Ritkaságszámba mennek manapság a nagyobb volumenű humoros játékok – az indie kínálatban azért bele lehet futni ilyesmikbe –, szóval ritka nagy öröm volt számomra, mikor bejelentették a High On Life második részét. Az első felvonás 2022. decemberi megjelenésével rendesen megkavarta az adott évi toplistámat, mert nem számítottam rá, hogy ennyire be fog jönni. Nem volt egy tökéletes játék, mégis kifejezetten jóleső ökörség volt az egész. Egyszerre érződött újdonságnak, közben pedig mintha valamiféle többórás Rick és Morty spinoff lenne – nyilván Justin Roiland hatásának köszönhetően. Szóval eléggé vártam a második részt, de akkora pofára esésre nem számítottam, mint amit ez a játék szállított.
Ne tedd el valami humorosba
A sztori folytatja az első részét, még ha nem is közvetlenül. A főszereplő már sikeres fejvadászként tengeti az életét, dől a lé, egyik hőstett a másik után, de ahogy az lenni szokott, minden elkezd összeomlani. Egyébként számomra talán a játék csúcspontja ez a montázsos, minimál gameplay-elemeket tartalmazó kis összefoglaló, hogy mi is történt az első rész óta. Hangulatos, vicces, drámai. Közben Lizzie, a főszereplő nővére afféle terrorista/gerilla ösvényre téved és a történet elsődleges kiindulópontja ez, ami elég gyorsan mészárlásba és a fejvadászság feladásába torkollik. Hiába mentettük meg az emberiséget az első részben, hogyha most újra fenyegeti népünket a konzumálás – csak épp most a mi fejünkön is ott a méretes vérdíj. Ez tehát az alap-szitu, innen indulnak a kalandok.
Valahogy végig azt éreztem, hogy eléggé semmilyen a történet, főleg az első rész fényében. Tényleg semmiféle gondolatot vagy értelmet nem láttam mögötte, csak egy mondvacsinált indok arra, hogy folytatni lehessen az elsőt. A világépítés is az első epizóddal ellentétben elég lapos. Persze jönnek a random dolgok, amik miatt szerettük az előzményt is, de ezek egy része nem üti meg a mércét. Ez talán a humorra is igaz. Lehet, hogy tényleg a cancelelt Justin Roiland miatt, de a második rész negyed annyira vicces, mint az első. Volt, hogy felnevettem, volt hogy elmosolyodtam, de ezek jó része is olyasmi, ami biztos, hogy ott volt korábban is, csak egy kicsit máshogy. Az egyedi dolgok hiányoznak talán a humor terén, vagy az igazán random szituációk. Persze, mint említettem, vannak erős pillanatok, úgy önmagában a tutorial-pálya, ami egy “állatkert”, ahol van emberiség szekció… abban ott volt kraft (igazából jóval több, mint amit kihoztak belőle). De mondjuk ott az egyik későbbi pálya eleje, ami egy tömött parkolóról szól, ahol tudjuk: parkolóhelyet találni élet-halál harc. Szóval nem mondanám üresnek a második részt, de ezen a téren IS gyengébb, mint az első... és még Kenny is kimaradt.
Egy-két régi fegyver velünk maradt, de vannak újak is. Személyes kedvencem volt Sheath, a fegyverré operált ex-fejvadász. Vele tudtam menni, és még használni is jó volt őt a harcok során, sőt, még a sztorija is klassz! A többiekkel viszont egyáltalán nem sikerült megbarátkozni. Valahogy nem voltak érzésre túl kreatívak, de mintha jóval több személyiséget kaptak volna most, mint az elsőben. Cserébe Sheath kivételével szinte egyik új fegyvert sem használtam, csak ha muszáj volt.
Gázos alakzat
Úgy önmagában a gunplay is szörnyű, akár azt is mondhatnám, hogy rosszabb, mint korábban volt, ami nem értem, hogyan lehetséges. Nagyon, de nagyon nem jó ebben a játékban a lövölde rész! Minden más játékmenet szempontjából működik, de a skúló szórása számomra nagyjából értékelhetetlen volt. Semmi súly, semmi erő, ez tényleg az FPS-műfaj legrosszabb pillanatait idézi. Az elsőben sem volt jó, félreértés ne essék, de ott legalább az ellenfelek mechanikái miatt kielégítő volt a gyilok. Itt még az se, a bossharcok szinte egytől-egyig fantáziátlanok (bár a Reptical bossharcot kivételesen nagyon adom, főleg a karakter miatt!), a helyszínek indokolatlanul nyitottak, közben mégis jóval kisebbnek érződik a világ, mint az elsőben. Ami viszont jó, az jó: a gördeszka! Marha menő vele közlekedni, hasznos eszköz, és már azzal dob a hangulaton egy baromi nagyot, hogy hallja az ember a tipikus hangeffekteket miközben épp egy idegen vidékeken (PC)gurul keresztül. A zene meg a hangulat is működik, a szinkronhangok jók, bár kevésbé borulnak el, mint az elsőben. Grafikailag se lenne itt sok probléma, csak hát… na, erről majd mindjárt. Nem igazán értem miért, de volt a játékban egy szektás rész, ami a földön játszódott, full földhözragadt (höh!) mondanivalóval és szitukkal, de egy unalomig ismételt témával – Life is Strange 2 legutáltabb része, valaki?
Az igazi feketeleves még hátravan, ami egy olyan marginális probléma, hogy igazából csak ebből kellett volna írni egy cikket: a játék jelenlegi állapota. Tragédia. Utánamentem rendesen, és azt vettem észre, hogy a játékosok fele teljesen ki van készülve idegileg tőle, a másik felének meg igazából nincs semmi problémája a High On Life 2-vel. Én az előbbiek közé tartozom: tény, hogy nem a világ legerősebb otthoni PC-jén toltam, de ennél szebb, jobb, komplexebb játékok futnak közel maxon, itt meg… bármit csináltam a frame-ek csak úgy röpködtek a levesbe. Semmi konzisztencia, csak ész nélküli fagyás, szaggatás, magától változó felbontás (igen, nem viccelek, 4k-ban toltam, aztán néha fogta magát a játék és átrakta az egészet 1080p-be). A bugokról meg aztán ne is beszéljünk, konkrétan azt bánom a legjobban, hogy nem rögzítettem videó formájában a végigjátszásomat, mert volt itt olyan, és annyi, hogy megért volna egy félórás kompilációt. Liftbe beragadás, töltőképernyők alatt meghalás (én sem értem), teljes szekciók újrakezdése, mert folyamatosan bedobált a textúrák alá a végtelen zuhanásba. Nem hiszem, hogy sok értelme lenne tovább sorolni. A lényeg, hogy PC-n a játék tragikus, legalábbis a játékosok egy jó részének. Talán mentőöv lehet valakinek – én is csak Redditen olvastam –, hogy egyeseknek az jelentett megoldást a problémára, ha kikapcsolták a GeForce Now-t. Egy próbát megér!
Az a helyzet, hogy csalódtam egy méreteset. Nagyon szerettem volna szeretni ezt a játékot, mert mint említettem, az első rész nagy kedvencem volt annak idején. A legegyszerűbben úgy tudnám megfogalmazni, hogy miben más a második rész, hogy azt mondom: többnek tűnik, de kevesebb. Az első rész minden szempontból emlékezetesebb, mélyebb, tartalmasabb volt. Itt a vizuális gegekből szinte semmi ütős nincs, a mellékes tartalmak nagyobb része középszerű, és semmi emlékezetes. Ez a nagy különbség véleményem szerint. Innen nekem hiányzik a lélek – meg a stabilitás, de az nagyon. Ha foltozzák rendesen a közeljövőben, akkor persze rá lehet menni, akit nagyon érdekel, hiszen ott a Game Pass kínálatában a játék. Annyit simán megérhet. De a teljes árat jelenlegi formájában PC-n nem igazán, még a Rick és Morty rajongóknak sem – inkább várjatok meg vele pár fontosabb javítást, az a legjobb megoldás!
A teszt szerzője: Britpopper
A tesztkódot köszönjük szépen a Squanch Games csapatának!
