Tika kollega remek beharangozót írt még 2018 júniusának végén, így jómagam is meglehetősen izgatottan vártam, míg települt a végleges játék, egészen pontosan a v1.01-es változat. Mivel a fejlesztőcsapat figyeli a fórumot és nem csak válaszol, de bugokat is kerget, így dicséretesen gyakori a frissítés is. Oké, most is vannak bajok, de ezek – szerintem – apróságok, én legalábbis együtt tudok élni például azzal, hogy a városokban a kereskedők inventoryja bezony véges. Cserébe eladhatsz fegyvert a vegyesboltban is vagy éppen gyümölcsöt a páncél- és ruházati szaküzletben. 

No, de mi az, amit az ifjú fejlesztőcsapat, a KK Game Studio, kínál nekünk egy kétszemélyes vacsora áráért? Jóságot, feleim, különben nem ülnék most a laptopom előtt hajnali fél kettőkor cikket írva, mert még lecsavartam két quest-et, hogy vegyek rendes fegyvert a kedvenc mesterlövészemnek. A jó puska drága, a csúcsfegyverek meg csak a feketepiacon kaphatóak, három kiló aranyért meg a fél vesémért. Reggel hétkor isteni lesz kelni, és hol van még a cikk vége…

A nyafogás helyett (kávékávékávé) foglalkozzunk inkább magával a FGW-rel! A cucc egyfajta keveréke az FPS/RPG/csapatépítős játéknak, illetve a városfejlesztős dolgoknak. Az alapsztori egyszerű: „valahol Oroszországban” egy kisebb megyényi területen teljes kormánymentesség van, s az anarchiában számos frakció/csapat/terrorszervezet tart kézben városokat. Időnként ütik egymást, időnként kereskednek, néha ostromolnak is egy kicsit. Nnna, ide csöppenünk bele, méghozzá nem is akárhogy. Karaterünket a legelején úgy építjük fel (a szokásos szem-haj-szakáll-arcforma beállításokon kívül), s kapja meg a statjait, hogy egy-egy helyzetben mondatok/lehetőségek között kell választani Nos, így lettem egy mesterlövész, s kaptam még három felsőközép kategóriás katonát magam mellé. Nem voltam szomorú. 

A fő térképen tudsz mozogni a (leendő) csapatoddal, itt látod, hol vannak a falvak és a városok, a banditák, kalózok és terroristák táborai (az elején, amíg nincs minimum két, jól felszerelt rajod, azaz 2x7 embered, inkább került őket), a lefosztható bányák, fűrésztelepek. A játék elején úgyis gyűjtögetni kell: sokba’ van a jól kiképzett katona, a rendes fegyver, a használható páncél. Amikor már megerősödtél, akkor lehet szó egy város elfoglalásáról, majd a kereskedelem és a városépítés menedzseléséről. A cél: legyen tíz saját kézben lévő városod. Ja, azt már említettem, hogy a szomszéd klánvezérek nem leszek boldogok a térhódításodtól és rendszeresen próbálnak majd kivágni a saját városaidból… Helyőrség, na, az is drága.

Addig azonban sokat fogsz lövöldözi saját kezűleg is, míg végre várúr leszel. A csata is egy térképpel kezdődik, és sokat fogod nézni a lövölde közben is. Itt tudod a legelején elhelyezni a saját egységeidet, itt mozgatod őket, és itt látod, hol a már felderített ellen. Amikor meg visszamászol FPS-módba, akkor lehet irtani a pixelterroristákat. Na, ez az elején nem egyszerű, hiszen szinte mindig (legalábbis questeknél tuti) túlerő ellen indulsz és a kezdeti harcosaid sem a Terminátorra hajaznak majd. A túlélt győztes csaták után azonban a karaktered és a csapatod skilljei is javulnak, ne aggódj. Barátom, egy maximális Marksmanshippel és 100 százalékos Machine Gun képességgel kiokosított nehézgéppuskás, na, az csúnya aratást tud csinálni. Nekem most van kettő a törzs rajomban…

A lövölde mellett legalább olyan fontos a taktika. Nyugi, ez sincs túlspilázva: nagyjából azt mondhatod meg, lopakodjon vagy rohanjon oda a raj (max 7 fő/egység), esetleg vonuljon vissza, ha bajba kerültek. Az AI normál fokozaton nem túl okos, sem nálad, sem az ellenségnél. Letérdel vagy hasal a virtuális katona, de fedezéket szinte nem használ például, és a növényzet takaró hatása sem érdekli. Cserébe a ki nem maxolt harcos meglehetősen gyenge célzóképességről tesz tanúbizonyságot – ha rád lő, ennek azért örülni fogsz.

A táj közepesen meggyőző, nem erre fektették a hangsúlyt. Random elszórt sziklák, bokrok, fák, ennyi. Meg a táborokban sátrak, homokzsákok, álló járművek, egy-két őrtorony. A fegyverek ballisztikája már jobban sikerült: a mesterlövész puskáknál nagy távolságnál bizony korrigálni kell, mert nem oda megy a lövedék, ahol a célkereszt közepe van, ezt hívják gravitációnak és röppályának. Az ellen rendszeresen flank-el, azaz a csapatod széléről, nem szemből támad, erre illik figyelni. Cserébe te is használhatod bőszen az átkarolásokat, a sarokba húzódást, a hegytetőről sniperkedést. Jó esetben neked kevés lövöldözni valód lesz (ez mondjuk már jól összerakott csapatot igényel), inkább csak vezetgeted az egységeidet. Jó tanács: barátkozz meg az éjszakával! Én minden, de minden esetben éjjel megyek vadászni. Minden katonámnál alap az NVG (ezeket, ha látjuk egy piacon, kötelező az összeset megvenni, nem túl gyakori árucikk, úgyis kell majd…), az éjszakai plusz álcázási értéket adó cuccok (zubbony, nadrág, kendő). Éjjel az ellen csak sokkal közelebbről lát meg, de addigra már úgyis odaért a teljes törzsrajom (3 sniper, két géppuskás és közelharc védelemre két géppisztolyos emberem), akik a dombtetőről nekiállnak aratni, amíg a Darálós Srácok meg nem érkeznek – bedarálni. Én mindig mesterlövészkedek, de ügyelek arra, hogy bőven, de biztonságos mennyiségre lefaragva maradjon célpont az embereimnek, hogy fejlődjenek.

Szó mi szó, megéri. Kellemes a harci rész, szeretek kereskedni, árfolyamokkal molyolni (külön laptop, Excel-táblázatok), ezek jól jönnek majd a városos-kereskedős résznél is. Itt érdemes arra is figyelni, hogy a felhúzható épületek száma véges, illetve az agyonadóztatott városlakók fellázadnak. Sajnálom kicsit, hogy az örök etalon Stalker-sorozathoz képest a fegyverek tuningolása eléggé fapados (a gyári pukkancsra rakhatsz összesen egy-egy hangtompítót és optikát, oszt ennyi) s még jobban, hogy a katonáid fegyverét nem piszkálhatod, azok csak eredeti konfigjukban használhatóak. Vagy csak én nem jöttem rá, hogy hogyan lehet és a fórumot végigtúrva sem volt segítség…

Azt hiszem, hogy a Freeman marad a gépemen. Nem tökéletes, de ha figyelembe vesszük, hogy ez a stúdió első játéka, kifejezetten jó darab. Ajánlom azoknak, akik napi egy-két órát szívesen elvernek egy kis hentelésre, plusz kereskedelmi útvonalak kialakítására. Én meg végig tolom nehezebb szinten is, mert kíváncsi vagyok, ott mennyi időbe telik majd az ideális csapatkialakítás és -felfegyverzés. Éjjellátó szemüveg mindenkinek, juts sayin’…