Nem könnyű dolog a számunkra megfelelő életpálya vagy épp álommeló megtalálása, kudarcokkal teli fotóalbumát lapozgatva pedig úgy fest, hősünk – nevezzük Hanknek – még felnőttként is a helyes utat keresi. Búslakodó nosztalgiázását azonban váratlan esemény szakítja félbe, ugyanis egy váratlan szívroham végez drága nagymamájával, az egyetlen emberrel, aki mindig támogatta és mellette állt. A nagyi az élők sorában még egy jól menő hamburgerezőt üzemeltetett, és olyan húspogácsát tudott a bucik közé varázsolni, hogy annak az egész galaxis a csodájára járt. Halálával a falatozó Hankre száll, aki kötényét felkötve megpróbálja rekonstruálni a nagyi főztjét, azonban ez végül tömeges öklendezésbe fullad. A vendégek gyomruk tartalmának kiürítése után Hank fejét követelik, azonban egy rejtélyes lény az újonc segítségére siet, és végez támadóival, majd rávezeti az amatőr séfet, hogy próbálja meg vendégei húsával feldobni a megszokott receptet. Ezzel kezdetét is veszi őrült sütögetés.

A nagyi titka

A Godlike Burger alapjában egy galaktikus étterem-szimulátor, amiben feladatunk, hogy a különböző bolygókra látogatva jóllakassuk a hozzánk betérő idegen lényeket. Ehhez egy eléggé lepukkant csehó és egy aprócska konyha áll a rendelkezésünkre, teljes alapfelszereltségével: hűtő, kuka, sütőlap, melegítőlap. Persze ezek a masinák sem mai darabok, így időnként párhatározott rúgással kell életet lehelnünk beléjük, két rendelés összeállítása között. Tányérokat törölgetnünk és takarítgatnunk szerencsére nem kell, csupán a rendelés szerinti összetevőkből elkészíteni a burgereket, lehetőleg még azelőtt, hogy vendégünk türelmét vesztve odébb állna. Ez önmagában nem hangzik bonyolultnak, de ez még csak a buci egyik fele.

Mivel nincsen varázshűtőnk, ami magától megtelik finomságokkal, ezért rendszeresen fel kell töltenünk készleteinket. Ennek nagy részét pénzzel intézhetjük el, azonban a titkos hozzávalót, avagy vendégeink a húspogácsa alapját jelentő tetemét magunknak kell előállítanunk. Lényegében tehát, ha úgy tetszik, egyszerre üzemeltetünk hamburgerezőt és vágóhidat. Ehhez nemcsak hűséges húsbárdunk lesz segítségünkre, hanem az étterem területén elhelyezett különböző csapdák sora is, amiket pénztárcánkhoz mérten kedvünkre fejleszthetünk.

Beletettem a szívemet is (vagy másét)

Fontos persze, hogy diszkréten szerezzük be a két buci közé tuszkolt édeni korong alapanyagát, nehogy elriasszuk a többi vendéget, vagy a nyakunkra hívják a jardot. Érdemes tehát sütögetés közben figyelni a látogatók útvonalát és viselkedését, és teszem azt, egy végzetes cigiszünet vagy egy megkönnyebbülésnek indult mosdólátogatás alkalmával lecsapni rájuk. Az elkülönítésben különleges szószok is a segítségünkre lehetnek, például egy csipetnyi hashajtóval könnyedén védtelen helyzetbe hozhatjuk áldozatunkat. 

A tetemeket persze nem kell Hitman-módra elrejtenünk, mert maguktól elvándorolnak a húsdarálóba, viszont árulkodóan vérben tocsogó ruhánkat mindenképp le kell tisztítanunk, mielőtt bárki meglátna. Mindennapjainkat emellett más-más kihívások is nehezítik, az étteremkritikusoktól kezdve a tolvaj riválisokon és duguláson át, egészen a tüntetőkig, melyek sora minden bolygón tovább bővül.

A Godlike Burger szokatlan és kissé őrült módon dobja fel az étteremmenedzselős receptet, de alapvetően jól áll neki ez a kettősség. Sokszor mondjuk, elég kaotikusnak érződik a játékmenet, nehéz követni a rengeteg vendéget és rendelést a sütögetés közepette, és főleg az elején kicsit soknak érződik a számos lehetőség. Mindezek ellenére viszont egy üde – és kissé morbid – színfoltja a műfajnak, ami botlásai ellenére megér egy próbát, későbbi frissítésekkel talán még tovább csiszolódhat az élmény, amin például egy kooperatív mód is sokat dobna.