A szórakoztató egyszerűségre épít a Gatling Gears című arcade játék is, amelyben egy két lábon járó, hatalmas gépágyúval felvértezett robotot irányítunk. A program már azért is csábító, mert az első Predator film óta tudjuk, hogy a gatling gépágyú igazán menő dolog, hát még akkor, ha kifogyhatatlan lőszert biztosítanak hozzá. Szóval van ez a robot, akit madártávlatból irányíthatunk a képernyőn, és lényegében nem lesz más dolgunk, mint halomra lőni mindenkit, aki szembejön, a kiskatonáktól az ellenséges robotokon át egészen a különböző légi járművekig. Természetesen némi történet is dukál a folyamatos lövöldözés mellé, és hamar ki is derül, hogy Mistbound világában járunk, ami egykoron buja növényzetéről és ásványkincseiről volt híres, s amit most szó szerint darabokra tép egy gonosz iparvállalat, feldézsmálva a természet nyújtotta forrásokat. A Gatling Gears robotpáncél mögé bújó hőse egy háborús veterán, aki úgy dönt, leveti magáról a birodalom béklyóit, és elégtételt vesz a természet nevében, mi pedig az ő irányítását vesszük a nyakunkba a start gomb megnyomását követően.
Öt kampányon keresztül lesz lehetőségünk az igazság nevében történő pusztításra, és az öt fejezet a világ legkülönfélébb helyszíneire kalauzolja el a játékosokat. Meseszép erdőkön, tavakon, hófödte hegyvonulatokon és kietlen sivatagokon keresztül vezet majd utunk, a pályák pedig csupán egyetlen dologban hasonlítanak: mindegyikük szemkápráztatóan jól néz ki. A játékmenet amúgy az évtizedek óta bevált sémát követi, végigrombolunk az adott szinten, majd minden küldetéscsomag végén egy-egy hatalmas főellenféllel vár ránk, akiknek a ledarálása igazi embert próbáló feladat. A játék egyik legnagyobb erénye egyébként pontosan a fent említett látvány, amire ilyen alacsony árú szoftver esetében csak igen ritkán van példa. A kampányt játszhatjuk egyedül vagy akár kooperatív módban is, egy baráttal vagy egy idegennel karöltve. A főmenüben találhatunk még egy Survival névre keresztelt módot is, amelyben egyetlen célpontot kell megvédenünk a folyamatosan támadó ellenfelek hullámaival szemben.
Az utolsó fejezet kivételével a Gatling Gears nem túl nehéz program, közepes nehézségi fokozaton csak keveseknek jelenthet kihívást. Na persze csak akkor, ha rendelkezünk egy kontrollerrel, ugyanis a játékmenet alaposan megköveteli a két kéz egyidejű koordinációját, így PC-n csak az igazán hardcore játékosok fognak boldogulni a WASD-gombok és az egér kombinációjával. A felülnézetes játéktérben való navigáláshoz nincs szükség kézikönyvre, vagy akár oktató módra, azonnal tudni fogjuk, hogy kire lőjünk, s milyen fegyvernemet használjunk. Elsődleges aprítónk a gépágyú lesz, de használhatunk rakétákat, bombákat, valamint küldetésenként egyszer bevethetjük a szuperfegyverünket is, ami mindenkit letakarít, aki éppen a képernyőn tartózkodik. Lépegetőnk fegyverzetét természetesen fejleszthetjük is, illetve tapasztalati pontjainkat olyan érdekes extrákra költhetjük, mint a különféle festések, effektek vagy a minket kísérő háziállatok.
Bár a Gatling Gears semmi újat nem hoz az arcade lövöldözős műfajba, illetve egyetlen eredeti bitet sem tartalmaz, mégis az egyik legjobb ilyen jellegű akciójáték, amihez az utóbbi hónapokban hozzájuthattunk. Alaposan próbára teszi reflexeinket, de a látvány és a kooperatív játékmód kárpótol minket az összes bosszúságért, amiket majd a robottestünkbe csapódó rakéták okoznak.
Öt kampányon keresztül lesz lehetőségünk az igazság nevében történő pusztításra, és az öt fejezet a világ legkülönfélébb helyszíneire kalauzolja el a játékosokat. Meseszép erdőkön, tavakon, hófödte hegyvonulatokon és kietlen sivatagokon keresztül vezet majd utunk, a pályák pedig csupán egyetlen dologban hasonlítanak: mindegyikük szemkápráztatóan jól néz ki. A játékmenet amúgy az évtizedek óta bevált sémát követi, végigrombolunk az adott szinten, majd minden küldetéscsomag végén egy-egy hatalmas főellenféllel vár ránk, akiknek a ledarálása igazi embert próbáló feladat. A játék egyik legnagyobb erénye egyébként pontosan a fent említett látvány, amire ilyen alacsony árú szoftver esetében csak igen ritkán van példa. A kampányt játszhatjuk egyedül vagy akár kooperatív módban is, egy baráttal vagy egy idegennel karöltve. A főmenüben találhatunk még egy Survival névre keresztelt módot is, amelyben egyetlen célpontot kell megvédenünk a folyamatosan támadó ellenfelek hullámaival szemben.
Az utolsó fejezet kivételével a Gatling Gears nem túl nehéz program, közepes nehézségi fokozaton csak keveseknek jelenthet kihívást. Na persze csak akkor, ha rendelkezünk egy kontrollerrel, ugyanis a játékmenet alaposan megköveteli a két kéz egyidejű koordinációját, így PC-n csak az igazán hardcore játékosok fognak boldogulni a WASD-gombok és az egér kombinációjával. A felülnézetes játéktérben való navigáláshoz nincs szükség kézikönyvre, vagy akár oktató módra, azonnal tudni fogjuk, hogy kire lőjünk, s milyen fegyvernemet használjunk. Elsődleges aprítónk a gépágyú lesz, de használhatunk rakétákat, bombákat, valamint küldetésenként egyszer bevethetjük a szuperfegyverünket is, ami mindenkit letakarít, aki éppen a képernyőn tartózkodik. Lépegetőnk fegyverzetét természetesen fejleszthetjük is, illetve tapasztalati pontjainkat olyan érdekes extrákra költhetjük, mint a különféle festések, effektek vagy a minket kísérő háziállatok.
Bár a Gatling Gears semmi újat nem hoz az arcade lövöldözős műfajba, illetve egyetlen eredeti bitet sem tartalmaz, mégis az egyik legjobb ilyen jellegű akciójáték, amihez az utóbbi hónapokban hozzájuthattunk. Alaposan próbára teszi reflexeinket, de a látvány és a kooperatív játékmód kárpótol minket az összes bosszúságért, amiket majd a robottestünkbe csapódó rakéták okoznak.
