Mindig is szeretted volna megtapasztalni, hogy milyen, mikor a környezetedben minden egyes lány szíve érted dobog? Nos, a most a gyökereihez visszakanyarodó Gal*Gun-sorozat pontosan ezt az élményt hozza el, de természetesen kicsit túltolva. Egy nap főhősünket – Tenzou Motesugi – hirtelen szürreális módon, ahogy meglátják, már-már vérszomjas farkas falka módjára, szerelmi vallomásaikkal és leveleikkel rohamozzák meg az ellenkező nem képviselői. Persze az emberfeletti vonzalom oka nem az ifjú ellenállhatatlan külseje vagy bájos személyisége, csupán egy „szerencsés” véletlen. Mint kiderül a galiba okozója az Angyal Akadémia harmadévese, Patako, akinek feladata, hogy egy kicsit feltornássza vizsgaalanya, Tenzou népszerűségét egy különleges nyíllal, amiből azonban az előírt egy helyett véletlenül TIZENHATOT ereszt szerencsétlen áldozatába. Ezzel nemcsak alaposan túladagolja a fiú népszerűségét, de ennek eredményeként mindössze egyetlen napot hagy számára, hogy megtalálja szíve hölgyét, a hirtelen közkedveltség következményeként ugyanis a nap végétől, élete további részében szerelemmentes, sivár élet vár rá. A hölgyrajongók végeláthatatlan sorának lefegyverzése közepette megkezdődik tehát a verseny az idővel a potenciális barátnőjelöltek kegyeiért. 

A népszerűség átka

A 2011-ben debütált, most pedig a sorozat 10. évfordulója alkalmából újra előásott, kicsit felfrissített és Returns alcímmel megtoldott eredeti Gal*Gun kicsit felemás képet fest. Míg a rajzolt részek gyönyörűek és teljesen olyan hatást keltenek, mintha egy animéből ragadtak volna ki egy-egy képkockát, maga a játékmenet már jóval szegényesebb, sterilebb és részletektől mentesebb, egyedül talán a karaktermodellek kidolgozása mondható korrektnek.  

Hódító hadjáratunk megkezdése előtt Patako néhány kérdéssel méri fel belső értékeinket – intelligencia, atletikusság, stílus, bujaság –, majd potenciális jobbik felünket is kiválaszthatjuk a négy más-más személyiséget és igényeket képviselő jelölt közül. A négy leányzó az egyetlen, akikre váratlan népszerűségünk nincs semmilyen hatással, így bizony meg kell küzdenünk a kegyeikért, bár időnk és energiánk nagyobb részét inkább konkurenciájuk visszaszorítása emészti fel. Utóbbi azonban nem kedves elutasításokat takar, hanem kőkemény akciót, ami leginkább a jó öreg fénypisztolyos, játéktermi időket idézi, csak ezúttal nem zombikat, dinoszauruszokat vagy katonákat kell “lepuffantanunk”… hanem lányokat. Mármint nem szó szoros értelemben, csak Pheromone Shot névre keresztelt fegyverünkkel kell ártalmatlanná tenni őket, aminek lövedékéből egyes hölgyeknek elég egy, hogy visszakozzanak, míg mások csak egy tucat után értenek a szép szóból. Gyenge pont eltalálása esetén viszont bármelyiküket egyetlen lövéssel „leteríthetjük”. A sikeres lövöldözéssel szívecskénket feltöltve egy gombnyomással ’Doki Doki Módba’ is kapcsolhatunk, melyben egyetlen leányzóra fókuszálva, a különböző testtájait megcélozva próbálhatjuk meg „csúcsra juttatni”, siker esetén pedig nemcsak regisztrálhatjuk “gyűjteményünkbe”, de egyfajta láncreakcióként az összes, éppen a szemünk előtt lévő társa is visszavonul.   

Csupasz pisztoly

A szakaszokra bontott pályákon kvázi Time Crisis stílusban járhatjuk be az iskola folyosóit és termeit, amiken a legváratlanabb helyekről ugranak elő rajongóink – ráadásul gyakran mindenről megfeledkezve, egyenruha helyett például mindössze fürdőruhában. A játék nagyobb részét ez teszi ki, amit néha megtör egy-egy, a szívünk hölgyével folytatott párbeszéd, vagy plusz csavarral feldobott minijáték. Kaname esetében például a létrát kell megtartanunk, amin áll, miközben a könyvespolc köteteire lődözünk, mindezt persze időre.

A négy lány egyikének kegyeiért folytatott küzdelemről szóló sztori teljesítését követően, szívünk másik három választottjának meghódítása mellett a Score Attack módban versenybe szállhatunk a legmagasabb pontszámért, gyönyörködhetünk a galéria képeiben és a több, mint 70 leányzóban, persze különböző ruházatokat rájuk adva az öltözőben, illetve „gyűjteményünket” is átlapozhatjuk. Emellett a Doki Doki Carnival módban akár meg is fordíthatjuk a felállást, ahol rajongás helyett mindenki utálatát vívjuk ki bármiféle előzmény nélkül, így többszereplős Doki Doki Módba kapcsolva kell „kiengesztelnünk” a hölgyek seregét.

A Gal*Gun Returns visszalátogat a jó értelemben őrült, vérbeli japán sorozat kezdeteihez, de az apróságokon kívül – hacsak valakinél nem szempont az összesen 423 féle alsónemű – túl sok újdonságot nem tud felmutatni. Az alapkoncepcióban pedig egyébként lenne potenciál, de eddig valahogy mégsem sikerült kihozni belőle, így marad egy kissé őrült, tipikus japán humorral fűszerezett, leheletnyit perverz és eleinte szórakoztató, de hamar önismétlésbe fulladó alkotás. Reméljük, az első részre való visszatérést egy merészebb és változatosabb folytatás követi. Zárásként megjegyezném, hogy én egy durva mentési hibába is belefutottam, aminek köszönhetően minden kilépés után kezdhettem mindent elölről, de biztos vagyok benne, hogy ezt mielőbb javítani fogják.