékeit járva.
És ez a vidék bizony zseniális. Mint említettem, van vulkán, de a tengerpart, a dzsungel, a sivatag, az azték birodalom romjainak maradványai egyaránt színesítik a képet, ami ráadásul a szokásosnál is változatosabb és nagyobb, ahogy a napszakok és időjárási viszonyok is állandóan változnak. Persze itt is vannak szezonok, avagy az évszakok is be-beköszönnek, ezzel változásokat hozva, illetve a többjátékos interakciók is megvannak, a közös célok elérésétől az egymás felállított rekordjainak megdöntéséig, vagy éppen a megosztható festésekig és létrehozható versenyekig.
Régi generációs tökéletesség
Nehéz bármi rosszat mondani a Forza Horizon 5-ről, hiszen maga a játék nagyszerű, mint mindig, a fejlesztők a helyszínből is a lehető legtöbbet kihozták, ráadásul a változatosságra sem lehet panasz. A Baja-futamoktól a normál, körös versenyekig és terepfutamokig van minden, sőt nyitott kihívásokkal is találkozhatunk, amikor csak a rajtvonal és a cél számít, minden más már rajtunk múlik. Fejlődni egyszerű, az autópark hatalmas, ahogy a pörgetésekkel és nyereményekkel a testreszabhatóság is igen komoly. A multi élvezetes, ahogy mindig, könnyebb és egyértelműbb még a kommunikáció is, de aki csak szólózik, az sem fog unatkozni, miközben mindent felfedez ezen a hatalmas és masszív helyszínen. Más kérdés, hogy talán ennél picit többet vártam volna a generációváltás következményeként.
Az SSD-t ugye mindenhol nagyon szajkózták az elmúlt egy évben, de a Horizon legújabb része nagyjából olyan gyorsan tölt be, mint az előző, ha XSX-en indítjuk el (jó, kicsit még gyorsabban), egyéb funkció pedig nem kimondottan hozza ezt az újgenerációs érzést. Maga a látvány remek, mindenképpen az eddigi csúcs, és ha kicsit lassítunk és megállunk gyönyörködni a tájban, akkor láthatjuk, mennyire részletes minden, az meg már más kérdés, hogy verseny alatt mindez nem mindig tűnik úgy fel, mert olyankor a sebesség miatt sokkal elmosódottab a környezet, és a panorámában sem érünk rá gyönyörködni. Ahogy tök jó a sok beszélgetés, de azt olvasgatni, hallgatni sem mindig tudjuk. A rádióadók átlag jó zenéket tartalmaznak, de most annyira kiemelkedő csatornák nincsnek, a felhozatal nem olyan emlékezetes, mint általában. Esetleg lehetne végre jelentősebb az állatvilág, illetve valahogy még egyedibbé lehetne tenni magát a szériát, mert most már a koncepció a harmadik generációban érhető el, miközben a gépek komolyan fejlődtek. A Forza Horizon így még mindig nagyszerű és nagyon élvezetes sorozat, de szükség volna egy komolyabb szintlépésre, hogy ne a változó környezet és a javuló látványvilág jelentsen csak nagy eltérést az epizódok között.
