A cím nem tartalmaz valótlan dolgokat! Még egyszer leszögezem, a cím az általam megtapasztalt valóságot összegzi, azaz a Gloomy Eyes végigjátszása közben tényleg ott keringtek a fejemben a Nightmare Before Christmas és Corpse Bride jelenetei, valamint a megboldogult Rossz PC Játékok Sorozat lezáró epizódjából, a Country Justice-ból az őrült professzor képe, aki egy kecskén kísérletezik. Egy ilyen felütés után jöhet a valódi kritika, azaz hiába hangzik megnyerően a zombifiú és hatalmas szemű szőke lány viszontagságokkal kikövezett barátsága (szerelme?), a fejlesztők több ponton elfelejtették, hogy egy videójátékot is kéne a történet mögé pakolni.

A Gloomy Eyes tulajdonképpen úgy szeretne horror lenni, hogy az atmoszférára és a vizuális elemek egymásra pakolására helyezi a hangsúlyt. Amit látsz a képernyőn az stílusos, tényleg a kreativitásról árulkodik, miközben megidézi a Tim Burton-stílust. Nem is rejtik véka alá, hogy a “mester” inspirálta őket, azonban a pozitivitásokat tartalmazó felsorolás majdnem véget is ér ennél a pontnál. Amivel még elégedett lehet a nép egyszerű gamere, az a Grave Keeper narrációja, ami többé-kevésbé követi azt megnyerő hangján, hogy merre halad a cselekmény. Ezt még megfejeli az ízléses zeneválasztás, de ennyi. Pont. Jöhet a feketeleves!

A fejtörők egymásutánjára építő játékmenet viszonylag gyorsan kiismerhetővé válik: a zombifiú (nagy meglepetésre) nem zaklatja fel a többi zombit, karja duzzad az erőtől, de irtózik a fénytől, Nena, az aranyos kislány jóval ügyesebben bánik a masinákkal, boldogan sétál a fényárban úszó ösvényeken, viszont ínycsiklandó falatként flangál az agyevő szörnyek előtt. A különböző képességek összehangolása lesz a fő feladat a 3D-s játszótérben, ami néha teljesen átláthatatlan. Hiába lehet forgatni a pályát, nem igazán segít abban ez a megoldás, hogy pontosan lásd azt, merre is halad egy-egy útvonal. HUD nincs, segítségek nincsenek, küldetéslista nincs. Mindenre saját magának kell rájönnie a játékosnak, amivel alapesetben nincs gond, de itt (lehet a saját fafejűségem miatt) volt olyan puzzle, amit harminc percen keresztül nem tudtam megoldani. Végül rájöttem, hogy a 2K-s monitoron körülbelül harminc pixel volt az, amit észre kellett volna vennem, csak ez nem ment olyan könnyen. A viszonylag rövid játékidő (3-3,5 óra) végéhez közeledve a Gloomy Eyes teljesen indokolatlanul átcsap egy akciófilmbe, ahol a Ku-Klux-Klán rajongói klub tagjait kell kicsinálni, miközben a “Country Justice őrült professzor hasonmásverseny” győztese próbálja likvidálni a jóságos zombifiút. Miért? Mi célja volt ezzel a francia fejlesztőknek? Nem volt elég kihívás, ezért jöhet a reflexjáték? Teljesen érthetetlen az egész.

Bevallom, hogy nem láttam a 2019-es azonos című, díjakkal kitömött VR-rövidfilmet (nem próbáltam ki a Gloomy Eyes VR-játékot sem, ami 2020-ban jelent meg), ami a játék alapjául szolgált, de ezek után nincs igazán ingerem hozzá. Lehet, hogy interakciók nélkül jobban átjön az egész “zombi-Nap-emberek” konfliktus, de a drámai, már-már hatásvadász elemek nem igazán érték el nálam a kívánt eredményt. Egyet javaslok mindenkinek, hogy előbb nézze meg a 28 perces animációt, utána döntse el, hogy ezt szeretné-e átélni ~3 órában.